Korona tanulságok: Ölni egymást az oltással?

Oltatni vagy nem oltatni… Ez itt a kérdés?
Ti nem találjátok érdekesnek azt figyelni, hogy a tágabb társadalomban és a szűkebb közösségeitekben ki miért oltat, vagy nem oltat? Illetve hogy mit, mennyit, miért és hogyan beszél erről?

Néha az az érzésem ezzel a koronával, hogy A Nagy Természet Szellem remekül szórakozik a műsoron. Mondogatja már egy ideje, hogy baj lesz ha így folytatjuk, és emelgeti a tétet, aztán nézi, hogy mit kezdünk vele. Amit pedig lát, azzal remekül elvan.

Korona tanulságok: túlnépesedés

Avagy, lassan talán lehet, hogy érdemes lenne elkezdeni a természettudományokat komolyabban venni…?

Miket tanultam ápolóként, gondoskodóként a covid járvány eddigi két éve alatt? Mik a tanulságok? Szoktatok ilyesmiken gondolkozni?

Nagyjából két éve hallottam először a híradóban arról, hogy egy új járvány ütötte fel a fejét Kínában. Érdekes megpróbálni visszaidézni az emlékét azoknak az időknek, amikor még spontán öleltük meg egymást a barátokkal, fogtunk kezet új ismerősökkel. Akkor még csak fél füllel figyeltük, hogy mi alakul. Aztán elkezdtek jönni a hírek, a képek az olasz viszonyokról, a kórházakból, az idősotthonokból, a halottakról, és az őket szállító kamionokról. 

Karácsony, korona, gondoskodás, idősgondozás: Ti mit tennétek?

Kapom az emaileket sorban Angliából, SOS ápolókat keresnek. Ott sem kicsi a gáz. Korona, Brexit, karácsony. Közben kapom a jelzéseket Magyarországról is. Vannak akik a békés karácsonyi ebédet emésztik félálomban, vannak akik hulla-fáradtan ápolnak, és vannak akik kapkodva keresik a megoldást. Sokan betegek.

Ezzel kapcsolatosan szeretném kihangosítani egy Magyarországon dolgozó magyar ápoló írását. Sajnos sok gondoskodó nincs abban a helyzetben, hogy nyíltan beszélhessen mindarról, amiről pedig nagyon nagy szükség lenne beszélni, és főképp megoldani. Én viszont szívesen lehozom itt:

Az imánál talán több kellene

Ápolói körökben kering most egy számomra ismeretlen ember nyilvános posztja:

Kedves nagyon közeli ismerőseim, barátaim! Segítséget kérek. SOS. A nejem otthon covid karanténban. Édesanyám Kisvárdán az otthonában haldoklik. Jelenleg Ági lányom virraszt mellette. Zsuzsa lányom Görögországban, nem hadra fogható. Jómagam még mindíg kórházban. Keresünk valakit, ápolási gyakorlattal, tapasztalattal. Köszönöm, ha bármilyen ötlettel segíteni tudtok.

Ebben az egy posztban sűrítve benne van mindaz, amit az utóbbi hetekben és hónapokban elmesélnek az ápolók, a családok, a segítséget kérők.

Art of care, avagy lenni földi szenvedések kísérői

Zaklatott időket élünk. Nagy a zaj, sok a turbulencia, kevés a biztos pont, a kapaszkodó. Feltértékelődni látszik a béke, az érzelmi és anyagi biztonság, a bizalom. Azok a terek és azok a közösségek, ahol az emberek megtartják, támogatják egymást, kedvesen, figyelmesen.
Egy ilyenről szeretnék most mesélni.

Miért 30.000 Ft egy preventív korona teszt még mindig?

Megint mennek fel a számok koronailag, alakul a második hullám. Tavasszal ugye még nagy volt a kapkodás, a kormányzatok világszerte próbálták felmérni, hogy mivel is állunk szemben. Kevés volt az adat, a science, az emberiség esett-kelt ebben az új és váratlan helyzetben. A pártpolitika, az érdekvédők, a kutatók, a szakpolitikusok, szakszervezetek, civilek, érintett szubkultúrák közösségei mondták-mondták a szempontjaikat. Pezsgett a társadalmi vita és a válaszok közös keresése. Mármint külföldön.

A külföldön élő gyerekek, unokák, és az otthon élő idősek ellátása

Mesélnek az emberek. Most, a korona alatt és után meg főleg. Aggódó gyerekek, akik külföldön élnek, és a szüleik, idős rokonaik pedig otthon. Hirtelen leromlott a papa állapota, nagyi agyvérzést kapott, anyós demencia tünetei hirtelen rosszabbodtak.

Fiatal emberek azon szoronganak, hogy hogyan tudnák enyhíteni idős rokonaik, szeretteik kínjait. Kapkodás, kevés információ. Az állami szerepvállalás, rendszer-szintű segítség sehol, oldja meg mindenki ahogy tudja. Eseti, szerencsés megoldások vannak, és informális hálózatok.

A megfelelő védőruha, a korona miatt meghalt egészségügyi dolgozók: hogyan tovább?

Egy cikk még az első hullám idejéből, így a második elején:

Tény 1

Az otthoni ápolásban ugyanolyan közelségbe kerülünk az ügyfelekkel, mintha kórházban ápolnánk őket. A fekvő beteget az ágyban mosunk meg, öltöztetjük át, fogjuk meg a testét, a ruháját. Mivel a magyar hatóságok vagy bárki által kiadott ápoló-védő protokollt és védőruha előírást még nem találtam, beteszem ide amit az angliai közegészségügyi hatóság adott ki.

Azt ugye mindenki tudja, hogy a koronavírus eléggé jól terjed, akkor is, ha a terjesztője adott esetben tünetmentes. Éppen ezért nagyon fontos, hogy megfelelő védőruha legyen rajtunk, mielőtt bemegyünk az adott esetben fertőzött ápolthoz.

Egy brit szakszervezet útmutatása a brit szociális szektorban dolgozóknak a korona miatti munkavégzésről

Sajnos nagyon kevés információ van most Magyarországon az otthoni ápolásban dolgozóknak. Azt hallom a kollégáktól, hogy rengeteg a kérdés, nem is igen vannak jó válaszok. Ezért ami használható anyagot kapunk külföldön, azt igyekszünk csatornázni a magyar kollégák, szakszervezetek számára. Felállt egy önkéntes csapat akik a fordítást csinálták. Köszönöm szépen K. Zs.-nak és DO. ZS.-nak a fordítást!!!

Ezt az anyagot egy UK szakszervezettől kaptam, március 26-án, tehát már egy pár nappal ezelőtt. Ezek az információk az Angol kontextusban születtek és arra is vonatkoznak, nyilván a magyar viszonyok ezektől sokféle szempontból különböznek.

Nővérek

Szerintetek mi a világon a legjobb foglalkozás? Elég hülye kérdés, csak felütésként kérdezem. Szerintem a világon a két legjobb foglalkozás tanárnak vagy nővérnek lenni.

Napok óta gondolkozom a magyar nővérekről, és az összes többi nővérről, akik most a kórházakban mentik az életeket. Olyan nőkről, akiket gyakorlatilag semmibe vett a társadalom mindeddig.

Nem az ápolókról beszélek, félreértés ne essék, hanem a nővérekről. Azokról akik éveken át, a hétköznapi emberek számára elképzelhetetlen mélységekig megtanulták az emberi test működését, és azt, hogy ha gáz van, akkor mit tegyenek annak érdekében, hogy az elesett ember, az elesett test életben maradjon.