Nagyon érdekes folyamatok vannak, és nem mind szép és jó. Szerencsére elég alapos kiképzést kaptam az idők során a férfi-női hatalmi dinamikák működéséből, és elég rutinos is vagyok a pasik játszmáinak kivédésében. De azt hiszem nagyon megértem azokat az ápolókat, akik nem vállalnak férfi klienst.
Mi itt egy elég komplex hatalmi viszonyrendszerben vagyunk, ápolt-ápoló, öreg-fiatal, férfi-nő, beteg-egészséges, munkaadó-munkavállaló, hazai-külföldi, szóval van minden ami a hatalmi harcok alapja lehet. Ebben balanszírozok immár negyedik hete.
Ő egy elég klasszikus alfa hím volt egész életében, szuper iskolákba járt, elit körökbe, sportos volt, jóképű, imádta a nőket, és viszont. Arra a kérdésre, hogy valamit csinálna-e máshogy ha újra kezdhetné, azt mondja, hogy a nőkkel máshogy viselkedne. Rálát valamennyire a saját viselkedésére és múltjára, de egy kő konzervatív, 90 éves, előjogait gazdagon élvező férfitől csodára ritkán lehet számítani. Különösen, ha egyébként is elég high maintenance lelkületű és érzelmi igényű az illető.
Aki engem ismer az meg tudja, hogy nem annyira vagyok könnyen kenyérre kenhető az ilyesmi férfiak által, hogy szépen fogalmazzak. És bár teljesen rózsás a viszonyunk, és nagyon intelligensen vitázunk mindenről, a férfi-nő hatalmi dinamikák és társadalmi szerepek mentén kő keményen megyünk ölre. Amit egyébiránt nagyon érdekes folyamatában tanulmányozni, egy ilyen laboratóriumi közegben, mint a bentlakásos ápolási viszonyrendszer.
Elképesztően érdekes figyelni, hogy milyen nüanszok, rezdülések, játszmaelemek, társadalmi szokások, hagyományok, vélekedések, nyelvi fordulatok működnek egy ilyen öreg férfiban, aki még az előző század elején szocializálódott. Illetve, hogy ezeket a mi (viszonylag jól szabályozott) működési kereteink között hogyan próbálja érvényre juttatni. Írtam már erről egy hosszú posztot, de még nem teszem ki.
Az is nagyon tanulságos, hogy nekem mekkora erőket kell mobilizálnom magamban, hogy mindennek ellent tartsak. Nagyon fárasztó és őszintén szólva elég kicsinyesnek is tartom ezt az egész játszmarendszert, de nem tudom hogy lehetne másképpen csinálni. Kíváncsi lennék, hogy más kollégák a férfi ügyfelek végtelen érzelmi igényeit hogyan kezelik. És hozzáteszem, hogy praktikus szinten egyáltalán nem lépi át a kereteket, nem bánt fizikailag/testileg, un. “úriembernek” is nevezhetném.
Kollégák, ha ezt olvassátok, bentlakásos ápolókként: ti hogyan kezelitek a férfi ügyfelek játszmáit, mindenféle (az ápoláson túli) érzelmi igényei?
Szörnyű lehet azoknak a nőknek, akiknek ilyen dinamikájú házasságokban, párkapcsolatokban kell megpróbálniuk feltalálni magukat, és nem egy hónapon, hanem sok éven keresztül, ráadásul pár gyerekkel is megnehezítve.
És közben meg az is van, hogy így, ennyi időre, teljesen kedvelem. Jó fej, szellemes, iszonyú jókat dumálunk, elmászkálunk mindenfelé, szóval egyáltalán nem panaszkodom. Kedves, előzékeny, és jó a szándéka is. Csak mivel a társadalmi berendezkedés során ennyire egyenlőtlenül vannak leosztva a jogok és a kötelességek a nemek között hagyományosan, így ha csak hozza az elvárt formát és én ennek nem tartok ellent, vagyis én is hozom a formát, akkor a véremet is kiszívná. Borzasztó lehet azoknak a nőknek az élete, akik akár ápoló-ápolt, akár feleség-férj keretben függőségben vannak, és nem tudnak kimenni, kilépni ezekből az élethelyzetekből.
Nők, ti ezt hogy bírjátok a saját életetekben?
Na, írok majd még erről bővebben.
******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
******************************************************************************
egy ápoló naplója 
Nagyon tetszik minden, amit írsz. De kicsit elkeseredek a férfi-nöi viszonyok miatt, amikröl itt már sok legut´bbi cikkben szó volt. Èn elváltam, de azt hittem, csak én rosszul csináltam valamit. Vagy, hogy nekem is más kell, neki is más kell, de mindenki jóember. De most itt elkeseredtem, hogy egyáltalán létezik-e müködö kapcsolat, valóban egyenrangú férfi és nö? Vagy csak vágy, illúzió. Tudom, hogy a magánéleted nem tartozik ide, erre a blogra, …de megerösíthetnél kicsit, hogy a te férfid, a te társad nem ilyen férfi, mint amikröl írsz. Milyen az a férfi, aki egy így gondolkodó nönek-mint te vagy- a társa? Tényleg müködhet? Lehet ez másképp is? Nekem azok a barátnöim, ismeröseim, akik így gondolkoznak, mint te, azok mind elváltak és egyedül maradtak. Nem találnak olyan férfit, ….aki…..elviselné,…söt orülne és boldog lenne, hogy ök ilyenek. Olyan nehéz ez. Egyrészt büszkék vagyunk erre, hogy önmagunk vagyunk és szabadok, másrészt egyedül maradtunk…..Mert a férfiak nem ezt szeretik.
LikeLiked by 1 person
Szia, az első házasságomban élek, 24-ik éve és abszolút jó fej a férjem. A sógoraim is, és az összes férfi rokonom, bár nincs sok. Az idők során a barátaimmal való viszonyom is úgy alakult, hogy aki olyan tempóval élt mint pl. az ügyfelem, azoktól eltávolodtam. A túl macerás, vérszívó és egyenlőtlen viszonyok fenntartására nincs időm és türelmem, meg minek is.
Szóval az van, hogy az én környezetemben tök jó fej férfiak vannak, ezt jó szívvel tudom mondani.
Ezért is ennyire nehéz nekem most ezzel az ügyféllel, mert soha nem maradok ilyen férfiak közelében. Most ezt a munkát elvállaltam, és ennyi érdekes is belőle, de ennyi. Egyébként iszonyúan feladja a bácsi a leckét mert amúgy tényleg jó lelkű és olyan érzelmileg mint egy gyerek. Esténként néha sír (mmint igaziból, könnyekkel), hogy mennyire szeretetre vágyik, és hogy hiányzik neki a nők érintése meg kedvessége és tőlem várja, mert a felesége is hiányzik neki aki meghalt és azt mondja én olyan vagyok mint ő. SZóval a tudatos, felnőtt ember bennem együttérez a kínjával, az ápoló is bennem együttérez az idős szenvedő lélek nehézségeivel. Ugyanakkor a nő bennem prüszköl, lenézem és megvetem a viselkedéséért, mert annyira etikátlanul igyekszik kiénekelni a nőkből, hogy szolgálják.
Akarok írni erről majd egy posztot külön egyébként, mert hadakozik bennem az együttérző ember és a kizsigerelt nő, ami csomó döntési helyetet hoz a viselkedésemet illetően.
De visszatérve a kérdésedre. Sztem nagyon sok jó fej férfi van és sok jó kapcsolat is, csak ezek nem látványosak. Az én tapasztalatom az, hogy a nők gyakorta rossz szemmel keresnek. Amit a szocializációnk során tanulunk, párválasztásilag, az teljesen rossz irány. Rossz fej, nem autonóm, nem kooperatív és nem melegszívű férfiak tulajdonságai a sztereotipikus férfi viselkedések, és sztem sok olyan igazán jó fej faszi van, akit a nők észre sem vesznek. Aztán meg szívnak a nők és a jófej férfiak is. Mindannyian az ilyen leheetetlen alakok viselkedésének a levét isszuk, és ugyebár ők vannak a társadalmi hierarchia csúcsán, ők definiálják a valóságot, már ha hagyjuk.
LikeLiked by 1 person
Ja, mégegy. Milyen a jófej férfi?
Sztem olyan, aki lelkileg autonóm, jól érzi magát a bőrében, tud kapcsolódni az érzéseivel, vannak saját dolgai, de érdeklik más emberek dolgai is. Aki nem kiszolgáltatni akarja magát, hanem felelősséget vállal a saját élete, viselkedése, kapcsolata, családja iránt. És nem megfelelési kényszerből, hanem a saját döntése és szándéka okán.
Aki társat akar és nem lelki rabságot és/vagy rabszolgát.
Egészen sok ilyen arcot ismerek, és igen erősen komáljuk egymást :).
Lassan 50 év tapasztalata alapján azt kell mondanom, hogy ők kifejezetten szeretik az autonóm nőket, sőt ez az igényük.
LikeLiked by 1 person