Családtagok, hogy bírjátok?

Ebben a posztban szeretnék adózni azoknak a családtagoknak, akik idős rokont, vagy tartósan beteg gyereket, családtagot ápolnak, hónapokon, éveken át. Persze, azt mindenki tudja, hogy ez borzasztóan megerőltető, kimerítő, de mindaddig nem lehet igazán felmérni ésszel, amíg az embert nem érinti meg saját bőrén a szele.

Két hete vagyok itt, a bácsi nagyon-nagyon szerethető. Határozottan megkedveltem. Kedves, küzd, próbálja állni amit kimért neki a sors öregkorára. Nagyon tisztelem érte, ahogy csinálja. Continue reading

A földhöz ragadt transzcendencia

48 éves leszek, tízes kerekítéssel 50. Változó korban. Olyan is.

Felneveltük a gyerekeinket. Van hol laknom, van mit ennem és innom. Háború nem dúlja az országokat, ahol élek. Egészséges vagyok, a testem még nem akadályozza a lelkem abban, hogy az útját járja. Szeretnek, szerethetek.

Ápoló vagyok. Ápoló is. Ember, nő, anya, polgár, gondolkodó, érző lény.

Van időm. Sok időm. Az idő drága, különleges kincs. A lélek saját szobája. Ülök csendesen, befelé figyelek. Képek, érzetek, gondolatok. Jönnek, mennek, áramlanak, összekapcsolódnak, szétválnak. Sokfélék.
A meditáció, a módosult tudatállapot, a lélek permakultúrás kertje. Continue reading

A realitások talaján álmodozva: nincs elég ápoló! Mi legyen?

Nincs elég ápoló! Nincs elég kéz aki a gyerekeket nevelje, a betegeket ellássa, az öregeket ápolja. Nincs. Vége, ennyi volt. Nincs elég ápoló Angliában, ahova keurópai nők járnak ápolni, nincs elég Magyarországon, ahol erdélyi mamákkal próbálják az öregeket ellátni, havi százezerért, zsebbe, feketén. És nem tudjuk, hogy az erdélyi öregeket kik ápolják.

Nincs elég gyerek, mondják a nagyokosok, fittyet hányva a tényre, hogy már így is annyi ember van a földön, hogy idén a túllövés napja már augusztus 2. Ami azt jelenti, hogy hét hónap alatt feléljük mindazt amit a Föld idén előállít. Tehát ha az ökológiai lábnyoma akárkinek 1 fölött van, akkor ő is túlfogyasztó, és minden egyes új gyerek hozzájárul a bolygó további elfogyasztásához. Continue reading

Szabadság, szeretem! Avagy egy boldog ápoló sóhaja

IMG_5725Jelen életszakaszomban nem tudok elképzelni ennél jobb munkát. Egyszerűen hibátlan. Korábban mindig olyan munkáim voltak, amelyeknek soha nem volt vége, ráadásul úgy, hogy közben azon is kellett stresszelni, hogy megszerezzem a következő munkákat. Ha visszagondolok az elmúlt 20-25 évemre, mindig a hajtás volt. Egyszer volt egy cikk valamelyik újságban, csak a címére emlékszem: “A magad ura, vagy a vállalkozásod rabszolgája?”. És a vállalkozói lét jellegét firtatta. Continue reading

Két tánc plusz az élet

Nemsokára itt a tavasz. Már hosszabbodnak a nappalok. Nyugatra néző ablakon keresztül, jól lehet követni, ahogy a Nap járása változik az égen. Még tombol a korona, még hideg van. Az egészségügyi rendszerek túlterheltek, az ápolók, a gondoskodók, a betegek, az öregek küzdenek, küszködnek, és vagy sikerül nekik/nekünk életben maradni, vagy nem. Dübörög az emberiség motorja, túlérett és berozsdásodott rendszereink köhögve, köszörülve igyekeznek teljesíteni.

Figyelem, követem a híreket, miközben eléggé visszahúzódva várjuk a vihar elmúltát, immár lassan egy éve. Tikk-takk, az idő megy, öröm, szenvedés, születés, halál, egészség, betegség, körforgás: ÉLET. Annyira gyorsan elszalad. Continue reading

Mire számíthatnak a családok Magyarországon

Ezt az írást most leginkább azoknak a családoknak a figyelmébe ajánlom, akik még nem alkalmaztak ápolót, de a jövőben várhatóan fognak. Ez az, amire kb. fel lehet lélekben és logisztikában készülni. Nincsenek csodák, bár vannak szerencsés véletlenek és találkozások. De napi 6-10 ezer forintos bérrel, feketén alkalmazott random ismeretlenekkel, minőségbiztosító és közvetítő rendszerek híján, teljesen kaotikus jogi és kulturális viszonyok között kb. így fog kinézni a tér.

Abból a szempontból is érdekes a visszajelzés, hogy kb. mire számíthatunk a saját öregségünk kapcsán, ha fizetett ápolókra szorulunk.

A legutóbbi cikkel kapcsolatosan írt egy család, az engedélyükkel hozom itt is le. Azt tenném még hozzá, hogy amit ez a család ír, az kifejezetten általános. Nagyon sokan mesélnek hasonló történeteket.

A szakmai véleményem az, hogy a mai magyar viszonyok, az élet költségei között napi NETTÓ MINIMUM 15-20 eFt-ot kellene fizetni ezért a munkáért, plusz megfelelő munkakörülményeket teremteni ahhoz, hogy a családoknak napi szinten ne ilyen nehézségekkel kelljen küzdeni. (És mellé természetesen megteremteni a megfelelő képzést, minőségbiztosítást, információs szolgáltatásokat, stb.) Continue reading

Karácsony, korona, gondoskodás, idősgondozás: Ti mit tennétek?

Kapom az emaileket sorban Angliából, SOS ápolókat keresnek. Ott sem kicsi a gáz. Korona, Brexit, karácsony. Közben kapom a jelzéseket Magyarországról is. Vannak akik a békés karácsonyi ebédet emésztik félálomban, vannak akik hulla-fáradtan ápolnak, és vannak akik kapkodva keresik a megoldást. Sokan betegek.

Ezzel kapcsolatosan szeretném kihangosítani egy Magyarországon dolgozó magyar ápoló írását. Sajnos sok gondoskodó nincs abban a helyzetben, hogy nyíltan beszélhessen mindarról, amiről pedig nagyon nagy szükség lenne beszélni, és főképp megoldani. Én viszont szívesen lehozom itt: Continue reading

Az imánál talán több kellene

Ápolói körökben kering most egy számomra ismeretlen ember nyilvános posztja:

Kedves nagyon közeli ismerőseim, barátaim! Segítséget kérek. SOS. A nejem otthon covid karanténban. Édesanyám Kisvárdán az otthonában haldoklik. Jelenleg Ági lányom virraszt mellette. Zsuzsa lányom Görögországban, nem hadra fogható. Jómagam még mindíg kórházban. Keresünk valakit, ápolási gyakorlattal, tapasztalattal. Köszönöm, ha bármilyen ötlettel segíteni tudtok.

Ebben az egy posztban sűrítve benne van mindaz, amit az utóbbi hetekben és hónapokban elmesélnek az ápolók, a családok, a segítséget kérők.

Continue reading

Art of care, avagy lenni földi szenvedések kísérői

Zaklatott időket élünk. Nagy a zaj, sok a turbulencia, kevés a biztos pont, a kapaszkodó. Feltértékelődni látszik a béke, az érzelmi és anyagi biztonság, a bizalom. Azok a terek és azok a közösségek, ahol az emberek megtartják, támogatják egymást, kedvesen, figyelmesen.
Egy ilyenről szeretnék most mesélni. Continue reading

Tanítás az esetlegességről, avagy úton egy haldoklóhoz

A repülőn ülök éppen, úton az új ügyfélhez. Pár hete érkezett a kérdés az ügynökségtől, egy hat hetes munkára, ami az időszak, a kliens, a bér, a körülmények tekintetében egyaránt szimpatikus volt, úgyhogy bejelentkeztem rá. Elindult az egyeztetés a családdal, a most ott lévő ápolóval, mi a feladat pontosan, stb., megbeszéltünk mindent.

Continue reading

Miért 30.000 Ft egy preventív korona teszt még mindig?

Megint mennek fel a számok koronailag, alakul a második hullám. Tavasszal ugye még nagy volt a kapkodás, a kormányzatok világszerte próbálták felmérni, hogy mivel is állunk szemben. Kevés volt az adat, a science, az emberiség esett-kelt ebben az új és váratlan helyzetben. A pártpolitika, az érdekvédők, a kutatók, a szakpolitikusok, szakszervezetek, civilek, érintett szubkultúrák közösségei mondták-mondták a szempontjaikat. Pezsgett a társadalmi vita és a válaszok közös keresése. Mármint külföldön. Continue reading

A külföldön élő gyerekek, unokák, és az otthon élő idősek ellátása

Mesélnek az emberek. Most, a korona alatt és után meg főleg. Aggódó gyerekek, akik külföldön élnek, és a szüleik, idős rokonaik pedig otthon. Hirtelen leromlott a papa állapota, nagyi agyvérzést kapott, anyós demencia tünetei hirtelen rosszabbodtak.

Fiatal emberek azon szoronganak, hogy hogyan tudnák enyhíteni idős rokonaik, szeretteik kínjait. Kapkodás, kevés információ. Az állami szerepvállalás, rendszer-szintű segítség sehol, oldja meg mindenki ahogy tudja. Eseti, szerencsés megoldások vannak, és informális hálózatok. Continue reading

Milyen a jó ápoló?

Szerinted milyen a jó ápoló? Te milyen ápolót szeretnél, ha arra kerül a sor? Mik ebben a fő szempontok, fő fókuszok?

Úgy hozza a sors és a társadalmi változások, hogy ha a korona is engedi, ősszel lesz egy színházi produkció a kulcsdolgozókról Magyarországon. Ennek kapcsán különböző érintetteket is bevontak a munkába és kértek szakmai inputot a darab koncepciójához. Írok majd ha már lesz több konkrétum, mert nagyon érdekes az egész.

A munka keretében válaszokat kértek az alkotók néhány kérdésre. Az egyik ilyen kérdés az volt, hogy “Milyen a jó ápoló?”. Egyrészről viszonylag triviális a válasz, másrészt ahogy gondolkoztam az jutott eszembe, hogy érdemes lenne erről Magyarországon a nyilvános társadalmi dialógus keretei között is elmélkedni. Mit gondolnak erről vajon a magyarországi ápolók? És a családok? Continue reading

Angliai idősgondozási ügyek, szempontok a jelen időszakban

Nagyon érdekesen alakul az angliai (és UK) idősgondozási helyzet. A minap kiadta a kormányzat az új, bevándorlásra vonatkozó pontosított elképzeléseit. Ami elöljáróban kiemelten fontos lehet: még idén december 31-ig lehet az eu-s szabályok szerint elkezdeni dolgozni az UK-ban, utána elég kemény helyzet várható. Arra lehet számítani, hogy a vízum szabályokat felhasználva a kormányzat markánsan csorbítani fogja a külföldről érkező idősgondozók (és más szakmák) dolgozói jogait. Így várhatóan nem lesz az a fajta szabadság, hogy a dolgozók bármikor válthatnak munkahelyet. Persze az nyilván egy kérdés, hogy ezekben a koronás időkben egyáltalán mennyire jó ötlet ápolni. Praktikusan nézve valójában kimondható, hogy az angliai, viszonylag tágas és szellős idősgondozási munkaerőpiaci tér bezárul(t) az újonnan érkezni vágyók előtt. (Aki még menne, annak érdemes sietni.) Continue reading