Angliába mennél ápolónak? Döntési szempontokat, információkat keresel?

Magyarországon nincs jövőd? Kilátástalanság van? Felnevelted a gyerekeidet és szeretnél végre mozdulni, pénzt keresni, utazni? Változásra vágysz? Érzed magadban a szándékot valami egészen máshoz? Közben a magyar munkaerőpiac elutasít, vagy kihasznál? Ilyesmik?

Ha nincs jobb ötleted, akkor ez egy megfontolandó lehetőség lehet.

Befutott három kérdés, amire itt is válaszok, mivel mást is érdekelhetnek:

1. Mennyire nehéz elhelyezkedni live-in/out care-ként mindenféle végzettség nélkül pl? Tehát írják több hirdetésben, hogy nem szükséges tapasztalat, jogosítvány, elég csak egy családtag ápolása során szerzett tapasztalat, tréninget biztosítanak stb. Valóban tárt karokkal várják az embert??

2. Milyenek az angolok, tehát most a Brexit miatt, szívesen vesznek még fel új embereket? Nyilván ez változó, csak milyen hangulat van most kint ?

3. A tréningeket mennyire nehéz teljesíteni, milyen angol nyelvtudás kell (középfokon beszélek, persze ez kint egy erős alap)? Segítenek-e az ott dolgozók egymásnak, a munkáltató, nehéz-e beilleszkedni, megértetnie magát az embernek? Van-e lehetőség fejlődni tovább, képzésekre járni? Continue reading

Nem kurva, szextárs és szociális szexmunkás, az! Ahogy a Mórickák elképzelik…

Megjelent ez a cikk az Indexen. “Nem kurva, szextárs és szociális szexmunkás” címmel.
Nagyon ügyes cikk, tök jól fel van építve a logikája. Szépen körüljárja a témát, és a lehetséges kritikai észrevételekre is preventíven és proaktívan válaszol. Mert ez nyilván nem a férfiak szexfüggéséről és a nők elnyomásáról/kizsákmányolásáról szól, dehogy. Lám, nők is igénybe veszik, lám Lisa, a szextárs is legitimálja, lám nem a nők testének használata ez, hisz Józsi még pucér nőt sem látott életében, fotón sem, egyébként is félénk mint egy vízitündér. Anyukája szervezi neki oda ezt a drága lyányt.
És lám nem kurvaság ez, mert pénzéhes prosti nem csinálhatja, csak olyan nők akik direkt ezt szeretnék, erre élveznek, vagy akkora lelkük van mint ide a Vénusz, ahonnan egyébként is származnak. És hát tényleg, lássuk be, az igény abszolút jogos, hisz a vigalmi negyedek, (tudjátok azok, ahova a kiskorú magyar cigánylányokat adják el kétszázezer ropogós forintért,) rém igazságtalanul vannak tervezve, mert nem akadálymentesek. Szörnyű, kemény egy világ ez…

Ha egy, az ápolói műfajt vagy a prostitúció természetét nem ismerő, jóérzésű ember olvassa, simán örömmel bólogat, hogy mekkora nagyszerű megoldás ez. Az öreg, a fogyatékos, és a segítésre született nő is happy, éljen a kreativitás, az élet élvezete és a szex!

Többen is írtak, és kérdezték, hogy mit gondolok erről.

Continue reading

Nyugdíj, öngondoskodás, idős évek, kilátások

Pár éve figyelem az egyes közösségek véleményeit nyugdíj témakörben. Kérdezgetem az embereket arról, hogy mik a terveik a saját öregkorukra, miből gondolnak megélni, mit gondolnak csinálni, mi a terv? Több száz embert megkérdeztem már, és a leginkább csend követte a kérdést, nem nagyon volt válasz. Nemrég egy újságíró ismerősöm fogalmazta meg, hogy szerinte annyira megfoghatatlan és riasztó maga a felvetés is, hogy a hárítás a kérdésre, teljesen adekvát reakció. Mármint rövid távon.

Igazán kiforrott koncepciót talán két embertől hallottam, és aztán még vannak ilyesmi válaszok: Continue reading

Önérdek, érdekérvényesítés, képviselet, ápolóként, Angliában

Beszélgettem egy magyar ismerősömmel és mesélte, hogy az Angliában ápoló ismerősei gyakorta úgy mennek haza szünetre, hogy szétvan a hátuk, hulla fáradtak, a testük mindenhol fáj, stb. Csak megerősíteni tudom ezt, igen, ez nagyon gyakori, és reális veszély.

Arról már sokat írtam, hogy Angliában mennyire nincs ápoló, továbbá, hogy mennyire nem-megbecsült foglalkozás ez itt is. Mivel KELL az ápoló, így gyakorlatilag mindenki talál magának munkát, csak az sokszor olyan is. És az ápoló itt is utolsó senki, épp mint otthon, abból a szempontból, hogy ha a nő nem védi magát, a testét, a lelkét, az energetikai egyensúlyát, akkor senki más sem fogja helyette. Mondjuk Magyarországon még azt is megpróbálják bedumálni nekünk, hogy direkt ápolásra teremtett minket az úr, ez tesz minket boldoggá, tehát végnélkül, és érdekérvényesítés nélkül ezt nekünk bírnunk kell. Ami nyilván egy marhaság, kemény, test-, és idegölő munka ez, akár ingyen, akár pénzért csinálja az ember. Nem lenne rossz, ha ezt megtanulná végre a társadalom, illetve a nők is kikövetelnék a megfelelő kompenzációt a csilliárd órányi ápolásért, gondoskodásért. Node.

Ápoló és ápoló állások között a különbség ég és föld. Miért?

Continue reading

Érthetetlen, érdekes, tehát utánajárok

Elképesztő, hogy mennyire nincs elég ápoló Angliában. Gyakorlatilag lasszóval fogdossák az embereket. Illetve hát nyilván rengeteg ápoló van, de idős és gondoskodásra szoruló mégtöbb. Vannak olyan idősotthonok, melyek új szárnyát azért nem tudják megnyitni, mert nincs elég ember. Ápoló, nővér, orvos. Lakó az lenne bőven…

És közben mégsem emelkedik az ápolók bére. A klasszikus közgazdasági feltételezések, a piac működéséről, megbukni látszanak. Miért? Az ápolást, a gondoskodást, leszarja a társadalom, még akkor is ha minden tagja előbb-utóbb rászorul. Mármint anyagi értelemben szarja le, utána meg rívás van, hogy ki végezze ezt a gyakorta eléggé szar(os) melót. Ki a fene akarja ezt a munkát magának, lokális minimálbéren?

Látom, ahogy családok vergődnek, mert nem találnak sem megfelelő helyet (otthont), sem megfelelő embert a rokonaik ápolására. Látom, ahogy az ügynökségek kínlódnak, mert szintén nem találnak elég embert. És látom, ahogy az ápolók mesélik, hogy mennyire ki vannak szolgáltatva, és mennyire lenyúlják/kihasználják őket. Sok szerencsétlen (többnyire) nő megy ápolónak, nagyon kevés érdekérvényesítési és vállalkozói skillel. Rémes történetek vannak.

Continue reading

Évzárás

Elszaladt. Egyre gyorsabban szaladnak egyébként is. Micsoda év volt, mennyi változás, tapasztalás, benyomás és élmény. Kultúrák, éghajlatok, családok, röpködés közöttük, mint egy testtelen lélek, láthatatlanul. Figyelés, szemlélés, beleengedés, megélés libabőrig. Színek, ízek, szagok, hangulatok, kapcsolódások, víz, föld, levevő, tűz.

Azáltal, hogy az ápoló belelát családok belső dinamikájába, nagyon kitágul az értelmezési tartomány. A belső dinamikák rendszerét látva, átlátva, sokkal könnyebb érteni, hogy kívülről nézve gyakorlatilag (diagnosztizáltan és átvitt értelemben is) elmebeteg viselkedéseknek hogy lesz értelme és legitimitása, az egyének lelkének táptalaján. Ez elég félelmetes is. Vagy ahogy egy pszichiáter mondta: “Minden ember egy külön, önálló személyiségzavar.” Continue reading

Túl a genderen: a gondoskodásról

Megjelent egy cikk, ami feminista szempontból elemzi a gondoskodó jellegű munkákat. Címe: “Gondoskodom, tehát nő vagyok? Meg kell válnunk a termelő- és újratermelő munkák nemekhez társításától“. A cikk nagyon sok állításával egyetértek, és annak is nagyon örülök, hogy a témáról elkezdődik egy dialógus Magyarországon is. Azt is maximálisan értem és egyetértek, hogy “Meg kell válnunk a termelő- és újratermelő munkák nemekhez társításától”.

Ráadásul nyilván Magyarországon még mindig ott tartanak a politikusaink, hogy az idősgondozást, a gyerekellátást, a betegek ellátását továbbra sem állami, össztársadalmi feladatnak gondolják, hanem a már jól ismert régi mantrákat erőltetve, a nők hatáskörébe igyekeznek visszatenni, és természetesen ingyen. Ilyenformán érthető, hogy a magyar szakemberek ezt gender ügyként fogalmazzák meg elsősorban. Véleményem szerint ez már régen nem elsősorban gender ügy, illetve ha megoldást akarunk találni a problémára, akkor célszerű inkább közgazdasági és érték kérdésként vizsgálni, inkább mint gender kérdésként:

  • Mit ér meg egy társadalomnak a gondoskodás?
  • Akarjuk ezt? Fontosnak tartjuk?
  • Érdekel minket, hogy a társadalom tagjai megfelelő gondoskodásban részesüljenek?
  • Akarunk-e mi magunknak, szeretteinknek, közösségeinknek megfelelő gondoskodást?
  • Ha igen, abból mi következik a politikákra nézve, ha nem, abból mi következik a társadalmi értékekre nézve, illetve akarjuk-e annak a felelősségét vállalni?

Continue reading

Ha egy dolgot kell választani, középkorú nőként

Nagyon sok nővel beszélgetek mostanában, az állásra jelentkezőkkel, sok magyar, középkorú nővel is, akik beszorulva a magyar kilátástalanságba, már kirepült vagy kirepülő félben lévő gyerekekkel próbálják újradefiniálni az életüket.

Keresgélnek otthon, de elég kevés lehetőséget látnak maguk körül, érthető módon. Mint az köztudott.

Ha te is ilyen nő vagy, és még van pár éved addig, hogy újra szabadon mozoghass, de gőzöd sincs, hogy miből tudsz majd megélni később, és hogy lesznek a nyugdíjas éveid, akkor mondok egy olyan tippet amiből biztosan nem fogsz rosszul kijönni: Continue reading

“Mocsok nehéz”

wp-1474391291082.jpgA tegnapi poszt kapcsán írta ezt valaki:
“De megpróbáltam én is az emigrációt, egyedül, szabadon, és mocsok nehéz.”

Én egyre kevésbé tudok mit kezdeni azzal, hogy ha valaki, egészségesen, mobilitással, nyelvtudással, kvalitásokkal, ezt mondja: “mocsok nehéz”. Tényleg. És kérem elhinni, hogy nem a másik ember valóságát kérdőjelezem meg, hanem a saját fogalmaim esnek szét. Mit jelent az, hogy mocsok nehéz? Mihez képest? Continue reading