Érzések szélsőértékei között lebegve, testtelenül

Lélegzem, élek

Ismeritek azt amikor a belül zubogó érzések összességétől az embernek összerogyik a lába, és csak ül, ül, ül, netán csurog a könnye? Amikor a test megszűnik, csak lebeg a lélek a semmiben és éli meg azt, amiben van? Egyszerre nehéz, szinte összenyom, és egyszerre nagyon is bírható, valódi, és kitöltő? Mikor valahol a gyomor és a szív között, a mellkasban, pulzál egy labdaszerű gömb, mint egy nap ami sugároz, és feltölti a létezést testtelen tartalommal? Continue reading

Forma 1 és pamutzokni

Így éljük a mindennapokat, jövünk-megyünk, intézkedünk. Sietünk, stresszelünk, aggódunk, kifelé figyelünk. Aztán ha valamilyen okból mégis lehetőségünk lesz lelassulni és egyrészt jobban figyelni befelé, másrészt elkezdeni az érzéseinkkel is látni a körülöttünk lévő embereket és történéseket, akkor a világ egy idő után teljesen másképpen kezd kinézni.

Amikor az ember rohan, és csak felszínesen van ideje megélni a hozzá érkező benyomásokat, akkor egy olyan mondat, hogy “Ne ítélj könnyen/hamar”, vagy hogy “Nem minden az, aminek látszik” csak unalmas sablon, sekélyes, kicsit irritáló közhely. Komoly és mély tartalmú esszenciák vesznek el így, veszítik el jelentésüket, és formáló erejüket. Continue reading

Melanie

Says it all…

Valaha jóval magasabb lehetett, mert nagyok a lábai és a kezei, de mire végigjárt 87 évet, összetöpörödött, meggörnyedt. Most kb. 130 centi, ha nem hajol le. Járni csak kapaszkodva tud, de akkor fürgén jön-megy. Szeret bevásárolni járni, olyankor ő tolja a nagy kocsit, mert abban meg tud kapaszkodni. A nép meg láthatóan nem érti, hogy miért az pöttöm, idős néni tologatja, miért nem az unokahúga vagy én. Continue reading

Charles

Na, legyen valami könnyebb téma is itt, a kínban…

A minap bekopogtatott egy furcsa figura, beszélt valamit de alig értettem, mintha egy teát kért volna. Egyedül voltam itt a nénivel, le is ráztam.

Később kiderült ő a kertész. Hét mérföldnyire lakik, biciklivel közlekedik ide és haza (összesen 20+ km), egy tök forgalmas úton, és nagyon keményen dolgozik. Nyírja a füvet, metszi a sövényt, a hóna alatt szorosan megkötött nadrágjában.
Paul azt mesélte rettentő magányos, karácsonykor is jön, újévkor is. Ahogy elnéztem ő is az a típus, aki a növényekkel jobban érzi magát mint az emberekkel.

Charles 88 éves.

.

.

Repülni és/vagy meghalni, avagy Dean Potter a tanító

Néhány éve mutatta életem párja Dean Pottert, egy mászófilmben. Teljesítményeit és a gondolatait is láttatja a film. Még a mászótársadalomban is kiemelkedő eredményeket ért el, “visionary”-ként emlegették. Kreatív újításai, saját határainak feszegetése új dimenziókat nyitottak a sportban. A film nincs fent a neten, de ez is egy viszonylag jó, amin átjön az üzenete. Számos olyan kulcsmondattal, amin aztán hetekig lehet meditálni.

Önmagában a fizikai teljesítményei, a szóló (biztosítás nélküli) sziklamászásai, a sziklák között többszáz méter magasan kifeszített kötélen sétálásai is figyelemre és csodálatra méltóak. Engem ugyanakkor az nyűgözött le, amit a saját tevékenységének filozófiai, pszichológiai hátteréről elmond több videóban, és filmben is. És ez az a vetület, ami miatt ennek a blognak a keretei között is érdekes az ő személye, tevékenységeinek, gondolatainak szimbólum, tükör volta. Continue reading

Alkudozás a halállal, aka szöveges példa húsvét közeledtén

Régóta dolgozik bennem az a gondolat, hogy mindazok a hitbéli alapok amikből levezetjük mindennapi életünk vezetésének stratégiáit, alapjaiban elavultak. Sir Ken mondja itt ebben a videóban (4. perctől), nagyon találóan, a vágóhidakról, és az oktatási rendszerről, hogy rendszereink pont olyanok lesznek mint amilyennek tervezzük őket. Tehát ne csodálkozzunk, hogy azt, amire terveztük őket, kitűnően fogják szolgálni.

Hitvilágunk alapja kétezer évnél is régebbi, azóta azért változott egysmás. Egy passzív, a természetnek, az elemeknek és hatalmasoknak sokkal kiszolgáltatottabb egyénre, és az ő társadalmi terelésére lett optimalizálva a nyugati ember hitrendszere, és az abból levezetett egyéni és közösségi működés. Olyan is…

Mi lenne, ha életvezetésünk elvi alapjait átformálnánk, egészen más paradigmák szerint? Ha több felelősséget vállalnánk saját sorsunk alakításában? Legalább már azok az emberek, akiknek erre valóban módja van. A Maslow piramis egy trükkös építmény, azon felfelé haladva meg főleg. Nem is várt lehetőségek tárháza nyílik életünket a boldogság, vagy a boldogtalanság irányába terelni. Akár akarjuk, akár nem. Continue reading

Metszetek

A következő időszak ügyfeleinek gyerekeivel interjúzok mostanában. Random megkeresések után, skype-on értekezünk arról, hogy kinek mikor, és pontosan mire lenne szüksége ápolásilag.

Egy interjú max egy óra, ami pillanat-, és mozaikszerű bepillantást enged egy-egy család életébe, pontosabban annak egyes szeleteibe.

Szeretem figyelni az embereket, izgalmasabb mint egy színdarab. A való életet rajzolják fel, saját magukat játszva, tétes témában. Szeretteink kínja, testi igényei, a saját életünk menedzselése, a családi logisztika tétes ügyek. Ha nem jól szervezzük, az valahol, valakinek nagyon sokba kerül, érzelmileg, lelkileg, és sokszor anyagilag is. Vagy mi magunk fogunk sokat kínlódni, vagy azok a szeretteink, akik tőlünk függenek. Vagy mindenki.
Így aki tehát ilyesmit szervez, benne van teljes lényével, és láthatóvá válik. Continue reading