Az öreg, a gyerek, a tyúk és a birka, avagy mese a boldogságról és a fenntarthatóságról

Ha valaki fehér bőrrel és ép testtel születik, tanulhat, olvashat, képezheti magát, kereshet pénzt, van legalább valamennyi mozgástere a saját életének formálásában, hozhat döntéseket arról, hogy mit vállal, milyen kötelező felelősséget húz vagy nem húz magára (pl. hány gyereket szül), akkor ő egy szerencsés ember. Ő az akinek mozgástere van, befolyással lehet a saját életére és hatással is arra a társadalomra, melyben nála nagyon sokan élnek sokkal nagyobb anyagi és lelki nyomorban, sokkal kisebb mozgástérrel.

De mit kezdjen ezzel ez a szerencsés ember? Hova tegye azt a sok energiát, amivel rendelkezik? Mire költse a pénzét, mivel töltse el az idejét, az életét? Hogyan kezelheti azt a feszültséget, ami keletkezik benne, ha szembetalálkozik – a nálánál rosszabb helyzetben élők nyomorát látva -, a saját együttérzésének fájdalmával? Hogyan rendezheti mindazt a mit lát, a saját lelkiismeretével?

Mesélek egy mesét:

Continue reading

A lakások mélyén tengődő kín és az érdekképviselet viszonya. Avagy mi lesz a gondoskodásra szorulókkal és a gondoskodókkal?

Lezajlottak a választások Magyarországon. Úgy alakult, hogy épp előtte két hetet otthon voltam, szavazni is el tudtam menni, és látni az emberek reakcióit előtte is, utána is.

Követtem a kampányt is, figyeltem mindenféle politikai oldal megnyilvánulását, hogy mit beszélnek az emberek a fővárosban, vidéken, a fiatalok, és az idősebbek.

Eközben követek pár olyan magyar FB csoportot, ahol a Magyarországon élő emberek keresnek ápolókat, gondoskodókat kicsi, nagy, beteg családtagjaik ápolásához, a háztartási munkákban való segítéshez, az ÉLÉShez, a túléléshez, a gyógyuláshoz, a felépüléshez, a felnövekedéshez. Continue reading

Az ingázó idősgondozók valósága, a magyar gondoskodási válság tükrében

Öröm látni, hogy az elmúlt időszakban egyre több jó cikk jelenik meg a carework crisis / gondoskodó munkák válsága, és ezen belül is az idősgondozás témájában. Rettenetesen fontosnak tartom, hogy ezekről a témákról beszéljünk, és köszönet mindazon írástudóknak akik felvállalják, hogy a témáról szakszerűen tájékoztassák a szélesebb társadalmat! Ugyanakkor…

Continue reading

Az ápoló válaszol

Kaptam pár kérdést bloggerektől:

P. Gy. Nikolett: Korábban nem ismertem a blogodat, és bár nem feltétlenül én vagyok a célközönség, nagyon érdekesnek találom . Lenyűgöző, hogy milyen aktív a társadalmi szerepvállalásod, mennyi projektben részt vettél. Olvastam, hogy az ápolás nem mindig volt a szakmád. Van még valami olyan terület, amivel szeretnél foglalkozni a későbbiekben? Esetleg egy újabb szakma kitanulása?

Nincs most ilyesmi, de lehet, hogy adódik majd. Ha választani lehet akkor inkább zongorázni szeretnék megtanulni, spanyolul, olaszul és németül.

Ha nem túl személyes az oka, miért költöztél az Egyesült Királyságba?

Az UK-ban nem élek, bár van ott is egy alaptáborunk egy régi barátommal és ápoló társammal. Azért az UK-ban dolgozom, mert itt fizetik a legtöbbet ezért a munkáért Európában és mert angolul beszélek jól. Continue reading

Gyerekeink jövője és életminősége a tét

Teniszről jövök. A partnerem egy svéd csaj, remekül játszik és tök jó fej. A pálya egy olyan városban van, ahova mérsékelten szeretek bejárni, nagyon zsúfolt, nehéz parkolni, igyekszem elkerülni. A kocsit távolabb szoktam letenni és sétálok, különösen a játék után, egy olyan partszakaszon amit viszont nagyon szeretek. Tágas, szellős, igazi mediterrán hangulatú hely.

Veszek egy kávét gyakorta, élvezem a napsütést. Szinte soha nem sietek utána, megadom az időt és a teret a mélázáshoz. Ez kiváltképp jól esik a napforduló előtt két nappal, amikor már ennyire korán sötétedik. Olyan időszak ez mindig, ami a belső munkát különösen erősen támogatja. Continue reading

Amikor az elb*tt természetű ember megöregszik… Mi a dolgunk velük, pláne így a gondoskodási krízis közepén?

Nagyon érdekes álmom volt, egészen letisztultan és átélhetően mutatta meg azt a problémát, elvi dilemmát, amit a gondoskodó munkák idősgondozási ágában nagyon fontos, és még mindig tabunak számító témájának gondolok. Nem beszélünk ennek az elvi alapjairól, ráadásul nagyon ingoványos terület is, és veszélyes következtetésekre is lehet jutni, ha nem sikerül a témát elég jól átgondolt alapfeltételezések mentén végiggondolni.

Olyan dilemma ez, amire még egyáltalán nincsen válaszom, annyit tudok biztosan, hogy a jelenlegi rendszer igazságtalan és átgondolatlan, és kihasználja az ápolókat, a gondoskodást végzőket, akár fizetett emberek, akár családtagok. És ennek kapcsán erről beszélni lenne fontos, és megszülni a problémára a társadalmilag elfogadható válaszokat. Continue reading

Idősgondozás Angliában: mit jelent(het) ez a magyar középkorú nőknek mostanában

Az Egyesült Királyság kilép az EU-ból, legalábbis most ez a hivatalos álláspont. 2019 márciusa a határidő, hogy még a jelenlegi, viszonylag egyszerű és bejáratott módon tudjon valaki belépni a brit munkavállalási rendszerbe. Sokan kérdezik, hogy mire számítunk mostanában, angliai idősgondozóként, mi a véleményünk, mik a kilátások? Ezekre szeretnék a posztban reagálni.

Arról az alapról indulok, hogy bár ez egy nehéz munka, sok szempontból könnyű és könnyen hozzáférhető munka is. Ha belefeccöl az ember egy kis időt és energiát, hogy profi ápolóvá képezze magát, akkor 1-2 év alatt fel tud úgy fejlődni, hogy havi egymillió forintot simán meg tud keresni. Tökéletesen kialakítható konstrukció az, hogy valaki Magyarországról ingázva, 1-2 hónapot dolgozik, majd hazamegy és éli otthon, a magyar árviszonyok között az életét, az angliai keresetéből, sok szabadidővel, sok szabadsággal, anyagi biztonságban és azzal a viszonylag stabil nyugalommal, hogy munkája biztosan van, lesz, nem kerül utcára, nem kell aggódni a megélhetés miatt.

Mi változott a Brexit szavazás óta?
(Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Királyság kilép az EU-ból.)

Continue reading