Angliai idősgondozási ügyek, szempontok a jelen időszakban

Nagyon érdekesen alakul az angliai (és UK) idősgondozási helyzet. A minap kiadta a kormányzat az új, bevándorlásra vonatkozó pontosított elképzeléseit. Ami elöljáróban kiemelten fontos lehet: még idén december 31-ig lehet az eu-s szabályok szerint elkezdeni dolgozni az UK-ban, utána elég kemény helyzet várható. Arra lehet számítani, hogy a vízum szabályokat felhasználva a kormányzat markánsan csorbítani fogja a külföldről érkező idősgondozók (és más szakmák) dolgozói jogait. Így várhatóan nem lesz az a fajta szabadság, hogy a dolgozók bármikor válthatnak munkahelyet. Persze az nyilván egy kérdés, hogy ezekben a koronás időkben egyáltalán mennyire jó ötlet ápolni. Praktikusan nézve valójában kimondható, hogy az angliai, viszonylag tágas és szellős idősgondozási munkaerőpiaci tér bezárul(t) az újonnan érkezni vágyók előtt. (Aki még menne, annak érdemes sietni.)

Óda az Ügynökségekhez, avagy inkább ne legyünk a saját ellenségeink

Meséltem a múltkor, hogy felmondtam az ügyfelemnél. Magát a felmondást is nagyban segítette az, hogy a folyamatot végig követte az ügynökség, amin keresztül dolgoztam a családnál. Gyakorlatilag mediálta az eseményeket. Már idejében elkezdtem jelezni, hogy olyan problémáim vannak amiket lehet, hogy nem tudok közvetlenül megoldani a családdal. Ekkor ők is bevonódtak és igyekeztek odahatni a családra, hogy legyen megoldás. De a család ezt nem tudta megoldani azelőtt, hogy én inkább a felmondást válasszam.

Napi 6000-7000 Ft-ért konkrétan és pontosan mire számítunk?

Nem kötekedésből kérdezem, hanem átgondolásra ajánlom: Gondolkoztatok már azon, hogy ha a bentlakásos ápolóknak napi 6000 Ft-ot fizetünk, akkor azért mit, milyen színvonalú ellátást lehet elvárni reálisan?

Most ezt szeretném egy kicsit körüljárni.

Ebben az egész idősgondozásos ügyben a legnehezebb dolga szerintem a családoknak van, mármint azoknak akik tényleg szeretik az idős rokont, és jót akarnak neki. Titeket kérdezlek: Ha elképzelitek azt a színvonalú szolgáltatást, amit mondjuk a szeretett rokonotoknak elvárnátok, annak szerintetek mennyi lenne a reális ára? A reális napidíja? Ti mennyiért lennétek hajlandóak más rokonát ápolni?

Ápolónak lenni Angliában vagy Magyarországon? Avagy miért mennek el…?

Egy előadásra készülök éppen. A rendezvény fókusza az ápolás és az érdekvédelem. Egyebek között arról is szó lesz, hogy egy angliai migráns keurópai ápolót hogyan, milyen módokon véd a UK rendszer. Arról is mesélek majd, hogy milyen érdekvédelmi biztosítékok vannak a társadalmi struktúrákban, hogyan képviselődnek az érdekeim. Illetve hogy a kezemben, mint hangsúlyozom migráns ápolóéban, milyen eszközök vannak a saját érdekeimet védeni.

Azon már régebben is gondolkoztam, hogy csinálnám-e ezt a munkát Magyarországon, bele is építem az előadásba. Eléggé szíven is ütött mikor ezt most rendszerezetten átgondoltam. Úgy gondolom, hogy a témáról érdemes írni itt is.

Egy gondolati utazásra hívlak most benneteket, képzeljétek magatokat a migráns, keurópai ápoló helyébe. Ti hogy döntenétek a felsorolás végén? Végeznétek-e ezt a munkát mindezek után, Magyarországon?

Hogyan gondoskodhat magáról a gondoskodó?

Nemes és gáláns egyszerűséggel szokták internetes mémek és bölcs idézetek mondogatni, hogy csak akkor tudunk másokról gondoskodni, ha először saját magunkról gondoskodunk. Ingoványos terület ez, mert nyilvánvalóan a magyar egészségügy, a bölcsődék, az óvodák, az iskolák és az otthonok mélyei tele vannak teljesen túlhajszolt nőkkel, akik a még meglévő fogaikat összeszorítva és erejükön felül igyekeznek helytállni és jól gondoskodni másokról.

Brexit kilátások, idősgondozási munkák Angliában, mi a helyzet, mire lehet számítani

2016. június 23-án volt az a népszavazás, aminek az eredményeként az Egyesült Királyság az Európai Unióból való kilépés mellett döntött, elég szűk többséggel. Én négy éve vagyok itt. Amikor elkezdtem igazából senki nem számított arra, hogy olyan állapotok alakulnak ki az országban, mint amik mostanra kialakultak.

Elképesztően érdekes és izgalmas társadalmi, politikai és gazdasági folyamatok zajlanak, rengeteget lehet tanulni belőle a demokráciáról, az elit viselkedéséről, a nyomorultak életének alakulásáról, a demagógiáról, a populizmusról, a felelős állampolgári és intézményi működésről, szociális ügyek alakulásáról, stbstbstb. Kimeríthetetlen a téma, pláne így, hogy az elejétől fogva láttam, éltem benne és lehetőségem volt a helyszínen követni.

A magyar családokat NEM a női migráció teszi tönkre!

Megjelent a 444-en ez a cikk: A migráció, ami magyar családokat tehet tönkre, mégis alig esik szó róla. Feltételezem a szerző a magyarországi migránsriogatást próbálja ezzel a címmel árnyalni, és felhívni a figyelmet egy, a köztudatban elterjedt migránsaggódási téma mellett meglévő másik típusú migrációra. A Magyarországról induló migrációt szeretné láttatni.

Az a jelenség, hogy magyar nők NyEurópába mennek ápolni, házvezetni, takarítani, gyerekvigyázni, cselédkedni már több helyen is megjelenik a közgondolkodásban, a társadalmi dialógusban. Szakmai szervezetek, érdekvédelmi szakemberek, politikusok, közéleti emberek, kutatók, újságírók is beszélnek róla, vizsgálják, tesznek állításokat.

Sajnos gyakran olyan emberek, akik maguk nem érintettek, ők csak vizsgálják, kutatják, értelmezik, keretezik, tematizálják azt, amit hallanak a valóban érintett nőktől. És szintén sajnos, de az egész problémakör nagyjából így kereteződik, hogy ahogy a cikkben is. Ilyesmi értelmezéseket lehet hallani:

Budapest csodálatos hely!

Négy éve költöztünk el Magyarországról és nagyon kevés időt töltöttünk itthon azóta. Valamennyire követem az itthoni folyamatokat, de az évek során egyre felszínesebbé vált a benyomásom arról, hogy mik a tendenciák az országban. Nyilvánvalóan egészen más, ha az ember a saját bőrén is érzi a tér energiáját.

Most, idén március óta úgy alakult, hogy többször is haza kell jönnöm, így újra bele tudok merülni a magyar valóságba. Egy szeletébe legalábbis, IRL.

Budapest tényleg csodálatos! Tele kedves, külföldi turistákkal, fiatalokkal, kulturális programokkal. Jó az idő, finomak és olcsók az ételek.

A megoldások néha a dobozon kívül vannak

Tegnap óta újra ügyfélnél vagyok. Egy agyilag tiszta, 90 éves kliensem van. Bentlakásos ápolóként az első férfi ügyfelem. Nagyon kíváncsi vagyok mit tanulok majd itt ebből kifolyólag, pláne így, hogy nagyon okos és láthatóan jókat fogunk dumálni. De most nem erről akarok írni, hanem az elmúlt fél évem fejleményeiről és azokról a tanulságokról amit a “personal is political” szellemében érdemesnek találok másokkal is megosztani.

Szolgálati közlemény: miben tudok segíteni és miben nem

Kedves Olvasók, sajnos az van, hogy nem tudok mindenkinek válaszolni és mindenkinek segíteni, sokan írtok és nem győzöm. Elnézést kérek azoktól is, akiknek az utóbbi időben hézagosan írtam/válaszoltam.

Szeretném összefoglalni, hogy miben tudok segíteni, milyen feltételekkel, illetve miben nem.