A külföldön élő gyerekek, unokák, és az otthon élő idősek ellátása

Mesélnek az emberek. Most, a korona alatt és után meg főleg. Aggódó gyerekek, akik külföldön élnek, és a szüleik, idős rokonaik pedig otthon. Hirtelen leromlott a papa állapota, nagyi agyvérzést kapott, anyós demencia tünetei hirtelen rosszabbodtak.

Fiatal emberek azon szoronganak, hogy hogyan tudnák enyhíteni idős rokonaik, szeretteik kínjait. Kapkodás, kevés információ. Az állami szerepvállalás, rendszer-szintű segítség sehol, oldja meg mindenki ahogy tudja. Eseti, szerencsés megoldások vannak, és informális hálózatok.

Ha beüt a demencia a családban, avagy gondolkozzunk előre

Van ez a kezdeményezés: Tudatos Öregedés. Az a tény hívta életre, hogy Európa öregszik, az egyének várható élettartama nő, és ebben a társadalmi kontextusban az öregedő embereknek érdemes új alapokra helyezniük a saját jövőjük tervezését. Eközben sem a nyugdíjrendszer, sem az egészségügy rendszere nem tud lépést tartani a növekvő igényekkel.

Az orvostudomány immár csodákra képes a rákgyógyítás, a keringési betegségek, a mindenféle szindrómák, nyavalyák és kínok kezelésében és ehhez nyilván minden rászoruló szeretne hozzáférni. Szakszóval élve a gondoskodás válságát éljük, ami egyeben között azt is jelenti, hogy a politika, a gazdasági rendszerek, a társadalmi struktúrák, és benne az egyének is messze le vannak maradva mindazokról a változásokról, melyek jól jósolhatóan markáns hatással vannak és lesznek az öregedőkre.

Napi 6000-7000 Ft-ért konkrétan és pontosan mire számítunk?

Nem kötekedésből kérdezem, hanem átgondolásra ajánlom: Gondolkoztatok már azon, hogy ha a bentlakásos ápolóknak napi 6000 Ft-ot fizetünk, akkor azért mit, milyen színvonalú ellátást lehet elvárni reálisan?

Most ezt szeretném egy kicsit körüljárni.

Ebben az egész idősgondozásos ügyben a legnehezebb dolga szerintem a családoknak van, mármint azoknak akik tényleg szeretik az idős rokont, és jót akarnak neki. Titeket kérdezlek: Ha elképzelitek azt a színvonalú szolgáltatást, amit mondjuk a szeretett rokonotoknak elvárnátok, annak szerintetek mennyi lenne a reális ára? A reális napidíja? Ti mennyiért lennétek hajlandóak más rokonát ápolni?

Ápolási migráció Európában, Magyarországon

Az utóbbi 1-2 évben a média egyre többet foglalkozik a gondoskodás válságával és az ápolási migrációval, hála a jó égnek. Sokan írnak sokfelé, érintettek, ápolók, gondoskodók is, egyre inkább látható, hogy milyen borzalmas állapotokat rejtenek az otthonok mélyei. Sok levelet, beszámolót kapok én is, beszélnek az érintettek.

Az is nagyon örömteli, hogy egyre több és egyre pontosabb írás születik a témában, mindenféle médiafelületen. Sok megkeresést kapok én is, dialógusban vagyunk, szakemberek, újságírók, érintettek. A Pandora szelencéje ez, ami kinyílni látszik végre.

Milyen alapon remélik a Tudatos Gyerektelenek, hogy ők majd el lesznek látva öregen?

Egy nagyon érdekes kérdést tett fel egy kommentben valaki, ez alatt a cikk alatt, ami a túlnépesedésről szólt:

Viszont ha az egyén nem vállal gyereket, akkor miért, milyen alapon reméli, hogy lesz bárki is, aki sok vagy kevés pénzért majd ellátja idős korában, ha esetleg rászorulna?

Kezdem a rövid válasszal, és utána kifejtem: Azért, mert ők azok, akik a legnagyobb eséllyel ki bírják majd fizetni.

Hosszabban:

A nyugdíjrendszer és az idősgondozás problémáira NEM a gyerekszülés a megoldás!!!

A nyugdíjrendszer és az idősgondozás problémáira NEM a gyerekszülés a megoldás!!! Illetve, a gyerekszülés NEM megoldás a nyugdíjrendszerre, sem az idősgondozásra. SEM az ország szintjén, SEM egyéni szinteken.

Amit ha gondolkodunk nőként, és reflektálunk a gondoskodási munkák energetikai és anyagi realitására, és egy kicsit matekozunk, akkor pontosan tudhatunk magunk is. Akármennyire is próbálják átnyomni az agyunkba a politikusok és az oldschool közgazdászok éppen az ellenkezőjét.
Erről szeretnék most írni.