A földhöz ragadt transzcendencia

48 éves leszek, tízes kerekítéssel 50. Változó korban. Olyan is.

Felneveltük a gyerekeinket. Van hol laknom, van mit ennem és innom. Háború nem dúlja az országokat, ahol élek. Egészséges vagyok, a testem még nem akadályozza a lelkem abban, hogy az útját járja. Szeretnek, szerethetek.

Ápoló vagyok. Ápoló is. Ember, nő, anya, polgár, gondolkodó, érző lény.

Van időm. Sok időm. Az idő drága, különleges kincs. A lélek saját szobája. Ülök csendesen, befelé figyelek. Képek, érzetek, gondolatok. Jönnek, mennek, áramlanak, összekapcsolódnak, szétválnak. Sokfélék.
A meditáció, a módosult tudatállapot, a lélek permakultúrás kertje. Continue reading

Még élni akarnék, meg egy ilyen piros, kabió mercit!

Annyira könnyű készpénznek venni az életet. Jövünk-megyünk, rohangászunk, marakodunk, szomorkodunk, bántjuk egymást és magunkat. Nem figyelünk oda, sőt gyakran sehova sem. Az évek meg csak szaladnak, aztán egyszer csak vége van.
Kisarkítva, eltúlozva, egyféle szempontból, tudom!
De akkor is!

Ha szerencsénk van, akkor kapunk esélyeket és lehetőségeket a sorstól, még időben elkezdeni értékelni. John is ilyen most nekem.

Continue reading

A megoldások néha a dobozon kívül vannak

Tegnap óta újra ügyfélnél vagyok. Egy agyilag tiszta, 90 éves kliensem van. Bentlakásos ápolóként az első férfi ügyfelem. Nagyon kíváncsi vagyok mit tanulok majd itt ebből kifolyólag, pláne így, hogy nagyon okos és láthatóan jókat fogunk dumálni. De most nem erről akarok írni, hanem az elmúlt fél évem fejleményeiről és azokról a tanulságokról amit a “personal is political” szellemében érdemesnek találok másokkal is megosztani. Continue reading

Catherine

Megérkezett a dáma akiről legutóbb meséltem. Aki 92 éves és Londonból jön kocsival. Hát ekkora fazont már régen láttam. Nagyon vékony, és az arca már most olyan színű mintha nem is élne, de ha jól veszem ki ez az alapozó miatt van. Fél órát késik, a megígérthez képest, már aggódni kezdünk érte kicsit. Nincs mobilja, sem GPS-e, de eddig mindig mindenhova odajutott, és ugye nem ma kezdte, szóval a hangulat bizakodó.

Megérkezik, nagyon lassan jár. Continue reading

John

Új ügyfélnél vagyok, de most csak egy hónapra. Január óta nem voltam ápolni egyéb teendők és ügyek miatt, és most is csak pár hétig leszek, aztán megint nem. Írtam erről egy posztot már, még vázlat, kiteszem a napokban ha minden jól megy.

John 90 éves lesz holnap, vasárnap üljük a szülinapi buliját. NAGY BULI LESZ. Continue reading

Az ápoló válaszol

Kaptam pár kérdést bloggerektől:

P. Gy. Nikolett: Korábban nem ismertem a blogodat, és bár nem feltétlenül én vagyok a célközönség, nagyon érdekesnek találom . Lenyűgöző, hogy milyen aktív a társadalmi szerepvállalásod, mennyi projektben részt vettél. Olvastam, hogy az ápolás nem mindig volt a szakmád. Van még valami olyan terület, amivel szeretnél foglalkozni a későbbiekben? Esetleg egy újabb szakma kitanulása?

Nincs most ilyesmi, de lehet, hogy adódik majd. Ha választani lehet akkor inkább zongorázni szeretnék megtanulni, spanyolul, olaszul és németül.

Ha nem túl személyes az oka, miért költöztél az Egyesült Királyságba?

Az UK-ban nem élek, bár van ott is egy alaptáborunk egy régi barátommal és ápoló társammal. Azért az UK-ban dolgozom, mert itt fizetik a legtöbbet ezért a munkáért Európában és mert angolul beszélek jól. Continue reading

Utolsó vacsora

Múlt vasárnap meghalt a néni. Nagyon szépen ment el. Az egész folyamat teljesen összhangban volt a korábbi hangulattal, amiről itt írtam. Ott voltunk vele mindannyian, a tesója, az unokahúgai, és az egyik lányuk, meg én. Ő pedig megdolgozott, hogy ki tudjon lépni az életből. A meghalás folyamata kísértetiesen hasonló érzetű mint a megszületésé, csak fordítva. Ezt mindig annyira megrendítő látni. Vajon minket is megszül valaki amikor meghalunk…? Continue reading