Ápolás, gondoskodás, bántalmazás, avagy a gondoskodás válsága, és az elit képmutatása


Időről időre felröppennek ilyen esetek. Valamilyen bentlakásos otthon, értelmi fogyatékosok, idősek, gyerekotthon. Szexuális visszaélések, bántalmazás, elhanyagolás. És akkor berzenkedünk, elhatárolódunk, hogy micsoda dolog ez már, rugjákki, monnyonle, hallatlan.

Itt van pl. ez a riport, egy magyar bentlakásos otthonban történtekről. Nem mondom, hogy csak erős idegzetűeknek, mert épp az a baj, hogy a sztori realitásával vonakodunk szembenézni, és vállalni érte a saját felelősségünket polgárként, adófizetőként, szavazóként, embertársként.

https://rtl.hu/rtlklub/hazonkivul/exkluziv-felvetelek-mozsgo-fogyetekkal-elok-bantalmazas-apolok-betegek

2, azaz kettő ember lett kirúgva, a két ápoló, akikről videófelvétel készült. Ezt nyilván nem lehetett kidumálni, meg kell is pár ember akivel a balhét el lehet vitetni. Az államtitkár a riportban láthatóan ködösít és mellébeszél. Az intézmény igazgatója is. Nulla hitelességgel vállalnak felelősséget, pedig a dolguk lenne nekik. Aztán majd elcsitul ez az ügy is, ahogy a nagymágocsi is, meg ami még most nem jut eszembe, de a gugli csak úgy hozza fel a találatokat.

De ott van a családi otthonok mélye is, kifacsart, kizsigerelt ápolók, gondoskodók, fizetettek és ingyencsaládtagok, nők, anyák, férfiak, idősek, betegek, gyerekek, fogyatékosok. Túlhajtott, túlfeszített, túlterhelt, túlvállalt helyzetek és rendszerek. Bántalmazás, elhanyagolás, bántalmazottak, elhanyagoltak, bántalmazók, és elhanyagolók.

MINDENHOL jelen van a bántalmazás, ahol a rendszer túlterhelt, túlfeszített. Kimerülten, dög fáradtan, megfelelő erőforrások és eszközök nélkül a bántalmazás az alapbeállítás. Nem pedig egyedi és eseti véletlen, amin pontszerűen lehet berzenkedni, aztán, mint aki jól végezte a dolgát, elfelejteni.

Ugyanis nem lehet másképpen. Amikor elfogy az erőforrás, nincs tovább energia, ott az ember, a gondoskodó, nem bírja tovább rendesen csinálni. Az anyák ordítanak, az ápolók is, türelmetlenek, káromkodnak. Klassz is lenne ha csak annyi gáz lenne a családokban, mint a béna Telekom reklámban. Ha az anyák megállnának, meg tudnának állni ott, hogy normális hangon mondják a gyereknek, hogy bocs, most nem érnek rá. És nem ordítva, nem magukból kikelve, netán a gyereket jól megalázva, megverve elfenekelve.

Nem mondom egyébként, hogy a folyamat rögtön az ápolt bántalmazásával kezdődik, dehogy. A fokozatosan kimerülő, lelkiismeretes gondoskodó, eleinte általában magát kezdi bántani. Mit is tehetne mást, ha nincs módja kilépni a helyzetből?

Kevesebbet alszik, nem eszik, vagy éppen “önjutalmaz” és túleszik, dohányzik, inni kezd. Nem pihen eleget, nem eszik rendesen, magát hanyagolja el. Vagy netán komolyan azt hiszi valaki, hogy a lesarcolt ápolók, az elhanyagolt nők szeretnek olyan állapotban lenni ahogy vannak? Az megvan, hogy az éveken át túlhajtott és kimerült nők 10-20 évvel néznek ki öregebbnek, mint az a korukból adódna?

És aztán eljön az a pont, amikor már nem tudnak elég jó fejek lenni, és elverik a balhét az ápolton. A gyereken. Az öregen. A rászorulón. Törvényszerűen, papírforma szerint. Ha nincs módjuk kilépni a helyzetből, akkor egy idő után NINCS MÁS MEGOLDÁS. Nem feltétlen konkrétan ütnek nyilván, de a megfelelő ápolás/gondoskodás hiánya nagyon sokféle módon tud manifesztálódni, és ezek egy jó része már abszolút bántalmazás, elhanyagolás.

Nézzétek meg a fent linkelt videót. Egy olyan otthonban, ahol 130 gondozottra 7 ápoló jut, nincs elég víz, fésű, pelenka, borotva, és a fürdetés után az ápolt 2 perc múlva becsinál, márpedig 130 emberből mindig lesz ilyen, ott MINDIG lesz/van bántalmazás.

Dolgoztam egyszer egy ideig egy nagy, magán idősotthonban. 240 körüli lakó volt, és 1-1 műszakban talán 30 ápoló. Reggelente 2 óra alatt kellett lefürdetni és megetetni fejenként 10-15 embert. És vannak olyanok akiket két ápolónak kell fürdetni. Szerintetek…?

Simán ki lehet matekozni, hogy 130 emberre mennyi erőforrás kellene. Ha ez nincs meg, akkor BIZTOSAN TUDNI lehet, látatlanban is, hogy hosszú távon ott biztosan lesz/van bántalmazás. MINDENHOL. Amiért pedig az ország, a politika, a vezetők, a döntéshozók, és a szemet hunyó társadalmi elit, az elsődleges felelősök!

Én is láttam, ahogy kollégám üti a demens öreget, és azt is láttam, hogy milyen iszonyatosan ki vannak merülve az ápolók. Sírtunk 1-1 stresszesebb nap végén, vagy egy macerásabb műszak után. Nekem módomban állt felmondani, kilépni, mert vállalhatatlanok voltak a körülmények. DE egy ennyire erőforrás-hiányos rendszerben, a Gondoskodási Válság közepén, mikor gyakorlatilag nyomorban tartott nők ezrei végzik a gondoskodó munkákat éhbérért, ott mégis mi másra számítunk?

Olyan nők (és néhány férfi) végzik ezt a munkát,  akiknek nincs módjuk kilépni, mert pl. kell a pénz a saját gyerekeikről gondoskodni. Komolyan azt hiszi bárki is, hogy az ilyen helyzetekben nem általános a bántalmazás?

Eleve nem is éles a határ. Még ha nem akar az ember bántani, akkor is kénytelen. Ha a konyha tök forrón hozza az ételt (márpedig ez jogos higiéniai előírás), és csak 20 perc van megetetni a 3 demens embert aki az asztalnál ül, és tátja a száját mert éhes, akkor bizony kénytelen az ápoló belapátolni a tűzforró kaját a szájba. Megfújni pedig tilos, előírás… Nehogy elkapjon valami az ápolt… Meg eleve idő sincs ilyesmire.

Olyan iszonyatos sok sebből vérzik ez az egész rendszer, amiről halvány segéd fogalma sincs az elitnek, ha nem néz rendesen utána és egyébként is vágyvezérelt. Márpedig nem néz… Berzenkedünk kicsit a videón, és aztán annyiban maradunk. Nincs vele dolgunk…

Tudnék még sokat mesélni, akár a saját praxisomból is. De minek. Történik valami változás? Mindenki tudja ezeket, aki a szakmában dolgozik, MINDENKI. A fejesek is. Veszi valaki a fáradtságot arra, hogy megpróbáljunk valóban fenntartható, emberséges rendszereket csinálni? És akkor megy a hülye duma az ember méltóságáról… Amit persze a széthajtott, nyomorult ápolóknak kéne biztosítani, szappan és klópapír nélkül is.

Még csúcsértelmiségi nők, anyák is előadják nyilvánosan, hogy az anyaság mekkora jóság, egy sör mellett meg elsírják, hogy tudják, hogy ők is bántalmazzák a saját gyerekeiket. Kéz kezet mos, eleve van szappan is, fő a látszat fenntartása, nincs itt semmi látnivaló. Sem tennivaló. Továbbá a strucc egy boldog ember, a maga politikájával. Aztán pedig mi magunk is megöregszünk, és várjuk a csodát meg a mosolygós nővért, hátha jön együtt Godot-val…

Ismétlem: a rendszer teljes átalakítása nélkül a bántalmazás lesz a default beállítás. Márpedig a rendszeren nem a még ápolni hajlandó, lesarcolt kétkezi munkások tudnak változtatni. Ez annak az elitnek a dolga és felelőssége, aki éppen most is félrenéz.

 

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
Facebook itt: https://www.facebook.com/egyapolonaploja/

******************************************************************************

 

 

One thought on “Ápolás, gondoskodás, bántalmazás, avagy a gondoskodás válsága, és az elit képmutatása

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.