Elkalibrált ügyfelek, avagy csoda hogy marha pipák az ápolók?

Kedves családok, akik nyögtök az idősgondozás terhei alatt! Tudom, hogy ez mennyire durva, írtam is már róla többször. Viszont amit most írok meg, az egy nagyon fontos és gyakori jelenség, és légyszi, aki nem ilyen, az ne húzza magára! Ellenben beszéljünk arról, hogy mi a családok, az öregedő emberek felelőssége és lehetősége az idősgondozás viszonyainak javításában, ha szeretnénk javulást. Aki nem szeretne javulást, mert nem érdekli, vagy nem az ő dolga, vagy megoldja maga, az lapozzon is tovább. Akit meg érdekel, az olvasson tovább, és esetleg fontolja meg, hogy tesz is valamit…

Te szeretnéd, hogy öreg korodban robotok ápoljanak?

Igen? Miért? Nem? Miért nem? Ápoló robotok…! Átok vagy áldás?
Gondolkodjunk egy kicsit együtt?

Idősek és betegek gondozásában nyújthat segítséget Sophia, a humanoid robot, amelynek idén kezdi meg tömegtermelését a hongkongi Hanson Robotics vállalat – tette közzé az MTI. Erről is olvashatunk a National Geographic cikkében. Elkezdődik a betegápoló humanoid robot tömeggyártása…

A parlamenti képviselők és az ő elpocsékolt jövedelmeik

Lassacskán megint felhangosítják magukat a parlamenti “ellenzéki” pártok, és elkezdik a kuncsorgást a szavazatokért. Jönnek majd a blöffök és lózungok. A kormány meg talán elkezdi a krumplit osztani és új fantomokkal riogatni a népet. Elszaladt megint négy év…

Gondolkoztatok már azon, hogy kire fogtok szavazni?

Mire számíthatnak a családok Magyarországon

Ezt az írást most leginkább azoknak a családoknak a figyelmébe ajánlom, akik még nem alkalmaztak ápolót, de a jövőben várhatóan fognak. Ez az, amire kb. fel lehet lélekben és logisztikában készülni. Nincsenek csodák, bár vannak szerencsés véletlenek és találkozások. De napi 6-10 ezer forintos bérrel, feketén alkalmazott random ismeretlenekkel, minőségbiztosító és közvetítő rendszerek híján, teljesen kaotikus jogi és kulturális viszonyok között kb. így fog kinézni a tér. Abból a szempontból is érdekes a visszajelzés, hogy kb. mire számíthatunk a saját öregségünk kapcsán, ha fizetett ápolókra szorulunk. A legutóbbi cikkel kapcsolatosan írt egy család, az engedélyükkel hozom itt is le. Azt tenném még hozzá, hogy amit ez a család ír, az kifejezetten általános. Nagyon sokan mesélnek hasonló történeteket. A szakmai véleményem az, hogy a mai magyar viszonyok, az élet költségei között napi NETTÓ MINIMUM 15-20 eFt-ot kellene fizetni ezért a munkáért, plusz megfelelő munkakörülményeket teremteni ahhoz, hogy a családoknak napi szinten ne ilyen nehézségekkel kelljen küzdeni. (És mellé természetesen megteremteni a megfelelő képzést, minőségbiztosítást, információs szolgáltatásokat, stb.)

Miért 30.000 Ft egy preventív korona teszt még mindig?

Megint mennek fel a számok koronailag, alakul a második hullám. Tavasszal ugye még nagy volt a kapkodás, a kormányzatok világszerte próbálták felmérni, hogy mivel is állunk szemben. Kevés volt az adat, a science, az emberiség esett-kelt ebben az új és váratlan helyzetben. A pártpolitika, az érdekvédők, a kutatók, a szakpolitikusok, szakszervezetek, civilek, érintett szubkultúrák közösségei mondták-mondták a szempontjaikat. Pezsgett a társadalmi vita és a válaszok közös keresése. Mármint külföldön.

Milyen a jó ápoló?

Szerinted milyen a jó ápoló? Te milyen ápolót szeretnél, ha arra kerül a sor? Mik ebben a fő szempontok, fő fókuszok?

Úgy hozza a sors és a társadalmi változások, hogy ha a korona is engedi, ősszel lesz egy színházi produkció a kulcsdolgozókról Magyarországon. Ennek kapcsán különböző érintetteket is bevontak a munkába és kértek szakmai inputot a darab koncepciójához. Írok majd ha már lesz több konkrétum, mert nagyon érdekes az egész.

A munka keretében válaszokat kértek az alkotók néhány kérdésre. Az egyik ilyen kérdés az volt, hogy “Milyen a jó ápoló?”. Egyrészről viszonylag triviális a válasz, másrészt ahogy gondolkoztam az jutott eszembe, hogy érdemes lenne erről Magyarországon a nyilvános társadalmi dialógus keretei között is elmélkedni. Mit gondolnak erről vajon a magyarországi ápolók? És a családok?

Angliai idősgondozási ügyek, szempontok a jelen időszakban

Nagyon érdekesen alakul az angliai (és UK) idősgondozási helyzet. A minap kiadta a kormányzat az új, bevándorlásra vonatkozó pontosított elképzeléseit. Ami elöljáróban kiemelten fontos lehet: még idén december 31-ig lehet az eu-s szabályok szerint elkezdeni dolgozni az UK-ban, utána elég kemény helyzet várható. Arra lehet számítani, hogy a vízum szabályokat felhasználva a kormányzat markánsan csorbítani fogja a külföldről érkező idősgondozók (és más szakmák) dolgozói jogait. Így várhatóan nem lesz az a fajta szabadság, hogy a dolgozók bármikor válthatnak munkahelyet. Persze az nyilván egy kérdés, hogy ezekben a koronás időkben egyáltalán mennyire jó ötlet ápolni. Praktikusan nézve valójában kimondható, hogy az angliai, viszonylag tágas és szellős idősgondozási munkaerőpiaci tér bezárul(t) az újonnan érkezni vágyók előtt. (Aki még menne, annak érdemes sietni.)

Zárul Miki mókatára, avagy a Brexit aktuális margójára

Kezdem a praktikummal: Aki még az elkövetkezendő időszakban ápoló akar lenni Nagy-Britanniában, az igyekezzen. Idén dec. 31-ig lehet az eu-s megszokott keretben elkezdeni dolgozni, aztán hogy utána mi lesz, az majd kiderül.

Jelenleg az van, hogy akinek már kialakult rendszere van az UK-ban, vagyis regisztrált munkavállaló így vagy úgy, annak úgy néz ki minden marad a megszokottak szerint.

7 tipp, hogy hogyan készülj fel a kiszolgáltatottságra

Rendhagyó beszámolót írt egy ausztrál nővér, aki több évet töltött halálos betegek ápolásával. Bronnie Ware lejegyezte ugyanis, hogy életük alkonyán mit bánnak meg leginkább az emberek. Ezt már sokan ismerik, régóta kering a neten. Szép és romantikus, nem úgy mint a halál előtt lévő (jó)pár, még potenciálisan ápolásra szoruló év…

Most arról fogok írni, hogy az aktív életünkben mit érdemes megtenni annak érdekében, hogy ha egyszer bentlakásos ápolásra szorulunk, akkor minimális legyen a szívás, amit ez jelent majd számunkra. Vagy ugyanez az idős rokonaik vonatkozásában.

Mérföldkő és új időszak, avagy mi lehet még hátra a halálig

Ismeritek ezt a folyamatot? Mikor elkezdünk látni egy jelenséget, vagy valami témát. Feltűnik valami a társadalmi folyamatokban, mint egy vízfelszínen úszó kis növénydarab, amit valamiért érdekesnek találunk. Elkezdjük kihúzni és csak jön, jön, egyre nagyobb a súlya, a térfogata, és csak nem akar vége lenni. Hínár az, ami a tó szerves-anyag tartalmától tudott végtelenre nőni. Látszólag hiába is húzzuk. A végén egy nagy, terebélyes massza lesz, szottyos, amivel aztán már kezdeni kell valamit. A gatyánk is vizes lesz tőle. Éppen akár vissza is lehet dobni a vízbe, és úgy tenni mintha mi sem történt volna. Ha viszont tudjuk, hogy valójában jobb lenne kitisztítani a vizet, akkor visszaengedni a vízbe nem annyira klassz érzés. Kihúzva meg pl. lehet komposztálni, vagy máshogy felhasználni a kertben. Csak azzal már meló van.