Gyerekvállalás, avagy egyenes út a nyomorba…!?

Nagyon fontos és érdekes cikk született: Alulfizetett, túlterhelt, középkorú nőkre hárul a leginkább rászorulók ellátása. Fontos azért, mert ahogy a cikk is írja: “A kérdőívet 1300, idősekkel, gyerekekkel, pszichiátriai betegekkel, hajléktalanokkal és fogyatékos személyekkel foglalkozó dolgozó töltötte ki, ami Gyarmati Andrea szociológus, a felmérés készítője szerint kifejezetten magas számnak mondható. Főleg annak tekintetében, hogy a Központi Statisztikai Hivatal évek óta nem közöl adatokat a dolgozói létszámról (legutóbbi, 2013-as statisztika szerint 70-80 ezren dolgoztak az ágazatban), másrészt helyzetükről sincsenek naprakész információk.”

Érdekes pedig azért, mert a reprezentatív kutatás is ugyanazt mondja amit a terepen élők és dolgozók évek óta mondanak: kizsigerelt nők, főleg középkorúak, teljesen lehetetlen körülmények között, és gyakran totális kényszerpályán ápolják, látják el a rászorulókat.

Gyerekvállalás, gondoskodás, gondoskodók túlterheltsége, fogy a magyar, tudatos gyerektelenség

Ti követitek a magyar Tudatos Gyerektelen mozgalom mondanivalóját? Irtóra érdemes figyelni, hogy mit és hogyan mondanak, mert az lesz a fő tendencia amiről ők beszélnek. Sőt valójában már most is az. Ők azok akik kimondják, kihangosítják mindazt, ami a mai fiatalok valódi materiális valósága és az arra adható egyik leginkább fenntartható válasz.

Ezt a cikket most posztolták, érdemes megnézni.

Hogyan gondoskodhat magáról a gondoskodó?

Nemes és gáláns egyszerűséggel szokták internetes mémek és bölcs idézetek mondogatni, hogy csak akkor tudunk másokról gondoskodni, ha először saját magunkról gondoskodunk. Ingoványos terület ez, mert nyilvánvalóan a magyar egészségügy, a bölcsődék, az óvodák, az iskolák és az otthonok mélyei tele vannak teljesen túlhajszolt nőkkel, akik a még meglévő fogaikat összeszorítva és erejükön felül igyekeznek helytállni és jól gondoskodni másokról.

Milyen alapon remélik a Tudatos Gyerektelenek, hogy ők majd el lesznek látva öregen?

Egy nagyon érdekes kérdést tett fel egy kommentben valaki, ez alatt a cikk alatt, ami a túlnépesedésről szólt:

Viszont ha az egyén nem vállal gyereket, akkor miért, milyen alapon reméli, hogy lesz bárki is, aki sok vagy kevés pénzért majd ellátja idős korában, ha esetleg rászorulna?

Kezdem a rövid válasszal, és utána kifejtem: Azért, mert ők azok, akik a legnagyobb eséllyel ki bírják majd fizetni.

Hosszabban:

Túlnépesedés, klímaügyek, gondoskodás válsága, SzülésSztrájk Mozgalom

Fenntarthatósággal, klímaügyekkel foglalkozó szakemberek, aktivisták, kutatók, gondolkodó polgárok évtizedek óta mondogatják, hogy a túlnépesedés nagy baj. Megettük a bolygót, a túllövés napja minden évben egyre hamarabb van. Az év felére (most augusztus eleje) lassan elpusztítunk mindent, amit abban az évben a Föld megtermel. Aki azt gondolja, hogy a fogyasztás egyéni szintű korlátozása elég, lekapcsolgatni a villanyt, nem termelni műanyag szemetet, az illúziókat kerget. A téma egyik magyar szakértőjét idézve és soraival egyetértve:

Van társadalmi változás! Kérdés, hogy milyen és milyen irányba megy

Arról szeretnék mesélni ebben a cikkben, hogy miket tapasztaltam az elmúlt 21 évben a társadalmi változásokkal kapcsolatosan Magyarországon. Illetve, hogy mindezek alapján milyen kérdésekre és következtetésekre jutok pl. az idősgondozás és a carework crisis kapcsán.

Újévi fogadalmak, gondoskodás válsága, nők lázadása

Ti tesztek újévi fogadalmat? Én soha. Most sem, csak retorikailag megragadom az alkalmat.

2019 lehetne pl. a Lázadás Éve. A női lázadásé, a gondoskodók lázadásáé. Nyilván nem lesz sajnos, csak játszom a gondolattal. Az elit elvan, boldogul, a prolik meg örülnek hogy élnek, ráadásul abszolút nincs fogalmi kerete egy lázadásnak. A status quo áll mint a cövek, és őrei mindent megtesznek hogy ez így is maradjon.

Aztán.

A nyugdíjrendszer és az idősgondozás problémáira NEM a gyerekszülés a megoldás!!!

A nyugdíjrendszer és az idősgondozás problémáira NEM a gyerekszülés a megoldás!!! Illetve, a gyerekszülés NEM megoldás a nyugdíjrendszerre, sem az idősgondozásra. SEM az ország szintjén, SEM egyéni szinteken.

Amit ha gondolkodunk nőként, és reflektálunk a gondoskodási munkák energetikai és anyagi realitására, és egy kicsit matekozunk, akkor pontosan tudhatunk magunk is. Akármennyire is próbálják átnyomni az agyunkba a politikusok és az oldschool közgazdászok éppen az ellenkezőjét.
Erről szeretnék most írni.

Ápolás, közösségek, gyerekek, felnőttek, öregek: mi lesz veletek?

Ránk borult a rendszer. Nem jövő és nem jelen időben, hanem múlt időben. Már tart. Mondjuk tudtuk előre, hogy ez lesz ha nem csinálunk valamit, évtizedek óta beszélnek róla a sokféle érintett szakma képviselői. És mégsem csináltunk érdemben semmit.
És már nem csak a szegény, periférián élő alsóbb osztályokat érinti, hanem a középosztály tagjait is, azokét, akiknek gyereket, vagy idős, beteg családtagot kell ellátni. Nagyobb is a felzúdulás, több a vágyvezérelt sóhaj, az átgondolatlan, realitásokat nélkülöző ötlet.

Ennyi ember ápolási igénye nem bírható a jelenlegi struktúrák között. Nem bírják a szülők a gyerekek, a felnőtt gyerekek a szülők, az aktívak a rászorulók igényét kiszolgálni. És aztán mindenki szenved, gyerek, felnőtt, idős egyaránt. És ebben a témában rendszer-szintű társadalmi dialógus és reális megoldás keresés, gyakorlatilag nincs Magyarországon.

Öregedés, gyerekkel vagy gyerek nélkül

Nemrég írtam a “Nyugdíj, öngondoskodás, idős évek, kilátások”-ról.
Furcsa, hogy mennyire nem beszélünk erről, de van egy fogadásom, hogy ez most már Magyarországon is téma lesz, egyre inkább. Végre elkezdődik a társadalmi dialógus. Ennek látszanak is már a jelei, itt-ott felbukkan a téma, legalábbis a virtuális térben. Nők beszélnek, egymás között. (Hamár a politika gyakorlatilag úgy csinál, mintha ez nem is lenne kérdés.)
Abban reménykedek, hogy elkezdünk erről intenzíven beszélgetni, és végre eljutunk oda, hogy még azelőtt átgondoljuk a női élet, saját életünk kilátásait, mielőtt elköteleződnénk az ápolás oltárán akár anyaként, akár rokonként, akár az idős, beteg rokonok gondozójaként.

Az “anyaság realitásai” téma az utóbbi években elég jól bekerült a köztudatba, jobbnál jobb honlapok, blogok elemzik különféle szempontok és prioritások mentén. Lehet már látni a mérlegelésre érdemes paramétereket. Aki figyel és akarja, illetve hajlandó reálisan is gondolkozni, tudhat már jól informált döntést hozni.
Az idősgondozás, az időskori élet is most várhatóan téma lesz, és ezzel együtt minden bizonnyal az is, hogy ha öngondoskodni akarunk, akkor annak mik a feltételei anyagi, energetikai, pénzügyi, időbeli, testi és lelki értelemben.