Túlnépesedés, klímaügyek, gondoskodás válsága, SzülésSztrájk Mozgalom


Fenntarthatósággal, klímaügyekkel foglalkozó szakemberek, aktivisták, kutatók, gondolkodó polgárok évtizedek óta mondogatják, hogy a túlnépesedés nagy baj. Megettük a bolygót, a túllövés napja minden évben egyre hamarabb van. Az év felére (most augusztus eleje) lassan elpusztítunk mindent, amit abban az évben a Föld megtermel. Aki azt gondolja, hogy a fogyasztás egyéni szintű korlátozása elég, lekapcsolgatni a villanyt, nem termelni műanyag szemetet, az illúziókat kerget. A téma egyik magyar szakértőjét idézve és soraival egyetértve:

Nem picivel kell szegényebbnek lenni, hanem a mai magyar átlag felére kell lesüllyedni ahhoz, hogy a Föld ne legyen túlterhelve. Gyerekeinknek már a mai magyar átlag egyharmadán kell majd tengődniük, amikor 9 milliárd főre kell elosztani a roncsolódó Föld erőforrásait!
/Simonyi Gyula/

Mindenesetre elmondható, hogy a túlnépesedés károkozásait a környezeti fenntarthatósággal foglalkozók már általában jól értik. Meg is teszik rá a javaslataikat, nevezetesen a fogamzásgátló eszközök széles körű hozzáférhetőségének biztosítását, világszerte.

Sajnos a társadalmi fenntarthatósággal foglalkozók viszont mindezt továbbra sem értik, és/vagy nem hajlandóak szembenézni vele. Még mindig az az általános és többségi vélekedés, hogy a nyugdíj-rendszer problémáira, illetve a gondoskodás válságára a megoldás, a több gyerek világra hozása. Vezető értelmiségiek is simán képesek a gyerekszülésre mint társadalmilag kívánatos “szentségre” tekinteni. Nem rakják össze a fejükben, hogy ezzel mekkora károkat okoznak a bolygónak, az élőlényeinek, és a Homo Sapiensnek egyaránt.

Ugyanakkor egyre erősödik végre azoknak a hangja, akik a nemszülés mellett érvelnek, kampányolnak. A Tudatosan Gyerektelenek mozgalma napról napra növekszik, és nemrégiben vált jobban láthatóvá a “SzülésSztrájk” mozgalom is. Erről itt lehet olvasni magyarul. És itt angolul.

“‘BirthStrike’ Movement Encourages People to Stop Having Children in the Face of Climate Change”
avagy
“A SzülésSztájk mozgalom arra buzdítja az embereket hogy ne vállaljanak gyereket, így, a Klímaváltozással szembenézve.”

Ez a mozgalom végre elég figyelmet és megértést kap a társadalom részéről, már a BBC-n is láttam velük higgadt, komoly interjút.

A gondoskodás válságával kapcsolatosan van 1-2 tabu, tévhit és szempont, amit érdemes lenne átgondolni. Továbbá abban a vonatkozásban is, hogy mi lehet rá a fenntartható megoldás. Érdemes átgondolni és napirendre venni a SzülésSztájk Mozgalom álláspontját is, mint pozitív és kívánatos társadalmi víziót.

Tévhit: Az öregedő társadalom ellátása csak akkor lehetséges, ha minél több új gyerek születik, aki majd jól ellátja az öregek baját. (bocs)

Ezt így matekozzuk végig: Most sincs elég forrás, kéz, figyelem, a már öregedő embereket ellátni. Az öregedés oldalának gondoskodási igénye növekszik, ezt ugye nem nagyon vitatja senki.

Az új gyerek nem úgy jön a világra, hogy azonnal beszáll a gondoskodásba. Ahhoz, hogy ő majd egyszer életerős, értelmes munkaerő legyen, 20 évnyi masszív gondoskodást kell őbele is beletenni, plusz csomó pénzt, oktatást, figyelmet, szeretetet, erőforrást.

Mivel már most sincs elég energia a gondoskodásra, így a születő gyerekek gyakorta elhanyagoltak, bántalmazottak. A magyar oktatási rendszer áldásos szétverése következtében még tanulatlanok és képzetlenek is. A gyerekek nagy része nincs felkészítve a változó világ kihívásaira.

Így ezek a gyerekek nemhogy nem lesznek stabil pillérei a gondoskodási válság megoldásának (ahogy a szüleik sem azok), hanem maguk is sokan a gondoskodásra szorulók, szociálisan és mentálisan sérülékeny tömegeit fogják szaporítani.

Aki azt gondolja, hogy a gondoskodási válság megoldására a mégnagyobb gondoskodási igény generálása a választ, az nem figyelt eléggé sem matek, sem biológia, sem közgáz órán, továbbá nem járt eleget terepen, hétköznapi emberek, családok és problémáik között!

Tévhit: Valami majd csak lesz. Ahol bárány van ott van legelő is. És hasonlók…

Figyelem most már hosszú évek óta az idősgondozás témakörét, illetve azt, ahogy az beágyazódik a társadalom szövetébe. Egy-két jellemző tapasztalat az idősgondozásban érintett családoktól:

  • 40-50-60+ os nők tömegei, de férfiak is néha, totális satuban vannak. A gyerekeiket nevelik, közben főállásban dolgoznak, és a szüleikről is gondoskodniuk kell. Kéne. Sőt most már az Alkotmány is ezzel cseszegeti a polgárt. Mivel sem a gyerekre, sem az öregekre nincs elég energia, sem a munka nem fizet eleget, így mind a három generáció szenved, tengődik, a családok csendben összeroppannak, megszakadnak.
  • A családokban nincsenek megfelelő megtakarítások az idős rokonok ellátására, így az ápolók és a családok egymást anyázzák. Az ápolók nevetséges pénzekért kénytelenek dolgozni, a családok meg még ezt sem tudják kitermelni. Magyar mai viszonyok között, egy idős ember otthoni, bentlakásos ápolásának minimál díjának nettó havi 400.000 Ft-nak kellene lenni (csak az ápoló munkabére), ha legalább minimálisan igazságos és korrekt rendszert szeretnénk az emberek mögött. Legyen ő akár fizetett külső segítő, vagy a családtag ápolására kényszerülő, és emiatt a fizetett munkaerőpiacon dolgozni nem tudó családtag.
  • Az az ember (többnyire nő), aki először éveken át gyesen volt, aztán a szüleit ápolta, anyósát, apósát és aki még előállt, nem fog tudni a saját öregségére felkészülni, sem anyagilag, sem egészségileg. A magyar viszonyok között már 60+ éves korára fizikailag roncs, aki maga is hamarosan ápolásra szorul. Kiére is? A saját gyerekeiére?

A “valami majd lesz” realitása az, hogy szenvedés, nyomor, küszködés, a családi kapcsolatok megromlása lesz ez a valami. De tényleg ezt akarjuk?

Tévhit: A magyarok nyugodtan szaporodhatnak, nálunk úgyis fogy a létszám

Ez az érv annyira hajmeresztően átgondolatlan, hogy nem is értem. Szerintetek a Földet, az ökoszisztémákat mennyire érdekli az új fogyasztók nemzeti színe? A magyarok ugyanúgy masszív túlfogyasztók, mint legtöbb nyugati ország… A Föld nem rasszista és nem is nacionalista, ellenben úgy tűnik semmi szüksége nincs új emberpéldányokra…

Megoldás: Aki csak teheti, ne vállaljon gyereket! El kell(ene) érnünk azt, hogy a gondoskodásra szoruló emberek száma ne növekedjen, és talán ezt nem a kórházi fertőzésekkel, és a lakásaikban kihűlő öregekkel kéne biztosítani. A társadalmi erőforrásokat a már meglévő emberek rendesebb ellátására lenne szükséges fordítani, elkerülve ezzel mindazt a testi, lelki és érzelmi nyomort, amit a gondoskodás válsága jelenleg a társadalomra és az egyénre helyez.

Sokkal több erős, életerős, autonóm és kompetens emberre van szükség. Így is elég nagy szarban vagyunk, környezetileg és társadalmilag is, egyszerűen ki kell lépni ebből a saját farkába harapó 22-es csapdájából, ha nem akarunk tovább süllyedni. Jelenlegi társadalmi mechanizmusaink, éppen a gondoskodási válság eredményeként nem az autonóm, hanem a tengődő, rászoruló, kiszolgáltatott emberek tömegeit állítja elő.

További megfontolandó szempontok

  1. Írtam már sokszor, hogy a társadalmi működés elvi közepébe a gondoskodást kellene helyezni. És ebből levezetni a támogató struktúrákat, a munkaerőpiac mechanizmusainak jogi és gazdasági kereteit, az elvi, erkölcsi értékrendszereket.
  2. Emberek tízezrei nem tudnak rendesen olvasni, nincs képzettségük, nincs rendes jövedelmük. Komplett képzési struktúrát lehetne kialakítani, mellé téve rendes vállalkozói és fizetési feltételeket annak érdekében, hogy a társadalomban meglévő ki nem használt emberi potenciált vissza tudjuk csatornázni a gondoskodás rendszerébe.
  3. Itt az AI, a robotizáció, mire kettőt pislantunk a magyar munkaerő nagyobb és képzetlen részére a globális termelésnek SEMMI szüksége nem lesz. Mi a fenét kezdünk majd ezzel a sok magára hagyott emberrel? Annak örülünk, hogy az Audiból sikerült kiénekelni a nagyobb fizetéseket, és nem látjuk, hogy ezzel egyrészt az Audi csak egy kis levegőt vett magának áthidalni a teljes robotizációig még hátralévő időt, másrészt ezek a munkások így a saját anyagi sírjukat ássák a globális munkaerő versenyében. Aztán közben majd a most még dolgozó emberek is szépen megöregszenek, beleroppannak a saját gyerekeit és öregeik ápolásába, és lesznek ők is gondoskodásra szorulók. Pontosan ki is fog róluk gondoskodni?

Magyarország, de a többi EU ország is szépen ütemesen süllyed bele a saját fenntarthatatlan mechanizmusaiba. A carework crisis, a gondoskodás válsága még a mostanra kiválóan beágyazódott magyar elitet is érinti, látjuk ezt az “Egy nap” című filmben, de az ápolókat, gondoskodókat, háztartási segítőket keresők csoportjaiban is. Recseg-ropog az elit is, hiába nyertesei a rendszerváltásnak. Még a viszonylag jómódú magyarok tereiből is az hallatszik, hogy nem győzik a gyereknevelést, a háztartást, az időseik ellátását.

Az okos, az előrelátó, és a szerencsés az, aki ezen kívül tud maradni. Aki időben rájön arra, hogy ha túlterheli, túlvállalja magát carework teherrel, akkor sem magára, sem a saját jövőjére, sem a saját öregségére, sem a gondoskodásra szorulóira nem lesz elég energiája, erőforrása.

Mind egyéni, mind társadalmi szinten igaz, hogy a dobozon belül NINCS jó, és általánosan hozzáférhető megoldás. Ki kell lépni a megszokott és elavult keretből, elvekből, megoldásokból, és újakat kell létrehozni, ha fenntartható pályára akarjuk állítani a társadalmainkat, a közösségeinket.

Még 5-6 évvel ezelőtt is teljesen hülyének nézte a mainstream azokat, akik ilyesmiket beszéltek mint ez a cikk is most. Az utóbbi 1-2 évben viszont mintha elértünk volna egy fordulóponthoz. OK immár a tudatos gyerektelenségről beszélni. Higgadt értelmiségiek, megfontolt, társadalmilag felelős fiatalok mondanak hangos nemet arra, hogy tovább gyarapítsák a Föld erőforrásainak és a gondoskodók energiáinak felhasználóit.

Ők azok az emberek akiknek immár lesz mozgástere a saját életüket autonóm és fenntartható módon berendezni, és még aktív életükben kialakítani azokat az egyéni és társadalmi struktúrákat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a saját öregkorukban is megfelelő ellátásban tudjanak részesülni.

Szurkolok a SzülésSztájk Mozgalomnak, és hiszem, hogy a jövő fenntartható irányait ők képviselik, nem csak a bolygó, hanem az emberiség közösségeinek szintjén is.

***

Na, ennyit a komolyságról.

Újra Londonban vagyok, új irányok körvonalazódnak a vállalkozásom fejlesztésében, ügyfelem egy tünemény, a munka bírható. 2 hét on, 4 hét off-ban vagyok, ez egy rettentő jó beosztás, majd írok erről külön. Azok a családi nehézségek amikről a múlt hónapban írtam fokozódtak, és jelenleg nagyon hálás vagyok a sorsnak hogy ez a munkám elég flexibilis és jövedelmező, így reményeim szerint lesz rendesen lehetőségem a családi ügyekben is jól részt vállalni.

Teszek be pár új fotót Londonból, enjoy 🙂

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
Facebook itt: https://www.facebook.com/egyapolonaploja/

******************************************************************************

2 thoughts on “Túlnépesedés, klímaügyek, gondoskodás válsága, SzülésSztrájk Mozgalom

  1. Hú, ez azért nagyon egyoldalú megközelítése volt a túlnépesedési problémának. Valószínűnek tartja a szerző, hogy a Németországban magukat már szép számmal képviselő, muszlim népesség is beáll a Szüléssztrájk mozgalomba? Mert ha nem, akkor lehetnek azért problémák a rendszerben. Mondjuk egy szent 3. világháború, és már meg is oldódott a túlnépesedés, egy időre. Az, hogy a szerző állandóan repked a világban, ezzel óriási környezetterhelést okozva, talán ugyanakkora mértékben hozzájárul a klímaválsághoz, mint ha 4 gyereke lenne, de csak belföldön utazna, esetleg gazdálkodna. Sok sebből vérzik sajnos a bolygónk, lehet, hogy a túlnépesedés az egyik. Viszont ha az egyén nem vállal gyereket, akkor miért, milyen alapon reméli, hogy lesz bárki is, aki sok vagy kevés pénzért majd ellátja időskorában, ha esetleg rászolulna?

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.