Takarítók, tanárok, ápolók, az értelmiség és a NEmzeti Rabszolgaság

Nemrég rámírt egy ismerősöm, hogy 63 évesen kivándorolni terveznek a partnerével, aki pedig már 70 fölött van. Tanácsot, információt kértek Máltáról, érdeklődtek a jelenlegi viszonyokról. Ez volt eddig a legextrémebb korosztály kivándorlásilag, de mostanában egyébként is sokan mondják az ismerőseim között, hogy náluk most telt be a pohár, költöznek. 

Figyelem a tanárok tiltakozásait, hallgatom amit ők és a diákjaik beszélnek. Aztán a minap itt volt az a cikk, amiben kiderül, hogy többet fizetnének a takarítónak, mint a tanároknak egy budapesti gimnáziumban. (Ami mondjuk szerintem jó irány. A kulcsdolgozókat legalább úgy meg kéne fizetni mint az értelmiséget… Csak mind a kettőt sokkal jobban. De ez egy másik téma.)

Eközben az élelmiszer árak az egekben. Nyáron az egyik magyar Aldiban a kollégák azon vicceltek egymással, hogy vajon kitegyék-e az aktuális árakat, mert holnap úgyis ki kell cserélni. Continue reading

A nők titokzatos, láthatatlan, új, (ön)gondoskodó világa

Nagyon intenzíven és érdekesen változik a világ, már csak az alatt az idő alatt is nézve, amióta én az eszemet tudom, és nézem. Amit most megírok, az egy számomra érdekes és reménykeltő megfigyelés. Biztos vagyok benne, hogy sokan egyrészt nem is értik majd, másrészt totál máshogy látják, de nem baj. Talán igazam sincs, bár látom működni. Majd az idő kiadja, hogy mennyi az annyi…

Onnan mondom amit mondok, hogy amikor az ezredforduló környékén kisgyerekes anya lettem, gyakorlatilag orral belefúródtam a női valóságba. Előtte sajnos nem tűnt fel, hogy a magyar közeg mennyire nem gyerekbarát, mennyire nem családbarát, és mennyire főképpen nem anya-, és nőbarát. A szociális szolgáltatások, a tömegközlekedés, a közintézmények, a gyakorlat szintjén gyakorlatilag mindenhol a kisgyerekről gondoskodók ellen dolgoztak, akik nyilván a nők voltak döntően. Continue reading

Korona tanulságok: Ölni egymást az oltással?

Oltatni vagy nem oltatni… Ez itt a kérdés?
Ti nem találjátok érdekesnek azt figyelni, hogy a tágabb társadalomban és a szűkebb közösségeitekben ki miért oltat, vagy nem oltat? Illetve hogy mit, mennyit, miért és hogyan beszél erről?

Néha az az érzésem ezzel a koronával, hogy A Nagy Természet Szellem remekül szórakozik a műsoron. Mondogatja már egy ideje, hogy baj lesz ha így folytatjuk, és emelgeti a tétet, aztán nézi, hogy mit kezdünk vele. Amit pedig lát, azzal remekül elvan. Continue reading

Mi a rossebnek kéne történnie még? c. kérdésfelvetésre…

Vendégírás következik egy magyarországi, otthoni ápolásban dolgozó idősgondozótól. Anonim cikk. Szívesen hozom le más ápolók, idősgondozók írásait is. Nagyszerű lenne ha minél több érintett beszélne, mesélne, mondana véleményt. Enélkül elég kicsi az esély arra, hogy a magyar idősgondozási viszonyokban bármi változást tudjanak az éritettek elérni. Fogadjátok szeretettel egy kolléga sorait:

***

Mi a rossebnek kéne történnie még? c. kérdésfelvetésre…

A kérdés egy idősgondozásról szóló, viszonylag optimista cikk publikálása alatt született meg. Ahol rendre, szokás szerint megjelentek a problémakörrel kapcsolatos negatív tapasztalatok, vélemények. A felháborodások, hogy mennyire nem foglalkoznak az illetékesek a családokra háruló nyomorral, a szülőgondozásba belepusztuló emberek kínjaival. 

Continue reading

A parlamenti képviselők és az ő elpocsékolt jövedelmeik

Lassacskán megint felhangosítják magukat a parlamenti “ellenzéki” pártok, és elkezdik a kuncsorgást a szavazatokért. Jönnek majd a blöffök és lózungok. A kormány meg talán elkezdi a krumplit osztani és új fantomokkal riogatni a népet. Elszaladt megint négy év…

Gondolkoztatok már azon, hogy kire fogtok szavazni? Continue reading

Mire számíthatnak a családok Magyarországon

Ezt az írást most leginkább azoknak a családoknak a figyelmébe ajánlom, akik még nem alkalmaztak ápolót, de a jövőben várhatóan fognak. Ez az, amire kb. fel lehet lélekben és logisztikában készülni. Nincsenek csodák, bár vannak szerencsés véletlenek és találkozások. De napi 6-10 ezer forintos bérrel, feketén alkalmazott random ismeretlenekkel, minőségbiztosító és közvetítő rendszerek híján, teljesen kaotikus jogi és kulturális viszonyok között kb. így fog kinézni a tér.

Abból a szempontból is érdekes a visszajelzés, hogy kb. mire számíthatunk a saját öregségünk kapcsán, ha fizetett ápolókra szorulunk.

A legutóbbi cikkel kapcsolatosan írt egy család, az engedélyükkel hozom itt is le. Azt tenném még hozzá, hogy amit ez a család ír, az kifejezetten általános. Nagyon sokan mesélnek hasonló történeteket.

A szakmai véleményem az, hogy a mai magyar viszonyok, az élet költségei között napi NETTÓ MINIMUM 15-20 eFt-ot kellene fizetni ezért a munkáért, plusz megfelelő munkakörülményeket teremteni ahhoz, hogy a családoknak napi szinten ne ilyen nehézségekkel kelljen küzdeni. (És mellé természetesen megteremteni a megfelelő képzést, minőségbiztosítást, információs szolgáltatásokat, stb.) Continue reading

Karácsony, korona, gondoskodás, idősgondozás: Ti mit tennétek?

Kapom az emaileket sorban Angliából, SOS ápolókat keresnek. Ott sem kicsi a gáz. Korona, Brexit, karácsony. Közben kapom a jelzéseket Magyarországról is. Vannak akik a békés karácsonyi ebédet emésztik félálomban, vannak akik hulla-fáradtan ápolnak, és vannak akik kapkodva keresik a megoldást. Sokan betegek.

Ezzel kapcsolatosan szeretném kihangosítani egy Magyarországon dolgozó magyar ápoló írását. Sajnos sok gondoskodó nincs abban a helyzetben, hogy nyíltan beszélhessen mindarról, amiről pedig nagyon nagy szükség lenne beszélni, és főképp megoldani. Én viszont szívesen lehozom itt: Continue reading

Az imánál talán több kellene

Ápolói körökben kering most egy számomra ismeretlen ember nyilvános posztja:

Kedves nagyon közeli ismerőseim, barátaim! Segítséget kérek. SOS. A nejem otthon covid karanténban. Édesanyám Kisvárdán az otthonában haldoklik. Jelenleg Ági lányom virraszt mellette. Zsuzsa lányom Görögországban, nem hadra fogható. Jómagam még mindíg kórházban. Keresünk valakit, ápolási gyakorlattal, tapasztalattal. Köszönöm, ha bármilyen ötlettel segíteni tudtok.

Ebben az egy posztban sűrítve benne van mindaz, amit az utóbbi hetekben és hónapokban elmesélnek az ápolók, a családok, a segítséget kérők.

Continue reading

Art of care, avagy lenni földi szenvedések kísérői

Zaklatott időket élünk. Nagy a zaj, sok a turbulencia, kevés a biztos pont, a kapaszkodó. Feltértékelődni látszik a béke, az érzelmi és anyagi biztonság, a bizalom. Azok a terek és azok a közösségek, ahol az emberek megtartják, támogatják egymást, kedvesen, figyelmesen.
Egy ilyenről szeretnék most mesélni. Continue reading

Miért 30.000 Ft egy preventív korona teszt még mindig?

Megint mennek fel a számok koronailag, alakul a második hullám. Tavasszal ugye még nagy volt a kapkodás, a kormányzatok világszerte próbálták felmérni, hogy mivel is állunk szemben. Kevés volt az adat, a science, az emberiség esett-kelt ebben az új és váratlan helyzetben. A pártpolitika, az érdekvédők, a kutatók, a szakpolitikusok, szakszervezetek, civilek, érintett szubkultúrák közösségei mondták-mondták a szempontjaikat. Pezsgett a társadalmi vita és a válaszok közös keresése. Mármint külföldön. Continue reading