Milyen a jó ápoló?

Szerinted milyen a jó ápoló? Te milyen ápolót szeretnél, ha arra kerül a sor? Mik ebben a fő szempontok, fő fókuszok?

Úgy hozza a sors és a társadalmi változások, hogy ha a korona is engedi, ősszel lesz egy színházi produkció a kulcsdolgozókról Magyarországon. Ennek kapcsán különböző érintetteket is bevontak a munkába és kértek szakmai inputot a darab koncepciójához. Írok majd ha már lesz több konkrétum, mert nagyon érdekes az egész.

A munka keretében válaszokat kértek az alkotók néhány kérdésre. Az egyik ilyen kérdés az volt, hogy “Milyen a jó ápoló?”. Egyrészről viszonylag triviális a válasz, másrészt ahogy gondolkoztam az jutott eszembe, hogy érdemes lenne erről Magyarországon a nyilvános társadalmi dialógus keretei között is elmélkedni. Mit gondolnak erről vajon a magyarországi ápolók? És a családok?

Vajon ha összeszedjük mindazt a készséget és képességet, amit egy jó ápolótól elvárunk/elvárnánk, és átérezzük hogy ez mivel jár, akkor nem lenne-e könnyebb reális béreket adni a szektorban dolgozóknak? És ez persze nyilván érvényes a tanárokra is, a mentősökre, az óvónőkre, és minden olyan szakmára, ami a saját boldogulásunk vagy a gyerekeink, szeretteink jólétének zálogai.

Írtam már sokszor arról, hogy a bentlakásos ápolás egy elég speciális műfaj. Az esetek többségében a idős ember és az ápoló kettecskén éldegél a kliens lakásában, gyakorlatilag összezárva. Az öreg ember általában már régen nem ura a saját életének, nem autonóm és nem is kompetens, nem tudja ellátni magát, kiszolgáltatott. Ezért hívták az ápolót…
Tételezzük fel, hogy agyilag még képben van, és ezáltal mindezen körülménnyel pontosan tisztában is. Ez egy nagyon nehéz lelki és érzelmi helyzet, plusz lehet hogy fizikai fájdalmai is vannak, vagy frusztrációi, a teste sem úgy szolgálja már, ahogy korábban.

Ebben a beszorult helyzetben, egy vadidegen embernek kiszolgáltatva kénytelen a mindennapjain végigmenni, őrizve a méltóságát, az integritását, a kompetenciáját, amennyire csak lehet. Nagyon-nagyon nehéz helyzet ez sokszor. Ebben a mozgástérben nyilván számos olyan készségre és képességre van szüksége egy segítőnek, ami enyhíteni tudja az idős ember mindenféle testi és lelki kínját.

Milyen tehát egy jó ápoló?

Leírom most azt, hogy szerintem milyen, a teljesség igénye nélkül, aztán majd aki akarja kiegészíti. Ez nyilván azokon túl, hogy gondosan elvégzi a konkrét munkaköri feladatokat.

1. Stabil személyiség, aki ura az érzelmeinek és a gondolatainak a hétköznapi helyzetekben.
2. Képes kifelé figyelni, nem zárt az agya, a gondolkodása.
3. Nem beszél túl sokat, és különösen nem fecseg az idős ember körül állandóan. Ad levegőt, teret. Nagyon fontos, hogy az a tér amiben az idős ember a mindennapjait tölti, az az ő belső folyamatait segítse elsősorban. A jó ápoló a mondanivalójával, a személyes jelenlétével ezt segíti, ezt az utat támogatja, kedvesen és figyelmesen.
4. Az élete viszonylag rendben van, de legalábbis nem az köti le a figyelmét, hogy pl. krízis-menedzselje a saját életét. Pedig sajnos nagyon sok ilyen ápoló van, ami ugye érthető is. Ez egy alulfizetett szakma, eközben pedig olyan munka amire sok embernek van szüksége. Rengeteg ember számára jelent menekülő utat pl. lakhatási nehézségek vagy munkanélkülivé válás esetén. Most pl. a korona kapcsán csak úgy tódulnak be a képzetlen, nehéz sorsú nők (és férfiak is) az idősgondozási szektorba, “Munkát keresek mert elvesztettem az állásom” felkiáltással.
5. Szakképzett. Ez ugye egy érdekes pont, mivel könnyű ügyfelet ápolni elvileg nem túl bonyolult annak, aki már vezetett háztartást és gondoskodott egészséges emberről. Azt is lehet tudni, hogy rengeteg remek szakképzetlen ápoló van, és ugyanígy rengeteg szakképzett, ámde mérsékelten jó ápoló is. Az viszont azért eléggé nem mindegy, hogy egy hirtelen esemény, egy váratlan fordulat, baleset vagy krízis kapcsán az ott lévő ápoló mennyire ura a helyzetnek.
6. Jól kommunikál és nem csak az ügyféllel, hanem a családtagjaival is. A különböző családoknak nagyon különbözőek az igényei és tempói. Az ápoló pedig (elvileg legalábbis) egy szolgáltató, aki egy komplex igényrendszert igyekszik kielégíteni. A műfajban az érzelmi intelligencia nagyon fontos, aki már alkalmazott ápolót, az pontosan tudja, hogy miről beszélek.
7. Nem kíváncsi, nem tolakodó, hanem pedig visszafogott és diszkrét. Ezt ugye nem is kell ragozni.
8. Ha bármilyen speciális ápolási igénye van az ügyfélnek, akkor abban módszertanilag gyakorlott és magabiztos. Ismétlem: mivel egyedül van a klienssel, ezért nagyon nem mindegy, hogy mennyire áll a helyzet magaslatán a speciális ápolási, mozgatási, gyógyszerelési, eszközhasználati, stb. kérdésekben.
9. Megbízható. Amit ígér azt meg is tartja. Pontos. Nem hagyja cserben az ügyfelet és a családot, váratlanul.
   Elmenni, felmondani, kilépni teljesen rendben van, sőt az ápoló saját önvédelmének és határtartásának fontos része. De nem úgy, hogy bejelenti a családnak, hogy 20 perc múlva már ott sem lesz, és oldják meg ahogy akarják (megtörtént eset).
10. Lehetőség szerint a lelki segítésben is jártas, de ez már aztán tényleg hab a tortán.
11. Vannak olyan ügyfelek, akik kifejezetten nem szeretnek önállóan dönteni, és annak örülnek, ha az ápoló “anyáskodik”. Ez egy trükkös helyzet, mert még ezekben az esetekben is fontos, (sőt talán itt különösen), hogy az ápoló nagyon finoman átlássa, hogy mi az ügyfél igénye, és úgy anyáskodjon ahogy arra az ügyfélnek szüksége van. Ugyanez vonatkozik azokra a kliensekre is, akik már nem képesek kognitív szinten koordinálni magukat. Ott is nagyon fontos, hogy a hatalmi helyzetben lévő ápoló ne “uralkodjon” a kliensen, hanem segítse/támogassa/tartsa őt. A “bossy” ápolók nagyon nyomasztóak, és az egész család szenved miattuk, pláne akkor ha egyébként nem könnyű új ápolót találni, és be kell érni azzal ami van.
12. Stb.
13. Stb.

Na, és ha mindezt egyben látjuk, és elképzeljük azt az embert, aki mindezt tudja és hajlandó is biztosítani a kiszolgáltatott anyánk, apánk, szerettünk számára, akkor mit gondolunk? Ennek a munkának, ma Magyarországon mennyi lenne az értéke forintban, 24 órás, bentlakásos ápolás esetén, bruttó napidíjban?

Egyébként amiket itt felsoroltam, az kb. az, amit a családok elvileg el is várnak/várnának az ápolóktól. A tudatos vagy tudattalan vágyaik alapján általában ilyen, ilyesmi ápolót képzelnek el… Amikor pedig nem ezt kapják, akkor küzdenek, küszködnek, és vergődnek. És panaszkodnak… Sok-sok jogos panasz van, az öregek és a családok igényeit nem szolgálja a rendszer… Nade, pontosan mire számítunk akkor, mikor mindezt a figyelmet és munkát napi 6-8-10 ezer forinttal akarná kompenzálni a megrendelő…?

********************************************************************
Az Egy ápoló naplója blogról

Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.

Kapcsolódó:

• Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon FB csoport
• Tudatos öregedés FB csoport 
  

Ha tetszett a cikk és támogatnád a munkánkat: