Hogyan gondoskodhat magáról a gondoskodó?

Nemes és gáláns egyszerűséggel szokták internetes mémek és bölcs idézetek mondogatni, hogy csak akkor tudunk másokról gondoskodni, ha először saját magunkról gondoskodunk. Ingoványos terület ez, mert nyilvánvalóan a magyar egészségügy, a bölcsődék, az óvodák, az iskolák és az otthonok mélyei tele vannak teljesen túlhajszolt nőkkel, akik a még meglévő fogaikat összeszorítva és erejükön felül igyekeznek helytállni és jól gondoskodni másokról. Continue reading

Ápolási migráció Európában, Magyarországon

Az utóbbi 1-2 évben a média egyre többet foglalkozik a gondoskodás válságával és az ápolási migrációval, hála a jó égnek. Sokan írnak sokfelé, érintettek, ápolók, gondoskodók is, egyre inkább látható, hogy milyen borzalmas állapotokat rejtenek az otthonok mélyei. Sok levelet, beszámolót kapok én is, beszélnek az érintettek.

Az is nagyon örömteli, hogy egyre több és egyre pontosabb írás születik a témában, mindenféle médiafelületen. Sok megkeresést kapok én is, dialógusban vagyunk, szakemberek, újságírók, érintettek. A Pandora szelencéje ez, ami kinyílni látszik végre. Continue reading

A készenlét, a készenléti munka ára és fontossága, avagy ki van a sor legvégén és mennyiért??

Vannak tényezők, amik nélkül nem lehet élni, vagy sokkal rövidebben, de mivel egy adott időszakban látszólag korlátlanul állnak a rendelkezésre, így nem is észleljük a fontosságukat. “Készpénznek vesszük”, ez a magyar kifejezés, de angolul sokkal pontosabb: “take for granted”. Ilyen volt sokáig a levegő, a víz, a méhek, és még sok egyéb.

De ilyen a gondoskodás is. Összefabrikáltunk magunknak egy társadalmat, gyakorlatilag rabszolgasorba döntöttük a nőket évszázadokon át, elérve ezzel hogy a gondoskodás létszükségletére a választ mindig legyen aki megadja. Ezt Angliában még sokkal kontrasztosabban lehet látni mint Magyarországon, ahol az osztályviszonyok sokkal elmosódottabbak és nincs olyan sok másféle színű és arcú kiszolgáló személyzet.

Continue reading

Brexit kilátások, idősgondozási munkák Angliában, mi a helyzet, mire lehet számítani

2016. június 23-án volt az a népszavazás, aminek az eredményeként az Egyesült Királyság az Európai Unióból való kilépés mellett döntött, elég szűk többséggel. Én négy éve vagyok itt. Amikor elkezdtem igazából senki nem számított arra, hogy olyan állapotok alakulnak ki az országban, mint amik mostanra kialakultak.

Elképesztően érdekes és izgalmas társadalmi, politikai és gazdasági folyamatok zajlanak, rengeteget lehet tanulni belőle a demokráciáról, az elit viselkedéséről, a nyomorultak életének alakulásáról, a demagógiáról, a populizmusról, a felelős állampolgári és intézményi működésről, szociális ügyek alakulásáról, stbstbstb. Kimeríthetetlen a téma, pláne így, hogy az elejétől fogva láttam, éltem benne és lehetőségem volt a helyszínen követni. Continue reading

Ki megy ápolónak? Avagy ki a fene marad egyetemi oktató, kutató, közalkalmazott, vállalkozó Magyarországon??

Többen is kérdezték tőlem mostanában, hogy kik és milyen háttérből mennek “nyugatra” ápolónak.

Mert van ugye az a kép, hogy főleg a szegény falusi, középkorú nők. Leharcolt, tanulatlan matrónák, akik lefőzik a mirelittbe a három heti élelmet, felporszívóznak, elmosogatnak, könnyes búcsút vesznek szomorkodó családjuktól, majd felülnek a sofőrökhöz akik Ausztriába és Németországba viszi őket házvezetni, takarítani, ápolni. A férj és a család eközben otthon kicsit éhenhal a koszban, egy sörrel a tévé előtt. Szegény-szegény nő pedig a penzum letudtával hazamegy, és folytatja otthon amit előtte otthagyott és amit kint is tolt. Főzmostakarítházvezetápol, csapzottan, ilyen az élet… Continue reading

Tündér nagyszülők, öregek, elderek

Sokat morfondírozok mostanában az elmúlt közel négy év bentlakásos ápolói tapasztalatain. Részben a saját lényem, a saját érzelmi életem alakulásának szempontjából. Mit hozott nekem ez a munka? Mit adott? Mivé formált?

Itt vagyok megint a néninél, Londonban, van ilyesmire jól terem és időm. Kialakult a rendszer, bejáratódott a rutin, nem kell annyira a hogyanokra koncentrálni, tudok befelé is jól figyelni. Continue reading

Milyen alapon remélik a Tudatos Gyerektelenek, hogy ők majd el lesznek látva öregen?

Egy nagyon érdekes kérdést tett fel egy kommentben valaki, ez alatt a cikk alatt, ami a túlnépesedésről szólt:

Viszont ha az egyén nem vállal gyereket, akkor miért, milyen alapon reméli, hogy lesz bárki is, aki sok vagy kevés pénzért majd ellátja idős korában, ha esetleg rászorulna?

Kezdem a rövid válasszal, és utána kifejtem: Azért, mert ők azok, akik a legnagyobb eséllyel ki bírják majd fizetni.

Hosszabban: Continue reading