A nő legyen szép, kedves, törékeny, csendes, vicces és szexi!


Tudja, hogy hol a helye! Különben büntetendő!

Most van a Wimbledon, nézzük is. Ő is teniszezett korábban, én is teniszezem, van téma. A teniszező nők kinézete rendre a terítéken van, állandóan felhozza. Ez is része a férfi-női játszmáknak, amikről tegnap írtam, és most megpróbálom kifejteni.

Az a nehéz ebben, hogy ezek a viselkedési formák annyira bele vannak ivódva az emberek agyába normaként, hogy sokan észre sem veszik, akár öregek, akár fiatalok. A nyelvbe kódoltan is működnek az elnyomó technikák.

A történet onnan indul, hogy a bácsi teljesen nőfüggő volt egész életében, és ez most sincs másként. Előadja a nagymenőt, és pont elég vagyona, előjoga és társadalmi státusza volt ahhoz (sőt van most is), hogy ezt megtehesse, de közben nyüszít a nők figyelméért, szeretetéért, érintéséért, törődéséért. Jól ismerjük ezt.

Ül 90 évesen a fotelban, menni is alig tud és hát nem egy Federer ahogy kinéz, de állandóan a nőket gusztálja. Persze nagyon szofisztikáltan, abszolút nem durván vagy bántón, de nem tud leszakadni a nők kinézetéről. És pontosan tudja, hogy meddig mehet el, mit mondhat, mi az ami még a szalonképesség kereteibe belefér. Egy úriember… Csakhát a lábak a gyengéi…

Ugyanígy elemzi egyébként az ápolóit is nekem, akiket én nem láttam személyesen, és akiket helyettesítek. Az én kinézetemet is rendre firtatja és teszi a bókokat, persze nagyon kulturáltan. Még örülnöm is kéne neki.

Ő az aki megteheti, hogy a kinézetről beszéljen. És (a papírforma szerint) én nem mondhatok neki ezzel kapcsolatosan semmit, nem szólhatok be, nem bírálhatom, hogy menyire gáz már ez az egész.
(Elkezdeni magyarázni nyilván semmi értelme.)

A hagyományos leosztás szerint a férfinek joga van a nők kinézetét véleményezni, a nőknek meg ezt tűrni kell és mosolyogni, őrülni ha megdicsérik. Illetve mindent megtenni azért, hogy a férfiak elvárt/vágyott ideáinak minél inkább és minél több erőfeszítés árán megfeleljünk.

Nem győzi folyton tudtára adni a világnak, hogy ki a szép és miért. Jönnek sorban a teniszező nők, egyik szebb, erősebb, keményebb mint a másik. És valahogy mindig a kicsi, vékony, szőke, és törékeny nőket imádja. Serenától és egy másik holland nőtől akinek nem jut eszembe a neve, kifejezetten fél. Aki nagy, erős, kemény arcú, attól rendesen fél, mondja is. És akkor annak nem szurkol, idegenkedik tőle.

Biztosan nem adna neki állást a vállalkozásában, nem akarna barátkozni vele. Nem hívná el vacsorázni… Ő így mondja.

Nekem ilyenkor az lenne a dolgom, hogy valamit azért válaszoljak, kicsit pironkodjak, akarjak én is úgy kinézni lehetőleg, de ne kérdőjelezzem meg a jogát ahhoz, hogy ő így gusztálhat. Én meg azt csinálom, hogy igyekszem valahogy a kereteken belül beszólni neki úgy, ami igazából a szavak szintjén nem beszólás, de azért mégis az. Amit aztán ő marhára élvez, mert huzakodunk, benne vagyunk a játszmában. Esetleg kussolhatok is, de akkor meg unalmas lennék, meg én sem nagyon bírom ki, hogy ne szóljak be valamit. Persze hót szalonképesen…

Ezzel szemben fordítva, a helyzet egészen más. Merthogy ugye gyönyörűséges férfiak is teniszeznek, nem lehet nem észrevenni. Ha én olyan stílusban beszélnék a pasikról, ahogy ő a nőkről, halálosan ki lenne akadva. Eleve vannak szavak, amit egy nő nem is használhat. Ilyen pl. a fuck.

(Kitérő: A Brexitről beszélgettünk a minap, eléggé áll itt a bál. Mondandómat azzal illusztráltam, hogy van nekünk egy mondásunk, hogy “Nem lehet egyszerre baszni is és szűznek is maradni”. Tudtam, hogy ettől ki fog akadni, de csatázunk, szóval betoltam neki. Hát rendesen leesett a székről. Napokig mondta álmélkodva/berzenkedve, hogy ezt a szót hogy lehet egy nőnek kimondani. És hogy ezt az ő felesége sose mondta volna ki. Mikor kérdezem, hogy és a pasiknak ki lehet-e mondani, akkor mondja, hogy persze. Én meg röhögök, és vonogatom a vállam, hogy akkor mit van úgy oda.
És egyrészt rettentően tetszik neki, hogy nem hagyom magam, totál élvezi, másrészt meg marha ideges, hogy nem tud megfogni, és bekényszeríteni pl. a nyelvi lenyomó játszmákba. “Nem tudom hogy hol a helyem…”)

Vissza a teniszhez. Pontosan tudtam, hogy nekem nem szabad a férfiakra vonatkozóan dicsérő megjegyzéseket tenni, mert az nem illendő. Kurvás. Közönséges. Vagy nem tudom. Tök mindegy. Lényeg az, hogy a nőnek ilyesmire nincs joga.

Úgyhogy rendszeresen betolok neki valami tétet. Pl. hogy Federer olyan mint egy görög isten és egyébként is hasonlít egy volt pasimra (boyfriend).
Tegnap az egyik spanyol játékost dicsértem meg, hogy mennyire jóképű. És akkor bmeg nekiáll hisztizni 😀 . Mondja is, hogy irigy rájuk, így kimondja, és püffög.
Utána napokig mondja, ha csak meglátja őket, hogy jöjjek, mert itt van a szépfiú aki nekem tetszik. Your toyboy… Ez a kifejezés. És mindezt olyan hangsúllyal mondja, hogy én micsoda egy ledér nőszemély vagyok.

Ez az egész, így egy hónapig egyrészt marhára szórakoztató. Úgy küzdünk egymással mint két ökölvívó, csak mi verbálisan. Ő egyszerre tök ideges, és egyszerre imádja. Én nagyon röhögök magamban, mikor látom, hogy mennyire ideges ettől, másrészt meg egyáltalán nem tartom annyira viccesnek. Szánalmasnak tartom.

Ez a fajta viselkedés (az egyik), ami áthatja a társadalmat és a nemek közötti viszonyt. És hosszú távon halálosan fárasztó ellent tartani neki. (Pláne, hogy nyilván a saját korosztályom is ezt tolja, és számtalan kellemetlen helyzetem volt emiatt az életem során olyan viszonyok között, ahol a férfi valóban hatalmi helyzetben volt, és tényleg sokat tudtam veszíteni azzal, ha nem úgy ugrálok, ahogy az urak fütyülnek, pl. az egyetemi munkám során.)

Itt most az a jó, hogy egyrészt bármikor elmehetek ha nem tetszik, másrészt eleve nem vagyok itt sokáig. Meg van még egy szempont, az, hogy az ápolói munkaköröm része az, hogy a klienseim hülyeségeit kezeljem, ami megkönnyíti a döntést abban, hogy egy-egy ilyen bepróbálkozására hogyan reagáljak. Hiába elcsatázunk verbálisan a női-férfi dimenzióban, az ápoló-ápolt keretet soha nem sérti meg, így annak a keretnek a szabályai szerint én is tudok viszonyulni őhozzá.

És persze, ahogy azt a nem túl elborult férfiaktól már megtanulhattuk, pontosan tudja, hogy meddig mehet el, és MINDIG a kereteken belül marad. Mert egyébként rettentően élvezi ezt a huzakodást, jóféle feszkó ez szerinte, büszkélkedik velem, imádja hogy ilyen “csinos és intelligens nő a sofőrje” meg ilyenek.

Arra lennék kíváncsi, hogy vajon a lelke mélyén tudja-e, hogy mennyire megvetem a viselkedéséért, vagy nem. Szerintem tudja, de megteheti, hogy ne érdekelje. Játssza a kisded játékait mert élvezi, és mert megteheti.
Részemről azt éri el, hogy biztosan nem fogom őt elvállalni állandó kliensnek, bármennyire is szeretné és bármennyire is engem akar a legjobban ápolónak.
De nyilván majd lesz más, mindig van más… A nők, funkcióikban (feleség, szerető, szexpartner, szakács, takarító, ápoló) helyettesíthetőek, ahogy azt már megtanultuk.

(Egy érzékeny pillanatában valamelyik nap, mikor majdnem elesett de elkaptam azt mondta, hogy nagyon szeretné, hogy ma majd leesik a lábáról egészen, akkor én ápolnám. Hát nem mondtam neki, hogy erre igen kicsi az esélye, pontosan és főképp amiatt, ahogy a nőkkel viselkedik, ahogyan viszonyul hozzájuk.)

Ugyanitt konklúzió: attól, hogy valaki megöregszik, még nem garantált hogy bölcs is lesz.

Na. Jól esett most ezt ilyen önszupervíziósan kiírni magamból.

Ja, mondok mégegyet. Ezt a mondást, a nagy melegben együtt izzadva előszeretettel mondja nekem, a miheztartás végett: “Men perspire and women glow, only horses sweat.”
Hát nyilván… És amikor megkérdezem fanyarul, hogy “Oh, of course, de hogy akkor ki az aki bűzlik?”, egyrészt röhög, másrészt meg van sértődve, hogy megkérdőjelezem a világ rendjét…

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.

******************************************************************************

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.