A rettegett csend


Van egy csomó olyan emberi tulajdonság, aminek fiatal korban nem nagyon tulajdonítunk jelentőséget. Odázzuk. Még megtehetjük, hogy ne foglalkozzunk vele, van erőforrásunk (testi, anyagi) másfele menni, mint szembe vele. Aztán öreg korban már ordít, hogy ez mekkora hiba volt.

Az egyik ilyen a csendhez, az egyedülléthez való viszonyulás. Nézem néha fiatal (úgy értem max mondjuk 80 éves) embereken, hogy mennyire zavarja őket a csend. Mindegy, csak szóljon valami, lehessen menni valahova, legyen valami, történjen valami. Vagy legyen zűr, feszkó. Projektálhassuk csak bátran másra a saját kínunkat, egyszerre akár 4-5 fronton is. Vagy tomboljon az egó, csapassa az önigazolást. Vagy legyen valami mánia, ami még fiatalon menőnek is beállítható, bármi áron.

Mindegy, csak jó nagy zaj legyen.

A lélekben felhalmozott trutymó szottyogását el kell nyomni, mert ha nem, akkor az egyrészt fáj, másrészt kell vele valamit kezdeni. Elvileg. Ami meg macerás. Melós. Sőt az énkép is sérülhet. Hogy egy kamasz szavaival éljek, “annak már befektetés szaga van”.

Csak aztán az évek telnek, 40+, 50+, az alkohol is olcsóbb mint a terápia, és látszólag könnyű benne ragadni a változatlanságban, hibáztatni mindent és mindenki mást, a saját lelkünkben dúló zűrzavar miatt.

Hogy néz ki mindez 90 felett, a fotelhoz láncoltan? Pl. úgy, hogy folyton telefonálni kell, beszélni valakivel ANNAK a nehézségeiről, vagy nézni az olimpiát (az nem zaklat fel annyira mint pl. a híradó). Hála a gyógyszeriparnak az antidepresszáns dózisa bármikor, és elég könnyen emelhető, ráadásul nyugdíjas korban, jobb helyeken, már az állami egészségügy költségén. (Csak a gyógyszer és mellékhatásainak leírását nehogy meglássa, mert akkor megint emelni kell majd a dózist…)

Olyankor aztán megint egy ideig nyugi van, az ápoló is tud kicsit többet pihenni, elmélkedni a csendben, a csendről, a zaklatott lélek rejtelmeiről, hogy ő mit és hogyan akar a saját életében, illetve hogyan nem.

 

 

 

.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s