Szolgálati közlemény: miben tudok segíteni és miben nem

Kedves Olvasók, sajnos az van, hogy nem tudok mindenkinek válaszolni és mindenkinek segíteni, nagyon sokan írtok és nem győzöm. Elnézést kérek azoktól is, akiknek az utóbbi időben hézagosan írtam/válaszoltam.

 

Szeretném összefoglalni, hogy miben tudok segíteni, milyen feltételekkel, illetve miben nem. Continue reading

A realitások talaján álmodozva: nincs elég ápoló! Mi legyen?

Nincs elég ápoló! Nincs elég kéz aki a gyerekeket nevelje, a betegeket ellássa, az öregeket ápolja. Nincs. Vége, ennyi volt. Nincs elég ápoló Angliában, ahova keurópai nők járnak ápolni, nincs elég Magyarországon, ahol erdélyi mamákkal próbálják az öregeket ellátni, havi százezerért, zsebbe, feketén. És nem tudjuk, hogy az erdélyi öregeket kik ápolják.

Nincs elég gyerek, mondják a nagyokosok, fittyet hányva a tényre, hogy már így is annyi ember van a földön, hogy idén a túllövés napja már augusztus 2. Ami azt jelenti, hogy hét hónap alatt feléljük mindazt amit a Föld idén előállít. Tehát ha az ökológiai lábnyoma akárkinek 1 fölött van, akkor ő is túlfogyasztó, és minden egyes új gyerek hozzájárul a bolygó további elfogyasztásához. Continue reading

Ha töröd a fejed, hogy belevágj az idősgondozásba

Sokféle módon és más-más súlypontokkal megfogalmazva érkezik kábé ugyanaz a kérdés, erre általában elküldöm a blog linkjét előzetesen tájékozódni.

Szia. 🙂
Elegem van az eletbol.
Meselsz nekem arrol a munkarol, amit te csinalsz, mi kell ehhez, hogyan rughatok labdaba, mivel jár?

Először érdemes lehet elolvasni ezeket:
https://egyapolonaploja.wordpress.com/category/munka-faq/

Mondjuk ezzel kezdve:
https://egyapolonaploja.wordpress.com/2017/02/11/angliaba-mennel-apolonak-dontesi-szempontokat-informaciokat-keresel/

Ez az ami tuti:

  • Ez egy kemény munka.
  • Viszont van bőven.
  • Jól lehet vele keresni.
  • Na nincs jobb ötleted, abszolút jó szívvel ajánlom.

És miért?

https://egyapolonaploja.wordpress.com/2016/08/10/szabadsag-szeretem-avagy-egy-boldog-apolo-sohaja/

És ha van kommunikációs szintű nyelvtudásod, legalább egy év, referenciával leigazolható ápolási tapasztalatod, akkor tudok neked is segíteni kijutni, és elkezdeni dolgozni.
Írj, lehetőleg a fészen keresztül.

 

Szabadság, szeretem! Avagy egy boldog ápoló sóhaja

IMG_5725Jelen életszakaszomban nem tudok elképzelni ennél jobb munkát. Egyszerűen hibátlan. Korábban mindig olyan munkáim voltak, amelyeknek soha nem volt vége, ráadásul úgy, hogy közben azon is kellett stresszelni, hogy megszerezzem a következő munkákat. Ha visszagondolok az elmúlt 20-25 évemre, mindig a hajtás volt. Egyszer volt egy cikk valamelyik újságban, csak a címére emlékszem: “A magad ura, vagy a vállalkozásod rabszolgája?”. És a vállalkozói lét jellegét firtatta. Continue reading

A lakások mélyén tengődő kín és az érdekképviselet viszonya. Avagy mi lesz a gondoskodásra szorulókkal és a gondoskodókkal?

Lezajlottak a választások Magyarországon. Úgy alakult, hogy épp előtte két hetet otthon voltam, szavazni is el tudtam menni, és látni az emberek reakcióit előtte is, utána is.

Követtem a kampányt is, figyeltem mindenféle politikai oldal megnyilvánulását, hogy mit beszélnek az emberek a fővárosban, vidéken, a fiatalok, és az idősebbek.

Eközben követek pár olyan magyar FB csoportot, ahol a Magyarországon élő emberek keresnek ápolókat, gondoskodókat kicsi, nagy, beteg családtagjaik ápolásához, a háztartási munkákban való segítéshez, az ÉLÉShez, a túléléshez, a gyógyuláshoz, a felépüléshez, a felnövekedéshez. Continue reading

Az ingázó idősgondozók valósága, a magyar gondoskodási válság tükrében

Öröm látni, hogy az elmúlt időszakban egyre több jó cikk jelenik meg a carework crisis / gondoskodó munkák válsága, és ezen belül is az idősgondozás témájában. Rettenetesen fontosnak tartom, hogy ezekről a témákról beszéljünk, és köszönet mindazon írástudóknak akik felvállalják, hogy a témáról szakszerűen tájékoztassák a szélesebb társadalmat! Ugyanakkor…

Continue reading

Az ápoló válaszol

Kaptam pár kérdést bloggerektől:

P. Gy. Nikolett: Korábban nem ismertem a blogodat, és bár nem feltétlenül én vagyok a célközönség, nagyon érdekesnek találom . Lenyűgöző, hogy milyen aktív a társadalmi szerepvállalásod, mennyi projektben részt vettél. Olvastam, hogy az ápolás nem mindig volt a szakmád. Van még valami olyan terület, amivel szeretnél foglalkozni a későbbiekben? Esetleg egy újabb szakma kitanulása?

Nincs most ilyesmi, de lehet, hogy adódik majd. Ha választani lehet akkor inkább zongorázni szeretnék megtanulni, spanyolul, olaszul és németül.

Ha nem túl személyes az oka, miért költöztél az Egyesült Királyságba?

Az UK-ban nem élek, bár van ott is egy alaptáborunk egy régi barátommal és ápoló társammal. Azért az UK-ban dolgozom, mert itt fizetik a legtöbbet ezért a munkáért Európában és mert angolul beszélek jól. Continue reading

Utolsó vacsora

Múlt vasárnap meghalt a néni. Nagyon szépen ment el. Az egész folyamat teljesen összhangban volt a korábbi hangulattal, amiről itt írtam. Ott voltunk vele mindannyian, a tesója, az unokahúgai, és az egyik lányuk, meg én. Ő pedig megdolgozott, hogy ki tudjon lépni az életből. A meghalás folyamata kísértetiesen hasonló érzetű mint a megszületésé, csak fordítva. Ezt mindig annyira megrendítő látni. Vajon minket is megszül valaki amikor meghalunk…? Continue reading

Nők, nővérek, mi magunk

Tele van nőkkel a ház, ma itt eddig 13 fordult meg. Két testvér, meg még kettő: egy anya, a lányai és a nővére.  És további rokonok. Területi és hospice nőverek serege. És én, a magyar ápoló.

Az anya nővére fekszik. Nincs nagyon magánál, ma emelni kellett a morfint is, a fájdalom miatt. Ettől aztán megnyugodott szerencsére, kisimult, tud aludni. Néha magához tér, kér egy kis vizet, vagy lavórt, ha hánynia kell. De egyébként szenderegve halad az útján. Kicsit már hörög, de ez még nem egészen az. Continue reading

Gyerekeink jövője és életminősége a tét

Teniszről jövök. A partnerem egy svéd csaj, remekül játszik és tök jó fej. A pálya egy olyan városban van, ahova mérsékelten szeretek bejárni, nagyon zsúfolt, nehéz parkolni, igyekszem elkerülni. A kocsit távolabb szoktam letenni és sétálok, különösen a játék után, egy olyan partszakaszon amit viszont nagyon szeretek. Tágas, szellős, igazi mediterrán hangulatú hely.

Veszek egy kávét gyakorta, élvezem a napsütést. Szinte soha nem sietek utána, megadom az időt és a teret a mélázáshoz. Ez kiváltképp jól esik a napforduló előtt két nappal, amikor már ennyire korán sötétedik. Olyan időszak ez mindig, ami a belső munkát különösen erősen támogatja. Continue reading