Idősgondozók, profik, jövőbelik, családtagok, aktív állampolgárok figyelem!

FELHÍVÁS!
Ez a poszt azoknak szól, akik szívesen tennének valamit az idősgondozással, a gondoskodás válságával kapcsolatosan, és maguk is

  • fizetett ápolók/gondoskodók,
  • gondozó családtagok,
  • a későbbiek során szeretnének vagy lesznek kénytelenek belefogni ebbe,
  • vagy érdekli őket a téma és kapcsolódnának.

Continue reading

A földhöz ragadt transzcendencia

48 éves leszek, tízes kerekítéssel 50. Változó korban. Olyan is.

Felneveltük a gyerekeinket. Van hol laknom, van mit ennem és innom. Háború nem dúlja az országokat, ahol élek. Egészséges vagyok, a testem még nem akadályozza a lelkem abban, hogy az útját járja. Szeretnek, szerethetek.

Ápoló vagyok. Ápoló is. Ember, nő, anya, polgár, gondolkodó, érző lény.

Van időm. Sok időm. Az idő drága, különleges kincs. A lélek saját szobája. Ülök csendesen, befelé figyelek. Képek, érzetek, gondolatok. Jönnek, mennek, áramlanak, összekapcsolódnak, szétválnak. Sokfélék.
A meditáció, a módosult tudatállapot, a lélek permakultúrás kertje. Continue reading

Szolgálati közlemény: miben tudok segíteni és miben nem

Kedves Olvasók, sajnos az van, hogy nem tudok mindenkinek válaszolni és mindenkinek segíteni, nagyon sokan írtok és nem győzöm. Elnézést kérek azoktól is, akiknek az utóbbi időben hézagosan írtam/válaszoltam.

 

Szeretném összefoglalni, hogy miben tudok segíteni, milyen feltételekkel, illetve miben nem. Continue reading

A realitások talaján álmodozva: nincs elég ápoló! Mi legyen?

Nincs elég ápoló! Nincs elég kéz aki a gyerekeket nevelje, a betegeket ellássa, az öregeket ápolja. Nincs. Vége, ennyi volt. Nincs elég ápoló Angliában, ahova keurópai nők járnak ápolni, nincs elég Magyarországon, ahol erdélyi mamákkal próbálják az öregeket ellátni, havi százezerért, zsebbe, feketén. És nem tudjuk, hogy az erdélyi öregeket kik ápolják.

Nincs elég gyerek, mondják a nagyokosok, fittyet hányva a tényre, hogy már így is annyi ember van a földön, hogy idén a túllövés napja már augusztus 2. Ami azt jelenti, hogy hét hónap alatt feléljük mindazt amit a Föld idén előállít. Tehát ha az ökológiai lábnyoma akárkinek 1 fölött van, akkor ő is túlfogyasztó, és minden egyes új gyerek hozzájárul a bolygó további elfogyasztásához. Continue reading

Ha töröd a fejed, hogy belevágj az idősgondozásba

Sokféle módon és más-más súlypontokkal megfogalmazva érkezik kábé ugyanaz a kérdés, erre általában elküldöm a blog linkjét előzetesen tájékozódni.

Szia. 🙂
Elegem van az eletbol.
Meselsz nekem arrol a munkarol, amit te csinalsz, mi kell ehhez, hogyan rughatok labdaba, mivel jár?

Először érdemes lehet elolvasni ezeket:
https://egyapolonaploja.wordpress.com/category/munka-faq/

Mondjuk ezzel kezdve:
https://egyapolonaploja.wordpress.com/2017/02/11/angliaba-mennel-apolonak-dontesi-szempontokat-informaciokat-keresel/

Ez az ami tuti:

  • Ez egy kemény munka.
  • Viszont van bőven.
  • Jól lehet vele keresni.
  • Na nincs jobb ötleted, abszolút jó szívvel ajánlom.

És miért?

https://egyapolonaploja.wordpress.com/2016/08/10/szabadsag-szeretem-avagy-egy-boldog-apolo-sohaja/

És ha van kommunikációs szintű nyelvtudásod, legalább egy év, referenciával leigazolható ápolási tapasztalatod, akkor tudok neked is segíteni kijutni, és elkezdeni dolgozni.
Írj, lehetőleg a fészen keresztül.

 

Szabadság, szeretem! Avagy egy boldog ápoló sóhaja

IMG_5725Jelen életszakaszomban nem tudok elképzelni ennél jobb munkát. Egyszerűen hibátlan. Korábban mindig olyan munkáim voltak, amelyeknek soha nem volt vége, ráadásul úgy, hogy közben azon is kellett stresszelni, hogy megszerezzem a következő munkákat. Ha visszagondolok az elmúlt 20-25 évemre, mindig a hajtás volt. Egyszer volt egy cikk valamelyik újságban, csak a címére emlékszem: “A magad ura, vagy a vállalkozásod rabszolgája?”. És a vállalkozói lét jellegét firtatta. Continue reading

Új fejezet indul: London

Ahhoz képest, hogy az első napok túlélő üzemmódban teltek, így a második hét végére elrendeződtek, elsimultak a dolgok a munka frontján. Az volt az eredeti megállapodás a családdal, hogy a második hét végén leülünk és áttárgyaljuk, hogy ők akarják-e hogy az egyik állandó ápoló legyek, illetve hogy vállalom-e. Ez a beszélgetés tegnap este egy családi vacsora közben lezajlott és abban maradtunk, hogy nagy örömmel működünk együtt tovább.

Tehát akkor London lesz egy ideig… Micsoda óriási különbség ez a vidéki angol középosztály terei után…! Most látok rá csak igazán, hogy mekkora a kontraszt. A város zsizseg, iszonyú színes és multikulti. Dolgoztam már Londonban korábban, még angliai ápolói munkáim elején, de akkor a figyelmem még nagyon lekötötte maga az új munkatér. Turistaként is sokat jártam itt, és mindig is tetszett, de ez most egészen más minőség. Normális helyen és normális körülmények között lakni Londonban, ennek van egy egészen sajátságos varázsa. Continue reading

Megfordítható-e a helyzet?

Írtam legutóbb arról, hogy hogy látom a gondoskodók hatalmi helyzetét a társadalomban. Azt állítottam, és állítom most is, hogy az igazi hatalom és megtartó erő a gondoskodók kezében van. Legyenek akár ők fizetett ápolók, nővérek, pedagógusok, óvónők, takarítók, konyhások, vagy a társadalom rabszolgái, az ingyen-gondoskodók, az anyák, a nagyanyák, sógornők, lányok, nők többnyire, de persze számos férfi is aki beleáll a családtagjairól való gondoskodásba.

Ez az állítás azon a tényen alapul, hogy ha valaki nem tudja magát ellátni, akkor vagy segít neki ebben valaki, vagy meghal. És életünk során számtalanszor vagyunk mindannyian olyan helyzetben, hogy az életünk és a hogylétünk mások segítségén múlik. Continue reading

Igazi hatalma és megtartó ereje a gondoskodóknak van

Retteg is ettől mindenki, aki rászorul és haszonélvezi. Így aztán tudat alatt, vagy tudatosan, egyénileg és/vagy a rendszerbe ágyazottan hozzá is járul azokhoz a mechanizmusokhoz, amivel ezt a hatalmat elveszi, láthatatlanná, hozzáférhetetlenné teszi. Azt hiszem egyféle nézőpontból erről szól a patriarchátus és az osztályharc is. Mert itt is érvényes, hogy

Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!
/Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger…/

Continue reading

Isten nem kockázik

Mondta állítólag Einstein gyakorta. Talán igen, talán nem. De a sors biztosan kockázik, legalábbis nekem abszolút így tűnik.

Hétfőn még egy egyetemi permakultúrás projektről és együttműködésről tárgyaltam a mediterránban, és lötyögtem délután a parton. Kedden hajnalban felmarkoltam Mary Poppins típusú bőröndömet és elindultam az ismeretlenbe. Continue reading

Az öregség szépsége

Ti szépnek látjátok az öreg embereket? Csúnyának? Nézitek őket egyáltalán? Észlelitek? Mik a jellemző benyomásaitok? Mik a jellemző érzéseitek? Mit láttok, mikor egy öreg embert néztek?

Mit láttok a ráncokban, és a ráncokon túl? A görnyedt hátban, és azon túl?

Van egy gondolat, amire nemrégiben jutottam, az utolsó ügyfelem ápolásakor, ahogy őt, az ő életét, az ő folyamatait figyeltem. Ezt szeretném most leírni.

Continue reading

Sok szabadság, nagy fizetés? Ennyi aggódás az ügyfélért?

Ez alatt a poszt alatt érkezett egy komment, amire a válaszom inkább megírom posztban. Egyúttal szeretném megadni/tisztázni az értelmezési tartományát is annak, ahonnan én írok, beszélek. Továbbá beteszek a posztba hivatkozásokat korábbi cikkekre, amik összefoglalják az adott felvetéssel kapcsolatos állításaimat, szóval ez egy kicsit ilyen összefoglaló cikk is lesz, megragadva a komment kérdései adta lehetőséget.

Őket érdekli, hogy veled mi lesz?
(értsd: az ügyfeleket és a családjaikat)

Continue reading