Új fejezet indul: London

Ahhoz képest, hogy az első napok túlélő üzemmódban teltek, így a második hét végére elrendeződtek, elsimultak a dolgok a munka frontján. Az volt az eredeti megállapodás a családdal, hogy a második hét végén leülünk és áttárgyaljuk, hogy ők akarják-e hogy az egyik állandó ápoló legyek, illetve hogy vállalom-e. Ez a beszélgetés tegnap este egy családi vacsora közben lezajlott és abban maradtunk, hogy nagy örömmel működünk együtt tovább.

Tehát akkor London lesz egy ideig… Micsoda óriási különbség ez a vidéki angol középosztály terei után…! Most látok rá csak igazán, hogy mekkora a kontraszt. A város zsizseg, iszonyú színes és multikulti. Dolgoztam már Londonban korábban, még angliai ápolói munkáim elején, de akkor a figyelmem még nagyon lekötötte maga az új munkatér. Turistaként is sokat jártam itt, és mindig is tetszett, de ez most egészen más minőség. Normális helyen és normális körülmények között lakni Londonban, ennek van egy egészen sajátságos varázsa.

Nagyon szép környéken lakunk, vagyis lakik a néni, és én is vele, amikor itt vagyok. Papagájok, énekesmadarak, park, teniszpálya, a Temze. Random késelések, csak hogy ne legyen annyira szimmetrikusan hibátlan. A fák jelenleg a legszebb tavaszi díszükben. Vannak boltok, tömegközlekedés, mobil térerő, gym, közösségi kert, éttermek, színek, szagok, zaj, csend, minden ami városi ember szemszájának ingere. És szerencsére a nénit egyedül lehet hagyni a szünetemben, mehetek nyugodtan mászkálni.

Iszonyúan élvezem ezt a londoni létet, és ha a sors engedi akkor nagyon szívesen járok ide majd dolgozni. Bár azt ugye soha nem lehet tudni ebben a műfajban, hogy meddig lesz a szolgáltatásomra szükség. Az a deal, hogy két hetet ápolok és négy hetet nem, szóval elég tágas lesz a mozgásterem, még így állandó ügyféllel is. Ráadásul ápoló karrierem során itt az eddigi legmagasabb a napidíj. Bizakodó vagyok a jövőt illetően.

Ügyfelem közel száz éves és hatalmas fazon. Világlátott, nyelveket beszél, követi a politikát, remainer (a Brexit ellen szavazott), européer, kritizálja a kormányt. Remek humora van és élesen szarkasztikus is tud lenni, ami eleve a gyengém. A háborúra is jól emlékszik és szeret mesélni. Órákon át hallgatom a történeteit a konyhában mikor főzünk, vagy a nappaliban, vagy reggelente a hatalmas ágyán együtt reggelizve, pizsamában ücsörögve. Nem lát, én teszek-veszek, ő meg mesél. Nagyon sokszor eszembe jut, hogy milyen jó lehet azoknak, akiknek olyan nagyszülei lehet(ett) mint amilyen ő is. Elképesztően sokat lehet tőle tanulni.

Szóval London… ❤ !  És a tavasz is itt van. Nem is értem, hogy miért nem jöttem ide hamarabb…

Teszek be pár képet. Enjoy 🙂 !

 

 

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
Facebook itt: https://www.facebook.com/egyapolonaploja/

******************************************************************************