Megfordítható-e a helyzet?


Írtam legutóbb arról, hogy hogy látom a gondoskodók hatalmi helyzetét a társadalomban. Azt állítottam, és állítom most is, hogy az igazi hatalom és megtartó erő a gondoskodók kezében van. Legyenek akár ők fizetett ápolók, nővérek, pedagógusok, óvónők, takarítók, konyhások, vagy a társadalom rabszolgái, az ingyen-gondoskodók, az anyák, a nagyanyák, sógornők, lányok, nők többnyire, de persze számos férfi is aki beleáll a családtagjairól való gondoskodásba.

Ez az állítás azon a tényen alapul, hogy ha valaki nem tudja magát ellátni, akkor vagy segít neki ebben valaki, vagy meghal. És életünk során számtalanszor vagyunk mindannyian olyan helyzetben, hogy az életünk és a hogylétünk mások segítségén múlik.

A poszt egyébként itt olvasható.

Ez a komment érkezett alatta, amit ott röviden meg is válaszoltam, de most írnék még erről többet.

Nade amíg a rászorulónak PÉNZE van, a gondoskodónak meg nincs, addig a helyzet nehezen megfordítható.

Pár szempont, most kifejezetten az idősgondozásra fókuszáltan:

  1. Az a helyzet, hogy ez az egész idősgondozás műfaj, az idős emberek ápolási folyamata sokszor annyira hosszú, hosszú évek, hogy pl. otthoni ápolással iszonyatos mennyiségű pénzt éget el. Még úgy is, hogy minden országban alulfizetettek ezek az ápolók. Heti 1000 fontba kerül simán egy családnak az idős ember ápolója, és az még egészen jutányos. Van olyan ügynökség ahol ez sokkal több.
  2. Ebből az következik, hogy praktikusan mégsincs pénze ezeknek a családoknak, illetve nem annyi amivel meg tudnak fizetni egy olyan ápolót, és főképpen egy olyan embert, akivel a kedves mama vagy papa valóban jól is érzi magát és nem kényszerül tamagocsi létbe. (Majd erre még a végén visszatérek.)
  3. Az idősödő Európa, a gondoskodás válsága azt hozza, hogy egyre nő az igény az ápolók iránt, és egyre nagyobb a hiány jó ápolókból. Magyarán fordul a kocka magától. Egyre több olyan emberrel kapcsolódom, akik magasan képzett, szuperintelligens és szupersegítő emberek és jönnek ápolni. Elkezd kialakulni egy olyan ápoló réteg, akiknek módjában állt tanulni, megtanulni kritikusan gondolkozni. És aki már nincs annyira kiszolgáltatva gazdasági értelemben, mint azok az ápolók, nővérek, gondoskodók, akiket a társadalom masszívan a kényszerpályán tartott évszázadokon át.
    Ahogy azt már több fórumon is elmondtam, és mondom is majd még ha lesz rá módom: ezekben a nőkben abszolút mozgalmi potenciál van. Ismerik, ismerjük a terepet, a körülményeket, a mozgástereket, módunk van koncepciókat, terveket, stratégiákat kigondolni, illetve időnk is van megvalósítani. Nem mindenkinek, de egyre több embernek.
  4. Hiába igaz az továbbra is, hogy pl. a fejlett világ a korábban elnyomott saját nőlakossága helyett immár inkább keurópai, afrikai és ázsiai ápolókat importál. A terepen a tény az, hogy még a jómódú emberek sem boldogok azzal, hogy ennyire kulturálisan idegen és más közegből érkező tök vadidegenekkel kell hogy megosszák az életüket, a lakásukat. Ráadásul maguk a lakások is kisebbek, a #shrinkingmiddleclass jelenség széles körben érinti azokat is, akiknek “PÉNZE van”.
  5. Tényleg nagyon szar a helyzet! A gondoskodás válsága öl és nyomorba dönt. Amit még nem érez át az, aki ebben nincs benne. Nem az van már mint régen, régebben. Praktikusan is változnak a hatalmi viszonyok. Egyébként ezért is vagyok annyira mérges a Magyarországon megjelenő legtöbb kapcsolódó cikk miatt, mert ezek láthatóan abszolút nem érzékelik ezeket a folyamatokat és teljesen elavult keretben, sztereotípiákkal és narratívával igyekeznek a valóságot tematizálni.

Én tehát azt állítom, hogy nem csak hogy megfordítható a helyzet, hanem magától is fordul. Az, hogy végül milyen irányba, az jórészt attól is függ, hogy az ápolók, az ápolással, az idősgondozással foglakozók mennyire tudják proaktívan, kreatívan, újszerűen, és konstruktívan tematizálni a folyamatokat. Mennyire tudunk a dobozon kívüli új szempontokat behozni. Mennyire tudjuk a helyzetben rejlő erőforrásokat azonosítani és felhasználni. Mennyire tudunk mozgalmi erőt képezni és mobilizálni. Mennyire tudunk a sarkunkra állni és a saját érdekeink képviseletére szövetkezni.

Nem mondom, hogy bizakodó vagyok. Az osztályharc nagyon erős, immár lassan 8 milliárdan öljük egymást a véges erőforrásokért. Egy fabatkát sem tennék arra, hogy ennek az egésznek jó, és konstruktív vége lesz. Ugyanakkor látok csomó olyan lehetőséget és irányt, amit lehet tolni, mert miért ne.
Ráérni ráérünk, az életbe belefér, izgalmas is maga a folyamat. Egy próbát mindenképpen megér…

Még valami, visszatérve az elejére, és a tegnapi kommentre. Azt, amit most írok, kéretik névértéken kezelni.

Évek óta figyelem azt hogy a klienseim, a családjaik, azok az emberek akiknek PÉNZE van milyen iszonyatosan ki vannak szolgáltatva a helyzetüknek, a gondoskodás válságából fakadó társadalmi helyzetnek/közegnek, és maguknak az ápolóknak. Most ezt itt kifejezetten az otthoni ápolással kapcsolatosan írom. (Hát még azok, akiknek még pénze sincs…)

Folyamatosan keresnek meg magyar ismerőseim, hogy tudok-e segíteni ápolót találni az idős rokonaiknak. És látom azt is, hogy az angol középosztály, akik globálisan tényleg az élet császárai anyagi és hatalmi értelemben (vagyis annak gondolják magukat és mások is őket), milyen iszonyúan küzdenek.

Az, hogy nekem és a hasonló helyzetű társaimnak ápolóként ennyire jó dolgunk van, az annak köszönhető, hogy tudjuk azt a szolgáltatást nyújtani, amire valóban vágynak az ügyfelek. És ami annak köszönhető, hogy képzett, jó helyzetű emberek vagyunk. Illetve sokunknak van olyan képzettsége és gyakorlata ami mentális, pszichológiai segítséggel kapcsolatos. Az ilyesmi nagyon ritka és megbecsült kincs, ami ugye nem meglepő, ha évszázadokon át lesarcolt, kizsákmányolt és alacsonyan képzett embereket kényszerített a társadalom ezekbe a munkakörökbe.

Látom, tapasztalom minden nap, állandóan, hogy az ügyfelek mennyire szomjazzák a lelki törődést, odafigyelést is. A GONDOSKODÁST! Nem pedig csak az életben tartást. Márpedig a rögvalóság az, hogy ha legalább egy olyan ápolót találnak aki a testi szükségleteiket rendesen ellátja, és nem konkrét kínszenvedés vele egy fedél alatt élni, akkor már “nyert ügyük” van.

Óriási a mozgástér, az ápolók mozgástere, legalábbis elvileg. Ezt a mozgásteret kell és lehet definiálni, látni, láthatóvá tenni. Megtölteni szavakkal, narratívával, érvekkel és követelésekkel, és ezen keresztül lehet változást csinálni, megfordítani a helyzetet. Szerintem.

Ehhez, úgy gondolom két dolog szükséges:
1. Sok jól képzett írástudó és írástudó ápoló, akik az adott teret együtt megfelelően tematizálják, mobilizálnak és artikulálják a követeléseiket, azokat a feltételeket amik mellett hajlandóak dolgozni. (Ez alakul is.)
2. Kiharcolni, hogy a gondoskodás kerüljön a társadalmi értékek középpontjába, a hozzá kapcsolódó anyagi és erkölcsi elismeréssel együtt.

Ezek után jobb lenne az ellátás is, az ápolók sem lennének ennyire lesarcoltak és a családok is sokkal jobb ellátásban részesülnének.
Én legalábbis ebben hiszek, és ezen dolgozom. 🙂

Kollégák, ti mit gondoltok ezekről?

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
Facebook itt: https://www.facebook.com/egyapolonaploja/

******************************************************************************

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.