A demográfiai bomba már javában felrobbant

“Personal is political”, amint az köztudott. A szegény kis keurópai ápoló története, a hanyatló Brit Birodalom folyamataiban, politikai tanulságokat hordoz.

wp-1487856094418.png Couchsurfözök éppen egy random helyen, egy random lakásban. A tulajdonos elutazott, napok óta egyedül vagyok, van tér és idő gondolkozni.
Kint 150 km/h-s szél és vihar tombol. Az emberek Dorisnak hívják bár gyanús, hogy ez őt cseppet sem érdekli, és nem is hallgat rá. Süvít a szél, ömlik az eső, bent ketyeg a fűtés, szundít a macska, nézem a BBC News-t. A tejeskávé forró és habos. Csodás érzés, elönt a hála.
Ki sem mozdulok ma a lakásból, talán majd csak este, kajálni valamit. Continue reading

Angliába mennél ápolónak? Döntési szempontokat, információkat keresel?

Magyarországon nincs jövőd? Kilátástalanság van? Felnevelted a gyerekeidet és szeretnél végre mozdulni, pénzt keresni, utazni? Változásra vágysz? Érzed magadban a szándékot valami egészen máshoz? Közben a magyar munkaerőpiac elutasít, vagy kihasznál? Ilyesmik?

Ha nincs jobb ötleted, akkor ez egy megfontolandó lehetőség lehet.

Befutott három kérdés, amire itt is válaszok, mivel mást is érdekelhetnek:

1. Mennyire nehéz elhelyezkedni live-in/out care-ként mindenféle végzettség nélkül pl? Tehát írják több hirdetésben, hogy nem szükséges tapasztalat, jogosítvány, elég csak egy családtag ápolása során szerzett tapasztalat, tréninget biztosítanak stb. Valóban tárt karokkal várják az embert??

2. Milyenek az angolok, tehát most a Brexit miatt, szívesen vesznek még fel új embereket? Nyilván ez változó, csak milyen hangulat van most kint ?

3. A tréningeket mennyire nehéz teljesíteni, milyen angol nyelvtudás kell (középfokon beszélek, persze ez kint egy erős alap)? Segítenek-e az ott dolgozók egymásnak, a munkáltató, nehéz-e beilleszkedni, megértetnie magát az embernek? Van-e lehetőség fejlődni tovább, képzésekre járni? Continue reading

Nem kurva, szextárs és szociális szexmunkás, az! Ahogy a Mórickák elképzelik…

Megjelent ez a cikk az Indexen. “Nem kurva, szextárs és szociális szexmunkás” címmel.
Nagyon ügyes cikk, tök jól fel van építve a logikája. Szépen körüljárja a témát, és a lehetséges kritikai észrevételekre is preventíven és proaktívan válaszol. Mert ez nyilván nem a férfiak szexfüggéséről és a nők elnyomásáról/kizsákmányolásáról szól, dehogy. Lám, nők is igénybe veszik, lám Lisa, a szextárs is legitimálja, lám nem a nők testének használata ez, hisz Józsi még pucér nőt sem látott életében, fotón sem, egyébként is félénk mint egy vízitündér. Anyukája szervezi neki oda ezt a drága lyányt.
És lám nem kurvaság ez, mert pénzéhes prosti nem csinálhatja, csak olyan nők akik direkt ezt szeretnék, erre élveznek, vagy akkora lelkük van mint ide a Vénusz, ahonnan egyébként is származnak. És hát tényleg, lássuk be, az igény abszolút jogos, hisz a vigalmi negyedek, (tudjátok azok, ahova a kiskorú magyar cigánylányokat adják el kétszázezer ropogós forintért,) rém igazságtalanul vannak tervezve, mert nem akadálymentesek. Szörnyű, kemény egy világ ez…

Ha egy, az ápolói műfajt vagy a prostitúció természetét nem ismerő, jóérzésű ember olvassa, simán örömmel bólogat, hogy mekkora nagyszerű megoldás ez. Az öreg, a fogyatékos, és a segítésre született nő is happy, éljen a kreativitás, az élet élvezete és a szex!

Többen is írtak, és kérdezték, hogy mit gondolok erről.

Continue reading

Nyugdíj, öngondoskodás, idős évek, kilátások

Pár éve figyelem az egyes közösségek véleményeit nyugdíj témakörben. Kérdezgetem az embereket arról, hogy mik a terveik a saját öregkorukra, miből gondolnak megélni, mit gondolnak csinálni, mi a terv? Több száz embert megkérdeztem már, és a leginkább csend követte a kérdést, nem nagyon volt válasz. Nemrég egy újságíró ismerősöm fogalmazta meg, hogy szerinte annyira megfoghatatlan és riasztó maga a felvetés is, hogy a hárítás a kérdésre, teljesen adekvát reakció. Mármint rövid távon.

Igazán kiforrott koncepciót talán két embertől hallottam, és aztán még vannak ilyesmi válaszok: Continue reading

Önérdek, érdekérvényesítés, képviselet, ápolóként, Angliában

Beszélgettem egy magyar ismerősömmel és mesélte, hogy az Angliában ápoló ismerősei gyakorta úgy mennek haza szünetre, hogy szétvan a hátuk, hulla fáradtak, a testük mindenhol fáj, stb. Csak megerősíteni tudom ezt, igen, ez nagyon gyakori, és reális veszély.

Arról már sokat írtam, hogy Angliában mennyire nincs ápoló, továbbá, hogy mennyire nem-megbecsült foglalkozás ez itt is. Mivel KELL az ápoló, így gyakorlatilag mindenki talál magának munkát, csak az sokszor olyan is. És az ápoló itt is utolsó senki, épp mint otthon, abból a szempontból, hogy ha a nő nem védi magát, a testét, a lelkét, az energetikai egyensúlyát, akkor senki más sem fogja helyette. Mondjuk Magyarországon még azt is megpróbálják bedumálni nekünk, hogy direkt ápolásra teremtett minket az úr, ez tesz minket boldoggá, tehát végnélkül, és érdekérvényesítés nélkül ezt nekünk bírnunk kell. Ami nyilván egy marhaság, kemény, test-, és idegölő munka ez, akár ingyen, akár pénzért csinálja az ember. Nem lenne rossz, ha ezt megtanulná végre a társadalom, illetve a nők is kikövetelnék a megfelelő kompenzációt a csilliárd órányi ápolásért, gondoskodásért. Node.

Ápoló és ápoló állások között a különbség ég és föld. Miért?

Continue reading

Érthetetlen, érdekes, tehát utánajárok

Elképesztő, hogy mennyire nincs elég ápoló Angliában. Gyakorlatilag lasszóval fogdossák az embereket. Illetve hát nyilván rengeteg ápoló van, de idős és gondoskodásra szoruló mégtöbb. Vannak olyan idősotthonok, melyek új szárnyát azért nem tudják megnyitni, mert nincs elég ember. Ápoló, nővér, orvos. Lakó az lenne bőven…

És közben mégsem emelkedik az ápolók bére. A klasszikus közgazdasági feltételezések, a piac működéséről, megbukni látszanak. Miért? Az ápolást, a gondoskodást, leszarja a társadalom, még akkor is ha minden tagja előbb-utóbb rászorul. Mármint anyagi értelemben szarja le, utána meg rívás van, hogy ki végezze ezt a gyakorta eléggé szar(os) melót. Ki a fene akarja ezt a munkát magának, lokális minimálbéren?

Látom, ahogy családok vergődnek, mert nem találnak sem megfelelő helyet (otthont), sem megfelelő embert a rokonaik ápolására. Látom, ahogy az ügynökségek kínlódnak, mert szintén nem találnak elég embert. És látom, ahogy az ápolók mesélik, hogy mennyire ki vannak szolgáltatva, és mennyire lenyúlják/kihasználják őket. Sok szerencsétlen (többnyire) nő megy ápolónak, nagyon kevés érdekérvényesítési és vállalkozói skillel. Rémes történetek vannak.

Continue reading