Egy jó vita, okos, érzékeny, szellemes emberekkel, az egyik kedvenc szórakozásom. Vitázni jó… Kivéve…
Emlékszem annó, mikor először lettem hivatásos ápoló, mennyire tapasztalatlan voltam. Pl. simán leálltam megpróbálni észérveket használni a csak kicsit demens, vagyis nem annyira feltűnően beteg lakókkal való kommunikációban. Emlékszem az érzésre, hogy így motivált, hogy a szegénykének majd jól megérvelem, hogy pl. miért lesz jó neki lemenni az étkezőbe, amit aztán majd jól megért és belát… Ez még az otthonban volt, ahol 240 idős élt. Sokan közülük demensek voltak, nagyon sokan totál boldogtalanok és elveszettek is, akik gyakorlatilag szenvedve tengődték végig a napjaikat. Nem mindenki persze, voltak akik teljesen jól voltak, de emlékeim szerint ők voltak kevesebben.
Aztán elkezdtem a bentlakásos ápolást, ami next level ebben a tekintetben, mivel ott napi 24 órában élünk az ügyféllel kettecskén, és látjuk a folyamatos működését, miközben igyekszünk neki segíteni a mindennapokon átevickélni. Az első olyan ügyfelem, akihez hónapokon át visszajártam, elég kemény agyi és lelki állapotban volt. Parkinson, enyhe demencia, paranoia, csak hogy a legkiemelkedőbbeket említsem. Emlékszem hogy miket mesélt, milyen sérelmei voltak, milyen panaszai. Nagyon sokat beszélgettünk. Borzasztó boldogtalan volt, 90+ évesen, de közben nagyon ragaszkodott az élethez. A lánya energiáit már teljesen leszívta, ezért is döntöttek úgy, hogy ápolót fogadnak fel. A beszélgetéseink során én is iszonyatos mennyiségű energiát beletettem abba hogy segítsem őt lelkileg, és hogy jobban érezze magát. De ő nem tudott és tippem szerint nem is akart változni, boldogabb lenni, sőt. Pont erre volt szüksége, hogy figyelmet kapjon, és a beszélgetőtársa energiáit leszívja.
***
Itt vagyok megint az egyre erősebben demens ügyfelemnél, aki egy tünemény. Derűs, törekszik arra hogy önálló legyen, tiszta időszakaiban baromi jókat beszélgetünk a háborúról, a régi időkről, politikáról, emberekről, értékekről. Egy szikra szándéka sincs energetikailag leszívni, nem kell megmenteni, ura az életének lelki értelemben. A demenciája az ami nehéz, amikor összekuszálódnak az agyában a kapcsolódások, akkor sok energiával kell őt mederben tartani.
A demens ápolás iszonyatosan kemény tud lenni! Aki csinálja/csinálta az pontosan tudja. És van a demens ápolásnak egy tízparancsolata, amit, ha jót akar magának az ápoló, akkor szépen be is tart. Nem csak a kliense, hanem méginkább a saját érdekében: ez a kulcsa annak, hogy ne merüljünk ki mégjobban, energetikailag ez a legjobb módszer.
Hogyan viselkedjünk demens beteggel?
Az alábbi tíz pontot külföldön tanítják demensápolók képzésekor.
1. Soha ne vitatkozz, – helyette érts egyet.
2. Ne érvelj, ne indokolj, – helyette tereld el a figyelmét.
3. Soha ne szégyenítsd meg, – helyette szórakoztasd.
4. Soha ne tarts előadást, – helyette inkább nyugtasd meg.
5. Soha nem mondd, hogy emlékszel? – helyette beszélj az emlékeiről.
6. Soha ne mondd, hogy már mondtam, – helyette ismételd meg.
7. Soha ne mondd, hogy “te ezt nem tudod”, helyette mondd azt, hogy csináld azt, amit tudsz.
8. Soha ne utasíts vagy követelj, – helyette kérj, és mutass példát.
9. Soha ne kezeld le, – helyette bátorítsd és dicsérd.
10. Soha ne erőltesd, – helyette erősítsd meg.
https://inhomecareadelaide.com.au/blog/dementia-care-a-caregivers-10-commandments
***
Nagyon érdekesek a családi turbulenciák is. Az elhúzódó, feldolgozatlan dinamikák klassz meccseket hoznak…
Pl. idős ember és a gyereke között, mikor az idős ember immár demens is lesz, és a gyerek nem veszi észre, hogy most már még annyira sem érdemes vitázni a mamával vagy a papával mint fénykorában. Mesélik ismerőseim, hogy hogy viselkedik a 80+, 90+ szülőjük, és simán benne van a sztoriban, hogy diagnosztizálatlan demens. Akár masszívan. A gyerek pedig csak annyit lát, hogy “pont olyan mint régen volt”, ugyanolyan hazudós, vagy manipulatív, vagy önző, stb… Igen, pont ugyanolyan hazudós, manipulatív vagy önző, csak most még demens is… És akkor ezen a ponton eldöntheti a gyerek, hogy belemegy-e újra, 676592965929szer is a csapdába, és hagyja magát leszívni, vagy nem.
Izgalmas dolgok ezek…
***
De amiről valójában írni akarok, az az, hogy most ugye itt vagyok a tüneményes ügyfelemnél, aki ugye demens, és aki ugye egyébként egyáltalán nem akar leszívni, nincs játszma. “Csak” a demenciát kell “kezelni”, a fentiek szerint. Mivel nincs játszma, nem azzal vagyok elfoglalva, hogy azt hárítsam. Így tiszta szemekkel és nyugodtan tudom megfigyelni, hogy milyen az, mikor a megzavarodott elme elkezd furcsa dolgokat beszélni. Bolondságokat, ha úgy tetszik. Érdekes látni, hogy egyik pillanatban még teljesen koherens dolgokat mond, a következő mondatból pedig az derül ki, teljesen lekapcsolt “a valóságról”, és az agyának/lelkének valamelyik random dimenziójába ugrott. Gyakran a kettő között egyáltalán nincs átmenet. Felmerül tehát a kérdés: létezik-e objektív valóság? Nem az van-e, hogy az agyunk szubjektív valóságai csak látszólag, vagy legalábbis időlegesen érnek össze? Ha egyáltalán… És nem csak ennek az illúzióját élvezzük-e…
Figyelem közben a híreket. Hallgatom, hogy Elon Musk miket kavar a twitterrel, hogy mennyi pénzt füstöl el egy nem-nyereséges, mérsékelten érdekes cég megvásárlására, úgy tűnik pusztán hóbortból, csak mert megteheti. Meg ahogy a Tory-k (konzervatív és kormányzó párt) mit művelnek az Egyesült Királysággal. Ha kicsit elbambulok, akkor simán kijön, hogy ezek a nagyhatalmú férfiak sokkal inkább nettó elmebajosnak tűnnek, mint a diagnosztizáltan demens ügyfelem. Nem ironizálok, és nem is gúnyolódok, hanem komolyan mondom. Tényszerűen kijön, hogy totálisan hülyeségeket beszélő emberek közül némelyeket bezárnak, begyógyszereznek, némelyeket pedig a tenyerén hordoz a nép, sőt milliók sorsáról döntenek, mérhetetlen kínokat okozva. Csak hogy a magyar vagy orosz vezetőket ne is említsem. Miért? Hogy van ez?
Ha az elbambulásból visszajövünk, és jobban odafigyelünk, akkor az is láthatóvá válik, hogy az hogy valaki bolond, és/vagy bolondságokat beszél, az simán elmegy normálisnak, sőt betegre (bocs) is lophatja keresheti is vele magát. Nem fura ez?
Aztán eszembe jutnak azok az emberek, akikkel életem során találkoztam, és akik teljesen normálisnak tűntek, de aztán kiderült róluk, hogy finoman szólva sem azok. Biztos ismeritek ti is ezt a jelenséget. Amikor egy éles helyzetben, határesetben kiderül, hogy gyakorlatilag szinte semmi nem igaz abból amit előadtak magukról, de annyira hisznek a saját történetükben, hogy totál meggyőzően tálalják a világ elé. Vagy csak simán full érzéketlenek, ha élesre fordul egy vita. És utána, mikor az ember igyekszik minél kevesebb fölösleges feszkóval kivonulni a megrekedt relációból, annál inkább erőltetik, és akkor aztán töményen láthatóvá válnak az addig nem észlelt zavaros agyi dimenziók. Az a tippem, hogy a politikai, cégvezetői és segítői terekben az ilyen féle rejtett őrület kifejezetten markánsan van jelen. Vagy ahogy egy pszichiáter ismerősöm kijelentette: “mindenki egy külön, önálló személyiségzavar”.
***
Anyway… Nehéz időket élünk, és a mentális egészség, illetve főképpen annak a hiánya és megőrzése egyre inkább téma. A régi rendszereink omlanak össze, az újak még nem elég erősek. Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy a lelki, érzelmi és anyagi energiáikat elpocsékolják. És ahogy Geszti Péter is briliáns módon megénekli itt lentebb. Bolondokkal tök fölösleges vitatkozni…
***********************************************************************
Az Egy ápoló naplója blogról
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
Kapcsolódó:
- Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon FB csoport
- Tudatos öregedés FB csoport
***********************************************************************
egy ápoló naplója 