Elbírni, megélni az érzéseket, már amíg lehet


A néni szomorú. 91 éves és nem boldog. Életének csak a hiányait látja és éli. Depressziós és retteg. Egész életében aggódott és félt.

Sok a depressziós ember. Sok ember lelke van tele keserűséggel, gyűlölettel.

Nézem az olimpiát, fiatal emberek, tiszta erejükből küzdenek, boldog arcok. Élnek. Tiszta erőből.

Egy kamasz fiú és egy kamasz lány nemrég váratlanul meghalt a környezetemben.

Egy számomra kedves embernek holnap lesz a születésnapja, mostantól közelebb az 50-hez mint a 40-hez. Anyukája írt neki emailt, megindítóan leírva, hogy milyen volt a születése. 45 éve ilyenkor, ez az (egyébként csodálatos) ember már éppen készült fejest ugrani ebbe a furcsa világba, anyukája testén keresztül.

Ki tudja mennyi időnk van itt… És, hogy mennyi van még…

Nehéz megállni, hogy az ember ne suttogja teli torokból a világnak, a lelkére ömlő érzések nyomása és súlya alatt kapkodva levegőért, hogy: “Éljetek emberek, élvezzétek az életet amíg lehet. Próbáljatok szeretni, egymást és magatokat, mert nagyon gyorsan eltelik még 91 év is. Nem érdemes az időt boldogtalansággal elvesztegetni.”

 

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s