Miért 30.000 Ft egy preventív korona teszt még mindig?

Megint mennek fel a számok koronailag, alakul a második hullám. Tavasszal ugye még nagy volt a kapkodás, a kormányzatok világszerte próbálták felmérni, hogy mivel is állunk szemben. Kevés volt az adat, a science, az emberiség esett-kelt ebben az új és váratlan helyzetben. A pártpolitika, az érdekvédők, a kutatók, a szakpolitikusok, szakszervezetek, civilek, érintett szubkultúrák közösségei mondták-mondták a szempontjaikat. Pezsgett a társadalmi vita és a válaszok közös keresése. Mármint külföldön.

Milyen a jó ápoló?

Szerinted milyen a jó ápoló? Te milyen ápolót szeretnél, ha arra kerül a sor? Mik ebben a fő szempontok, fő fókuszok?

Úgy hozza a sors és a társadalmi változások, hogy ha a korona is engedi, ősszel lesz egy színházi produkció a kulcsdolgozókról Magyarországon. Ennek kapcsán különböző érintetteket is bevontak a munkába és kértek szakmai inputot a darab koncepciójához. Írok majd ha már lesz több konkrétum, mert nagyon érdekes az egész.

A munka keretében válaszokat kértek az alkotók néhány kérdésre. Az egyik ilyen kérdés az volt, hogy “Milyen a jó ápoló?”. Egyrészről viszonylag triviális a válasz, másrészt ahogy gondolkoztam az jutott eszembe, hogy érdemes lenne erről Magyarországon a nyilvános társadalmi dialógus keretei között is elmélkedni. Mit gondolnak erről vajon a magyarországi ápolók? És a családok?

Mese a szeretet egy sokadik arcáról

Hollandiában új fordulatot vett az eutanázia szabályozása. Mostantól lehetőség van arra, hogy demens emberek is eutanáziában részesüljenek akkor, ha erről az igényükről korábban, még tiszta elmével nyilatkozatot tettek. Mostantól az orvosok megadhatják a kíméletes halált az előrehaladott demenciával küzdőknek, anélkül hogy utána a börtön fenyegetné őket.

Erre azután került sor, hogy egy korábban az eutanáziát kérő, erősen demens nő az eutanázia végrehajtásakor tiltakozott, és emaitt a családtagjainak kellett lefogni a halálos injekció beadásához.

Az eset felbolygatta a kedélyeket szerte a világon, ami nyilván érthető. Hitvilágunk fundamentumai vannak itt megkérdőjelezve. Sokan és sokéle módon nyilatkoznak a témában, pezseg a társadalmi dialógus.

A megfelelő védőruha, a korona miatt meghalt egészségügyi dolgozók: hogyan tovább?

Egy cikk még az első hullám idejéből, így a második elején:

Tény 1

Az otthoni ápolásban ugyanolyan közelségbe kerülünk az ügyfelekkel, mintha kórházban ápolnánk őket. A fekvő beteget az ágyban mosunk meg, öltöztetjük át, fogjuk meg a testét, a ruháját. Mivel a magyar hatóságok vagy bárki által kiadott ápoló-védő protokollt és védőruha előírást még nem találtam, beteszem ide amit az angliai közegészségügyi hatóság adott ki.

Azt ugye mindenki tudja, hogy a koronavírus eléggé jól terjed, akkor is, ha a terjesztője adott esetben tünetmentes. Éppen ezért nagyon fontos, hogy megfelelő védőruha legyen rajtunk, mielőtt bemegyünk az adott esetben fertőzött ápolthoz.

Egy brit szakszervezet útmutatása a brit szociális szektorban dolgozóknak a korona miatti munkavégzésről

Sajnos nagyon kevés információ van most Magyarországon az otthoni ápolásban dolgozóknak. Azt hallom a kollégáktól, hogy rengeteg a kérdés, nem is igen vannak jó válaszok. Ezért ami használható anyagot kapunk külföldön, azt igyekszünk csatornázni a magyar kollégák, szakszervezetek számára. Felállt egy önkéntes csapat akik a fordítást csinálták. Köszönöm szépen K. Zs.-nak és DO. ZS.-nak a fordítást!!!

Ezt az anyagot egy UK szakszervezettől kaptam, március 26-án, tehát már egy pár nappal ezelőtt. Ezek az információk az Angol kontextusban születtek és arra is vonatkoznak, nyilván a magyar viszonyok ezektől sokféle szempontból különböznek.

Málta: a nővérek igényei most, a korona kapcsán (szakszervezeti hírek)

Nagyon érdekes megfigyelni, hogy az egyes országokban a szakszervezetek milyen módon igyekeznek védeni a dolgozókat. Vagy másképpen: a társadalom kizsákmányolt dolgozói, szakszervezetbe tömörülve sokkal erősebbek és jobban meg tudják védeni magukat.

Ezer köszönettel H. K.-nak a fordításért, meg tudjuk osztani ezt a cikket magyarul. A máltai nővérek és bábák szakszervezetének fellépéséről szól.

Ezúton is sok erőt, egészséget, megfelelő felszerelést, kiemelt bért, biztosítást és társadalmi, gazdasági elismerést kívánok minden kollégának!

*****************************************************************************

Koronavírus reflexiók, jelen, jövő, remények, lehetőségek

Az utóbbi napok a felkészülés/átállás jegyében telnek. Ahogy legtöbben, mi is készülünk. Családtagok, barátok, ismerősök, szűkebb és tágabb közösségekben egyeztetünk, mérlegelünk, hozunk döntéseket, léptetünk életbe intézkedéseket, és reménykedünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy fogalmunk sem lehet arról, hogy végül mi lesz most, de ahogy a britek mondják: “We prepare for the worst and hope for the best.” (A legrosszabbra készülünk és a legjobban reménykedünk.)

Zárul Miki mókatára, avagy a Brexit aktuális margójára

Kezdem a praktikummal: Aki még az elkövetkezendő időszakban ápoló akar lenni Nagy-Britanniában, az igyekezzen. Idén dec. 31-ig lehet az eu-s megszokott keretben elkezdeni dolgozni, aztán hogy utána mi lesz, az majd kiderül.

Jelenleg az van, hogy akinek már kialakult rendszere van az UK-ban, vagyis regisztrált munkavállaló így vagy úgy, annak úgy néz ki minden marad a megszokottak szerint.

Gyerekvállalás, gondoskodás, gondoskodók túlterheltsége, fogy a magyar, tudatos gyerektelenség

Ti követitek a magyar Tudatos Gyerektelen mozgalom mondanivalóját? Irtóra érdemes figyelni, hogy mit és hogyan mondanak, mert az lesz a fő tendencia amiről ők beszélnek. Sőt valójában már most is az. Ők azok akik kimondják, kihangosítják mindazt, ami a mai fiatalok valódi materiális valósága és az arra adható egyik leginkább fenntartható válasz.

Ezt a cikket most posztolták, érdemes megnézni.

Óda az Ügynökségekhez, avagy inkább ne legyünk a saját ellenségeink

Meséltem a múltkor, hogy felmondtam az ügyfelemnél. Magát a felmondást is nagyban segítette az, hogy a folyamatot végig követte az ügynökség, amin keresztül dolgoztam a családnál. Gyakorlatilag mediálta az eseményeket. Már idejében elkezdtem jelezni, hogy olyan problémáim vannak amiket lehet, hogy nem tudok közvetlenül megoldani a családdal. Ekkor ők is bevonódtak és igyekeztek odahatni a családra, hogy legyen megoldás. De a család ezt nem tudta megoldani azelőtt, hogy én inkább a felmondást válasszam.