Gyerekvállalás, avagy egyenes út a nyomorba…!?

Nagyon fontos és érdekes cikk született: Alulfizetett, túlterhelt, középkorú nőkre hárul a leginkább rászorulók ellátása. Fontos azért, mert ahogy a cikk is írja: “A kérdőívet 1300, idősekkel, gyerekekkel, pszichiátriai betegekkel, hajléktalanokkal és fogyatékos személyekkel foglalkozó dolgozó töltötte ki, ami Gyarmati Andrea szociológus, a felmérés készítője szerint kifejezetten magas számnak mondható. Főleg annak tekintetében, hogy a Központi Statisztikai Hivatal évek óta nem közöl adatokat a dolgozói létszámról (legutóbbi, 2013-as statisztika szerint 70-80 ezren dolgoztak az ágazatban), másrészt helyzetükről sincsenek naprakész információk.”

Érdekes pedig azért, mert a reprezentatív kutatás is ugyanazt mondja amit a terepen élők és dolgozók évek óta mondanak: kizsigerelt nők, főleg középkorúak, teljesen lehetetlen körülmények között, és gyakran totális kényszerpályán ápolják, látják el a rászorulókat.

További idézet a cikkből:
Felmérés készült az időseket, gyerekeket és fogyatékos személyeket ellátó szociális dolgozók helyzetéről: az adatok arról árulkodnak, hogy sokan kényszerből maradnak a pályán, hiába alulfizetettek és túlterheltek, nem tudnak váltani. Főleg a nők vannak kiszolgáltatott helyzetben, mivel a férfiak aránya mindössze 8 százalék a szakmában. Szintén gond, hogy egyre inkább elöregedőben van az ágazat, az utánpótlás pedig hiányzik….

Döntően középkorú nők, kényszerpályán

Akik jelentős része azért nem hagyja el a pályát, mert nincs más választása… Ez a magyar idősgondozás viszonyainak a realitása, immár egy tudományos és reprezentatív kutatás eredményei szerint is… Az egy külön gyöngyszeme a cikknek és a kutatásnak, hogy van aki még a vérét is áruba kell hogy bocsájtsa, hogy meg tudjon élni. Erről egyébként gyerekeiket egyedül nevelő anyák is beszámolnak. Új dimenziókban nyer értelmet a mondás: “A vérét is kiszívja a társadalom a gondoskodóknak, a nőknek“.

 Idézet megint: Sokan vállalnak takarítást, valamilyen könnyű fizikai munkát, ételkiszállítást, vagy egyéb, képzettségükhöz kapcsolódó plusz munkát (ápolás-gondozás, felügyelet), de olyan is akad, aki alkalmanként vérplazma adásból egészíti ki a jövedelmét.

***

Azt is pontosan lehet tudni a terepről, hogy sok nő azért nem tud váltani, illetve azért kényszerül siralmas és egészségtelen munkakörülmények közé, mert gyereke(i) van(nak), akiről gondoskodniuk kell. Meg aztán később az idős rokonokról. Magyarországon minden ötödik gyereket az anyja egyedül nevel, bár ez elég régi adat, lehet hogy azóta rosszabb a helyzet. Azt is lehet tudni, hogy a szegénység által leginkább veszélyeztetettek, a gyereküket egyedül nevelő nők és gyerekeik.

Ha pedig olvasunk egy kicsit az adatokban, és tovább gondoljuk a tényeket:

Szintén idézet a cikkből: Mindez jól mutatja, hogy a szociális ágazat, és azon belül is az idősellátás mekkora bajban van: középkorú, alulfizetett és kiszolgáltatott nőkre hárul a rászorulók ellátása. Ahogyan egyébként a családokban is jellemzően a nők gondozzák a beteg vagy idős hozzátartozójukat.

Magyarán, és némiképp leegyszerűsítve: döntően azoknak a jelenleg középkorú nőknek a vállán nyugszik az ellátás, akiknek gyereke van, azokat nevelték az elmúlt években, és elestek mindenféle más élet-, mozás-, és munkalehetőségektől. És persze ez nyilván igaz még számos más “kulcsdolgozóra” is, de ebbe most nem megyek bele.

Eközben tudni lehet azt is, hogy “Hiába képeznek egyre több orvost és nővért, és hiába fizetnek egyre többet az egészségügyi dolgozóknak, hosszú távon vagy a pályát, vagy Magyarországot hagyják el az egészségügyi dolgozók.”

Hallom én is a nyugdíjhoz közeledő eü dolgozóktól, hogy már csak a centit vágják, és amit lehet elmennek nyugdíjba, utánpótlás pedig nem nagyon érkezik.

Mit jelent mindez 5-10-20 éves távlatban, a jelenlegi tendenciák között?

Sajnos arról nincs felmérés, hogy a jelenleg megszülető gyerekek közül hányan vannak azok, akiket tényleg akart az anyjuk. És nem pl. azért fogantak meg, mert a szegénységben élőknek még fogamzásgátlásra sincs pénzük. A fiatalokat hallgatva azonban anekdotikusan elég jól kirajzolódik az a trend is, hogy azok a nők akiknek döntési kompetenciája van, egyre kevésbé hajlandóak belesétálni abba a gazdasági csapdába, amit a gyerekvállalás jelent. Ráadásul az utóbbi 5-10 évben gombamódra megszaporodtak azok az online terek, honlapok, fórumok, blogok, ahol a gyereket vállalt nők immár őszintén és nyíltan elmondják vagy láttatják, hogy hogyan is néz ki az anyák élete és materiális valósága, a társadalom nagy része számára.

Sokat változott a világ az elmúlt 20-30 évben. A mostani középkorúak számára még nem voltak azok az információk hozzáférhetőek, amik alapján fel tudták volna mérni, hogy milyen sors vár rájuk anyagilag és társadalmilag, ha gyereket vállanak. Ezek azok a nők, ez az a korosztály, akik közül sokan ma, a gondoskodási válság nyomasztó valóságában, a munkák oroszlánrészét végzik.

Csakhogy a mostani fiatalok számára már egészen más perspektívák is láthatóak. A tudatosan gyerektelenek növekvő mozgalmai és hangja elég világosan elmondja: köszönik, de ők ebből kimaradnak. Más életet akarnak maguknak, amiben nem kényszerülnek olyan életkörülmények közé, mint sok mostani középkorú gondoskodó. 10 év múlva a most aktív ápolók és nővérek nagy része nyugdíjba megy, és nincs elég utánpótlás. A fiatal nőknek pedig igazuk van, mikor a saját életstratégiáikat ilyen szempontból is tudatosabban tervezik.

***

Szokták néha mondogatni, hogy aki nem szül, arról nem is lesz aki gondoskodjon. Kétlem, hogy ez igaz lenne, sőt. Pont azokról nem lesz aki gondoskodjon, akik szültek, és esélyük sincs a saját öregségükre anyagilag és egészségileg megfelelően felkészülni. Írtam is már erről itt, a blog egyik legkedveltebb cikke lett: “Milyen alapon remélik a Tudatos Gyerektelenek, hogy ők majd el lesznek látva öregen?”

Hacsak valami csoda nem történik, a jövőben pontosan ugyanaz lesz, mint ami most is van: azok a nők fognak potom pénzekért és nyomorúságos körülmények között másokról gondoskodni, akik maguk is kényszerpályán vannak. Részben a saját gyerekeikről való gondoskodás, részben a saját idős rokonaikról való gondoskodás kényszere miatt.
És majd még a gyerekeik élete miatt is aggódhatnak, a világ jelenlegi gazdasági és klímaügyi realitásai között, de ez már egy következő történet…

***********************************************************************

Az Egy ápoló naplója blogról

Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.

Kapcsolódó:

• Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon FB csoport
• Tudatos öregedés FB csoport 

***********************************************************************