Kínzó morális dilemmák, és az élet maga

A The imitation game (Kódjátszma) c. film megvan? Már vagy tízszer biztos megnéztem, és érik megint egy. Az a jelenet amikor már feltörték a gépet és elkezdik előre látni a tendenciákat? És vitába keverednek egymással, hogy miről és kinek szabad szólni. Amikor felmerül a morális dilemma, hogy játszhatnak-e istent, megtehetik-e hogy nem szólnak, pedig tudják, hogy hol támadnak a németek legközelebb, és hogy sokan fognak meghalni? És ahogy ott Benedict Cumberbatch válaszol, vérző orral… A szőr feláll a karomon ha beleélem magam. Continue reading

Korona tanulságok: Ölni egymást az oltással?

Oltatni vagy nem oltatni… Ez itt a kérdés?
Ti nem találjátok érdekesnek azt figyelni, hogy a tágabb társadalomban és a szűkebb közösségeitekben ki miért oltat, vagy nem oltat? Illetve hogy mit, mennyit, miért és hogyan beszél erről?

Néha az az érzésem ezzel a koronával, hogy A Nagy Természet Szellem remekül szórakozik a műsoron. Mondogatja már egy ideje, hogy baj lesz ha így folytatjuk, és emelgeti a tétet, aztán nézi, hogy mit kezdünk vele. Amit pedig lát, azzal remekül elvan. Continue reading

Korona tanulságok: túlnépesedés

Avagy, lassan talán lehet, hogy érdemes lenne elkezdeni a természettudományokat komolyabban venni…?

Miket tanultam ápolóként, gondoskodóként a covid járvány eddigi két éve alatt? Mik a tanulságok? Szoktatok ilyesmiken gondolkozni?

Nagyjából két éve hallottam először a híradóban arról, hogy egy új járvány ütötte fel a fejét Kínában. Érdekes megpróbálni visszaidézni az emlékét azoknak az időknek, amikor még spontán öleltük meg egymást a barátokkal, fogtunk kezet új ismerősökkel. Akkor még csak fél füllel figyeltük, hogy mi alakul. Aztán elkezdtek jönni a hírek, a képek az olasz viszonyokról, a kórházakból, az idősotthonokból, a halottakról, és az őket szállító kamionokról. 

Continue reading

Karácsony, korona, gondoskodás, idősgondozás: Ti mit tennétek?

Kapom az emaileket sorban Angliából, SOS ápolókat keresnek. Ott sem kicsi a gáz. Korona, Brexit, karácsony. Közben kapom a jelzéseket Magyarországról is. Vannak akik a békés karácsonyi ebédet emésztik félálomban, vannak akik hulla-fáradtan ápolnak, és vannak akik kapkodva keresik a megoldást. Sokan betegek.

Ezzel kapcsolatosan szeretném kihangosítani egy Magyarországon dolgozó magyar ápoló írását. Sajnos sok gondoskodó nincs abban a helyzetben, hogy nyíltan beszélhessen mindarról, amiről pedig nagyon nagy szükség lenne beszélni, és főképp megoldani. Én viszont szívesen lehozom itt: Continue reading

Tanítás az esetlegességről, avagy úton egy haldoklóhoz

A repülőn ülök éppen, úton az új ügyfélhez. Pár hete érkezett a kérdés az ügynökségtől, egy hat hetes munkára, ami az időszak, a kliens, a bér, a körülmények tekintetében egyaránt szimpatikus volt, úgyhogy bejelentkeztem rá. Elindult az egyeztetés a családdal, a most ott lévő ápolóval, mi a feladat pontosan, stb., megbeszéltünk mindent.

Continue reading

Mese a szeretet egy sokadik arcáról

Hollandiában új fordulatot vett az eutanázia szabályozása. Mostantól lehetőség van arra, hogy demens emberek is eutanáziában részesüljenek akkor, ha erről az igényükről korábban, még tiszta elmével nyilatkozatot tettek. Mostantól az orvosok megadhatják a kíméletes halált az előrehaladott demenciával küzdőknek, anélkül hogy utána a börtön fenyegetné őket.

Erre azután került sor, hogy egy korábban az eutanáziát kérő, erősen demens nő az eutanázia végrehajtásakor tiltakozott, és emaitt a családtagjainak kellett lefogni a halálos injekció beadásához.

Az eset felbolygatta a kedélyeket szerte a világon, ami nyilván érthető. Hitvilágunk fundamentumai vannak itt megkérdőjelezve. Sokan és sokéle módon nyilatkoznak a témában, pezseg a társadalmi dialógus. Continue reading

Tanácsadás családoknak, ha most először fognak fizetett ápolót keresni, felvenni

Ez a poszt most legfőképpen azoknak a családoknak, hozzátartozóknak szól, akik nem jártasak az idősgondozásban, és váratlanul kell megoldaniuk a rokon ellátását. Illetve főleg azoknak, akik ezt fizetett, házhoz kijáró ápolókkal, netán bentlakásos ápolókkal akarják megoldani.

Az a tapasztalatom, hogy az elején a családok még nagyon rutintalanok, és nem elég hogy egy váratlan problémát kell megoldani, a rutintalanság miatt még plusz kellemetlenségeik is lesznek az ápolókkal, mindenféle plusz költségük lesz a szervezés miatt, és számos esetben a környezetükből is negatív kritikák érkeznek majd. Ha nem elég profi a hirdetés amit feladnak mondjuk egy FB csoportban, akkor egyrészt rengeteg bántást kaphatnak az ápolóktól, másrészt nagyon nehéz lesz megtalálni és kiválasztani a megfelelő segítőket. Continue reading

7 tipp, hogy hogyan készülj fel a kiszolgáltatottságra

Rendhagyó beszámolót írt egy ausztrál nővér, aki több évet töltött halálos betegek ápolásával. Bronnie Ware lejegyezte ugyanis, hogy életük alkonyán mit bánnak meg leginkább az emberek. Ezt már sokan ismerik, régóta kering a neten. Szép és romantikus, nem úgy mint a halál előtt lévő (jó)pár, még potenciálisan ápolásra szoruló év…

Most arról fogok írni, hogy az aktív életünkben mit érdemes megtenni annak érdekében, hogy ha egyszer bentlakásos ápolásra szorulunk, akkor minimális legyen a szívás, amit ez jelent majd számunkra. Vagy ugyanez az idős rokonaik vonatkozásában. Continue reading

Mérföldkő és új időszak, avagy mi lehet még hátra a halálig

Ismeritek ezt a folyamatot? Mikor elkezdünk látni egy jelenséget, vagy valami témát. Feltűnik valami a társadalmi folyamatokban, mint egy vízfelszínen úszó kis növénydarab, amit valamiért érdekesnek találunk. Elkezdjük kihúzni és csak jön, jön, egyre nagyobb a súlya, a térfogata, és csak nem akar vége lenni. Hínár az, ami a tó szerves-anyag tartalmától tudott végtelenre nőni. Látszólag hiába is húzzuk. A végén egy nagy, terebélyes massza lesz, szottyos, amivel aztán már kezdeni kell valamit. A gatyánk is vizes lesz tőle. Éppen akár vissza is lehet dobni a vízbe, és úgy tenni mintha mi sem történt volna. Ha viszont tudjuk, hogy valójában jobb lenne kitisztítani a vizet, akkor visszaengedni a vízbe nem annyira klassz érzés. Kihúzva meg pl. lehet komposztálni, vagy máshogy felhasználni a kertben. Csak azzal már meló van. Continue reading

Respekt a lábaknak

Szoktatok a lábakról az élettel összefüggésben gondolkozni? Valószínűleg nem nagyon. Én korábban soha. Aztán miután ápoló lettem egyre többet. Fiatalon, egészségesen, rohangászva a világban, kinek jut eszébe a lábak  fontosságáról elmélkedni…?

Azt pl. tudtátok, hogy az ápolóknak a láb körmeit Angliában tilos vágni? Csak pedikűrös szakember csinálhatja. Eleinte furcsállottam. Pedig öreg korban egy kis lábköröm vágási hiba ölhet! Ki a fene gondolta volna…?

Először is a lábban már sokszor rossz a keringés. A rossz tartás, a rossz cipő miatt mindenféle torzulás is keletkezik, bőrkeményedések, gombás körmök. Ettől aztán még nehezebb lesz a járás. Continue reading