Igazi hatalma és megtartó ereje a gondoskodóknak van


Retteg is ettől mindenki, aki rászorul és haszonélvezi. Így aztán tudat alatt, vagy tudatosan, egyénileg és/vagy a rendszerbe ágyazottan hozzá is járul azokhoz a mechanizmusokhoz, amivel ezt a hatalmat elveszi, láthatatlanná, hozzáférhetetlenné teszi. Azt hiszem egyféle nézőpontból erről szól a patriarchátus és az osztályharc is. Mert itt is érvényes, hogy

Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!
/Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger…/

***

Megvan az az érzés, hogy mennyire rettegünk a kiszolgáltatottságtól? Ha nem tudjuk ellátni magunkat, és más kénye-kedve lesz sorsunk irányítója, elveszítjük a kontrollt a saját életünk fölött. Félelmetes kilátás…

Azt tudjuk, értjük, hogy az anyáknak mekkora hatalma van a gyerekeik fölött. A kicsi gyerekek léte és jólléte függ attól, hogy a róluk gondoskodó anya, vagy más nők, milyen színvonalon, figyelemmel, tartalommal fordulnak feléjük. Azok a gyerekek akikről a gondoskodóik valóban jól gondoskodtak, egész máshogyan lesznek a világban, mint azok, akikről nem. És ezek az elsődleges gondoskodók történelmileg az anyák, vagy más nők általában. Legalábbis eddig jellemzően így volt.

Felnövekedve is aztán számos ponton szorulunk gondoskodásra, betegen, öregen. Döntően ilyenkor is nők azok akik megtartanak, ellátnak minket.

Gondoskodni azonban rettentő kimerítő, fárasztó és lélekölő munka, ha közben a gondoskodónak nincs ideje, tere, pénze, erőforrása töltekezni, pihenni. A kimerült, kizsigerelt ember pedig hosszú távon nem tud már olyan szinten figyelni a rászorulóra, ahogy arra annak szüksége lenne. Ördögi kör. A gondoskodó nem tud elég jól gondoskodni, ettől a rászoruló retteg, méginkább igyekszik a kezében tartani azt, akitől függ.

Ráadásul az is van, hogy emberek tömegei tesznek meg mindent annak érdekében, hogy ne kelljen ilyesmi munkát végezniük. A gondoskodás kulimunka, ugye…
A tradicionális házasság intézménye részben arról szól a patriarchátusban, hogy a kulimunkák, a főzés, a mosás, a takarítás, a gyerekgondozás, ápolás alól legyen aki kihúzhatja magát. Férfiak milliói, ha nem milliárdjai képtelenek kimosni a saját ruháikat és normálisan táplálkozni, és használnak erre nőket, a feleségeiket, a cselédjeiket, a háztartási alkalmazottaikat, rabszolgáikat.

De nők is csinálják ugyanezt ha van elég pénzük, ha jó helyre, jó osztályba születtek. Ügyfeleim rendre számolnak be arról, hogy őket, sőt még a gyerekeiket is Nanny-k nevelték. A bébiszitterség, a házvezetőnő ma is bevett műintézmény, mármint azok számára akik megengedhetik maguknak.

Aztán.

Immár éveket töltve felnőtt rászorulókról való gondoskodással, gondoskodási szolgáltatás nyújtásával, érdekes mintázatokat figyelek meg a gondoskodási munkákkal kapcsolatos hatalmi dinamikákban.

Azt állítom, hogy a gondoskodásra szorulók (így gyakorlatilag a felsőbb osztályok is egységesen), a lelkük mélyén rettegnek a gondoskodóktól. Illetve ez nem egészen pontos így. A saját kiszolgáltatottságuktól félnek, és attól a hatalmi egyenlőtlenségtől, amibe ennek kapcsán kerülhetnek és kerülnek is. És ezt a valódi hatalmi egyenlőtlenséget igyekeznek kiegyenlíteni azzal, hogy igyekeznek elnyomni, tudatlanságban, függésben tartani a gondoskodókat.

Ezért is kézenfekvő megoldás a nőket történelmi léptékben kizárni a politikai hatalomból, a döntéshozatalból, az erőforrásokhoz való hozzáférésből. Anyagi, érzelmi és ideológiai függésben kell tartani a gondoskodókat annak érdekében, hogy a rájuk-szorultságból fakadó kiszolgáltatottságot mérsékelni lehessen. Legalábbis láthatóan ezt a stratégiát követi a Homo Sapiens a legtöbb kultúrában, évezredek óta.

És pontosan ez is történik.

Az ugye, hogy a házasság tradicionális leosztásban erre a hatalmi dinamikára épül, egyértelmű. Nem is ragozom, van erről szó eleget mostanában. A “gyenge nő”, az gyenge, törékeny és illatos, ilyennek született. Erőtlen, “gondoskodásra szorul”… (???) Jó kis projekció, mi? Csak közben felnevel pár gyereket, főzmostakarít, összetartja a családi rendszert, és ha valamiért kiesik a rendszerből, akkor az “erős férfi” éhenhal a koszos ruhájában.

Sarkítok, de nem is erről akarok írni, csak említés szintjén hozom ide. A társadalom retorikai keretében a gondoskodó, akin az élet materiális valóságának fenntartása fundamentálisan nyugszik, abszolút gyöngének, marginálisnak, szerencsétlennek van ábrázolva. Holott ha valakinél erő és hatalom van, az éppen ő.
Lsd. mi történik szinte minden olyan esetben ahogy a nők fellázadnak, sztrájkba lépnek, és abbahagyják a gondoskodást.

De ezeket már mind tudjuk.

Amit nagyon érdekes látni és figyelni, hogy ugyanezek a mechanizmusok hogyan jelentkeznek és működnek az osztályharc során. A felsőbb osztályok tagjai ugyanúgy mindent elkövetnek, hogy erőtlenítsék, gyengítsék a gondoskodó osztályok, a gondoskodók anyagi és társadalmi helyét, helyzetét, pozícióját. Valahogy mindig sikerül elérniük, hogy újratermelődjenek azok az emberek akik nem férnek hozzá oktatáshoz, fogalmakhoz, gondolatokhoz, szavakhoz, és akikre aztán rá lehet lőcsölni potom pénzért a gondoskodást, a főzést, a takarítást, a seggmosást.
Ügyes… Mondhatnánk.
Valójában rém gusztustalan és mindenki veszít ezzel.

Nagyon érdekes ezeket a mechanizmusokat tetten érni.
Pl. azokban a cikkekben is, amelyekben mostanában az írástudók szeretik a gondoskodókat, az ápolókat sajnálni, “bemutatni nehéz helyzetüket”. Vagy másképpen: uralni azt a narratívát ahogyan látni, láttatni akarjuk mindazokat, akik rólunk, illetve a beteg, idős hozzátartozóinkról gondoskodnak.
Írok erről sokat, mikor a magyar sajtóban megjelenő idősgondozós cikkeket kritizálom.

Nagyon bonyolult téma ez, én is csak mostanában kezdem látni, figyelni és érteni ezeket a tudatos és nem-tudatos mechanizmusokat. Azon keresztül látom, ahogy olvasom ezeket az írástudókat. Folyamatosan azt érzékelem, hogy nem igaz amit írnak, illetve nem úgy igaz. Erőtlenítenek és abszolút a saját nézőpontjukon keresztül interpretálják azoknak az embereknek a valóságát, akiknek az életéről igazából szinte semmit nem tudnak. Közben eszük ágában sincs pontosan látni, megélni és megtanulni a gondoskodók valóságának valódi természetét. Továbbá erejét, potenciális mozgásterét. Azokat a szempontokat, gondolatokat, lehetőségeket, amikkel valódi társadalmi változást lehetne csinálni.

Mit állítok ezek fényében:

  1. Mivel mindannyiunk elemi szüksége és szükséglete, hogy el legyünk látva étellel, itallal, tiszta ruhával, élhető élettérrel, így aki ezeket a feltételeket biztosítja annak ereje, hatalma van.
    Ha ezek az emberek fellázadnak, és nem végzik ezeket a munkákat tovább, ott megáll az élet… Szó szerint.
  2. A magukat ellátó, autonóm emberek az erősek.  És aki mást is ellát. Minél inkább kiszolgáltatott valaki, annál gyengébb a hatalmi helyzete. A lelke mélyén mindenki tudja is, retteg is ennek következményeitől. Ebből aztán rengeteg manipuláció és kihasználás fakad egyéni, családi, közösségi és társadalmi szinteken egyaránt.
  3. Sok felnőtt és életerős ember van, aki simán tudna magáról sokkal jobban gondoskodni, de ehhez nincs kedve. A kulimunkák nem népszerűek… Ennek eredménye hogy egyes társadalmi osztályok, emberek tömegeit tartják erőszakkal függésben annak érdekében, hogy velük ingyen vagy alulfizetve elláttassák magukat.

Végül, de nem utolsó sorban:

  • Ha elkezdenénk valóban anyagi és erkölcsi értéket adni a gondoskodásnak, annak, amire mindannyian rászorulunk,
  • ha sokkal igazságosabban vállalnánk részt a gondoskodó munkák elvégzéséből,
  • ha elérnénk azt, hogy a gondoskodók nem lesarcolt, kimerült, hanem energiadús és önként is adni-tudó egészséges emberek lennének,
  • és ezt tennénk a társadalmaink értékrendszerének és szervezésének valóban a közepébe,
  • ha meglátnánk és elismernénk a gondoskodók, a gondoskodás erejét a maga valóságában,

akkor a jelenleginél sokkal békésebb, harmonikusabb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb és fenntarthatóbb társadalmakat tudhatnánk építeni.

Addig meg minden megy tovább, ahogy eddig. Vagyunk egyre többen, egyre kiszolgáltatottabban, egyre rosszabbul, és egyre feszültebben. Az emberiség, globálisan. A gondoskodás válsága békésen és fájdalommentesen nem fog megoldódni magától, és különösen nem a jelenlegi keretek között.
MINDEN tudás, elképzelés, technológia, szemlélet és információ a rendelkezésünkre áll, hogy egy ilyen világot megvalósítsunk. Lehet tovább is huzakodni, húzni akarni le tovább a bőröket a gondoskodókról. Lehet rettegni tőlük és a lázadásuktól. Csak ez egyre kevésbé hatékony, és cseppet sem elegáns. És mint azt tudjuk, azért a víz az úr…

NEM az ápolók és a gondoskodók a gyengék és az eredendően kiszolgáltatottak! Nem a migráns román cselédek Olaszországban. Ők inkább erősek, mert ők léptek abból, amiben román nőtársaik otthon küzdenek, a családi elnyomott, gondoskodó, rabszolga szerepből. A gyengék azok, akik ezeket az erővel elnyomott embereket használják, és az ő kezükre, figyelmükre, munkájukra szorulnak, és vannak nekik kiszolgáltatva!

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
Facebook itt: https://www.facebook.com/egyapolonaploja/

******************************************************************************

2 thoughts on “Igazi hatalma és megtartó ereje a gondoskodóknak van

    1. Jelenleg mindenki szív, az ápolók, az ápoltak, a családtagok is.
      Ami most van, abból egyre rosszabbul jön ki nagyjából mindenki, még akkor is ha vannak a helyzetnek “nyertesei” is, ha úgy tetszik.
      Teljesen irreális azt gondolni, hogy akinek pénze van, az jól van. Iszonyatos körülmények vannak sok helyen, még Angliában is, mert a kimerült, alulfizetett ápolók nem tudnak olyan szolgáltatást nyújtani amit a kliensek és a családok szeretnének.
      És pont ezért szeretik egyébként paradox módon a keurópai ápolókat, mert viszonylag (számukra) kevés pénzért sokkal képzettebb és sokszor (más területen is) magasan képzett emberekhez férnek így hozzá.

      2 fontos irányban lehet sztem változást indukálni:
      1. A gondoskodók fellázadnak (ez történik is fokozatosan, csak a gender téma körül tematizálódik és nem a carework téma körül)
      2. A felsőbb osztályok, az írástudók, az értelmiség ráeszmél, hogy meg kell változtatni a hozzáállást, a narratívát és a gazdasági struktúrákat a téma körül, és meghozzák a strukturális változtatáshoz szükséges jogi és gazdasági intézkedéseket.

      Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.