Lakást bérelni Angliában

A vállalkozásom fejlesztése új szintre lépett. Egy ápoló társammal közösen kivettünk egy lakást. Így van most már az ügyfelektől független lakcímem, és alaptáborom. Nagy öröm ez, egyúttal mesélek arról, hogy milyen megpróbáltatásokon kell tudni átugrani, ha valaki “saját” otthont akar magának Angliában.
Erről egyébként rémtörténeteket lehet hallani, és kíváncsi lennék, hogy akinek könnyen sikerül, ő hogy csinálta, mik a trükkök.
Az én esetem azt hiszem az átlagos szívás sztori.

Úgy általában elmondható, hogy Angliában megvetni a gyökereket nem egyszerű. A rendszer számos adminisztratív akadályt gördít a sehonnai bevándorló elé. Három fő ilyen megugrani való van:

1. NI szám (adó/TB szám, ez hasonló mint otthon az adókártya)
2. Bankszámla
3. Lakás

Sok és körülményes adminisztráció van. Lakást nem adnak ha nincs bankszámla, amit nem adnak ha nincs munka, de hogy lehet elkezdeni dolgozni ha nincs lakás. Szóval eléggé meg kell hekkelni a rendszert, ha valaki nem tuti munkára jön, akik esetleg adnak lakcímet, szerződést, amivel viszont könnyen lehet bankszámlát nyitni és lakást kivenni. Ezek nélkül sem lehetetlen, csak nehéz. És sokat számít, ha van helyi ismerősünk, aki segít, ismeri a helyi trükköket.
Az első kettőt most átugrom, csak a lakásról mesélek.

A demográfiai bomba már javában felrobbant

“Personal is political”, amint az köztudott. A szegény kis keurópai ápoló története, a hanyatló Brit Birodalom folyamataiban, politikai tanulságokat hordoz.

Couchsurfözök éppen egy random helyen, egy random lakásban. A tulajdonos elutazott, napok óta egyedül vagyok, van tér és idő gondolkozni.
Kint 150 km/h-s szél és vihar tombol. Az emberek Dorisnak hívják bár gyanús, hogy ez őt cseppet sem érdekli, és nem is hallgat rá. Süvít a szél, ömlik az eső, bent ketyeg a fűtés, szundít a macska, nézem a BBC News-t. A tejeskávé forró és habos. Csodás érzés, elönt a hála.
Ki sem mozdulok ma a lakásból, talán majd csak este, kajálni valamit.

Angliába mennél ápolónak? Döntési szempontokat, információkat keresel?

Magyarországon nincs jövőd? Kilátástalanság van? Felnevelted a gyerekeidet és szeretnél végre mozdulni, pénzt keresni, utazni? Változásra vágysz? Érzed magadban a szándékot valami egészen máshoz? Közben a magyar munkaerőpiac elutasít, vagy kihasznál? Ilyesmik?

Ha nincs jobb ötleted, akkor ez egy megfontolandó lehetőség lehet.

Befutott három kérdés, amire itt is válaszok, mivel mást is érdekelhetnek:

1. Mennyire nehéz elhelyezkedni live-in/out care-ként mindenféle végzettség nélkül pl? Tehát írják több hirdetésben, hogy nem szükséges tapasztalat, jogosítvány, elég csak egy családtag ápolása során szerzett tapasztalat, tréninget biztosítanak stb. Valóban tárt karokkal várják az embert??

2. Milyenek az angolok, tehát most a Brexit miatt, szívesen vesznek még fel új embereket? Nyilván ez változó, csak milyen hangulat van most kint ?

3. A tréningeket mennyire nehéz teljesíteni, milyen angol nyelvtudás kell (középfokon beszélek, persze ez kint egy erős alap)? Segítenek-e az ott dolgozók egymásnak, a munkáltató, nehéz-e beilleszkedni, megértetnie magát az embernek? Van-e lehetőség fejlődni tovább, képzésekre járni?

Önérdek, érdekérvényesítés, képviselet, ápolóként, Angliában

Beszélgettem egy magyar ismerősömmel és mesélte, hogy az Angliában ápoló ismerősei gyakorta úgy mennek haza szünetre, hogy szétvan a hátuk, hulla fáradtak, a testük mindenhol fáj, stb. Csak megerősíteni tudom ezt, igen, ez nagyon gyakori, és reális veszély.

Arról már sokat írtam, hogy Angliában mennyire nincs ápoló, továbbá, hogy mennyire nem-megbecsült foglalkozás ez itt is. Mivel KELL az ápoló, így gyakorlatilag mindenki talál magának munkát, csak az sokszor olyan is. És az ápoló itt is utolsó senki, épp mint otthon, abból a szempontból, hogy ha a nő nem védi magát, a testét, a lelkét, az energetikai egyensúlyát, akkor senki más sem fogja helyette. Mondjuk Magyarországon még azt is megpróbálják bedumálni nekünk, hogy direkt ápolásra teremtett minket az úr, ez tesz minket boldoggá, tehát végnélkül, és érdekérvényesítés nélkül ezt nekünk bírnunk kell. Ami nyilván egy marhaság, kemény, test-, és idegölő munka ez, akár ingyen, akár pénzért csinálja az ember. Nem lenne rossz, ha ezt megtanulná végre a társadalom, illetve a nők is kikövetelnék a megfelelő kompenzációt a csilliárd órányi ápolásért, gondoskodásért. Node.

Ápoló és ápoló állások között a különbség ég és föld. Miért?

Vállalkozás fejlesztés (Angliában)

Csináltam egy külön menüpontot, ahol azokat a posztokat gyűjtöm amelyeknek köze van a vállalkozás fejlesztéshez Angliában.

Itt lehet őket olvasni.

Ez meg az a cikk volt, amikor eléggé kifakadtam a magyar és az angol vállalkozói környezet különbségein. Mert megdöbbentő a különbség.

Túl a genderen: a gondoskodásról

Megjelent egy cikk, ami feminista szempontból elemzi a gondoskodó jellegű munkákat. Címe: “Gondoskodom, tehát nő vagyok? Meg kell válnunk a termelő- és újratermelő munkák nemekhez társításától“. A cikk nagyon sok állításával egyetértek, és annak is nagyon örülök, hogy a témáról elkezdődik egy dialógus Magyarországon is. Azt is maximálisan értem és egyetértek, hogy “Meg kell válnunk a termelő- és újratermelő munkák nemekhez társításától”.

Ráadásul nyilván Magyarországon még mindig ott tartanak a politikusaink, hogy az idősgondozást, a gyerekellátást, a betegek ellátását továbbra sem állami, össztársadalmi feladatnak gondolják, hanem a már jól ismert régi mantrákat erőltetve, a nők hatáskörébe igyekeznek visszatenni, és természetesen ingyen. Ilyenformán érthető, hogy a magyar szakemberek ezt gender ügyként fogalmazzák meg elsősorban. Véleményem szerint ez már régen nem elsősorban gender ügy, illetve ha megoldást akarunk találni a problémára, akkor célszerű inkább közgazdasági és érték kérdésként vizsgálni, inkább mint gender kérdésként:

• Mit ér meg egy társadalomnak a gondoskodás?
• Akarjuk ezt? Fontosnak tartjuk?
• Érdekel minket, hogy a társadalom tagjai megfelelő gondoskodásban részesüljenek?
• Akarunk-e mi magunknak, szeretteinknek, közösségeinknek megfelelő gondoskodást?
• Ha igen, abból mi következik a politikákra nézve, ha nem, abból mi következik a társadalmi értékekre nézve, illetve akarjuk-e annak a felelősségét vállalni?

Ha egy dolgot kell választani, középkorú nőként

Nagyon sok nővel beszélgetek mostanában, az állásra jelentkezőkkel, sok magyar, középkorú nővel is, akik beszorulva a magyar kilátástalanságba, már kirepült vagy kirepülő félben lévő gyerekekkel próbálják újradefiniálni az életüket.

Keresgélnek otthon, de elég kevés lehetőséget látnak maguk körül, érthető módon. Mint az köztudott.

Ha te is ilyen nő vagy, és még van pár éved addig, hogy újra szabadon mozoghass, de gőzöd sincs, hogy miből tudsz majd megélni később, és hogy lesznek a nyugdíjas éveid, akkor mondok egy olyan tippet amiből biztosan nem fogsz rosszul kijönni: