Miért szeretem az angol öregeket?


Mondhatnám, hogy hiánytüneteim vannak 🙂 . Álmodok az ügyfeleimről, ügyfeleimmel, és várom, hogy vége legyen ennek a nyomasztó járványnak. Mehessek újra ápolni. Amióta elkezdtem Angliában ezt a munkát, ha jól számolom több mint öt éve, most van az eddigi legnagyobb szünet.

Sokat gondolkozom mostanában, figyelem a világot, furcsa benyomások, érzetek vannak. Emberek sürögnek-forognak, beszélnek, örülnek, fájnak, küzdenek. “A halálon innen, a bolondok házain túl” igyekszik mindenki több-kevesebb sikerrel átevickélni az élet kínjain.

Különböző projektekben nagyon sokat dolgozom online. Öregekkel, középkorúakkal, fiatalokkal egyaránt. A glóbusz különböző csücskeiben üldögélő emberek jelennek meg a zoomom képernyőjén. Melózunk rengeteget, én pedig közben nézem őket, a glóbusz egy kis szegletében üldögélve, mint ők. Nézem magamat is a kis ablakban. Történetek, történetek, történetek, egymás után sorban. Mesél az emberek arca, szeme, szája, háttere, írásai, idővonala. Teszünk-veszünk, jövünk-megyünk, az egész olyan mint egy hangyaboly. Eközben olyan borzalmakat csinálunk a világban egymással és a természettel, ami felfoghatatlan. És tökéletesen értelmetlennek is tűnik.

Régebben próbáltam érteni, megérteni amiket látok. To make some sense of it. Most a Covid, ez az egész megváltozott működési-, és tudatállapot azt hozta, hogy már nem is igazán akarom érteni. Bőségesen kielégítő önmagában csak szemlélni a történéseket. Érzésre kicsit olyan, mintha egy meleg nyári délutánon elbóbiskoltam volna egy amsterdami coffee shop teraszán a fotelban, és ilyen furcsa lázálmom lenne. Minden egyszerre éles, lassú és eklektikus, színes, kavargó és neutrális.

Néha pedig rettenetesen nehéz elbírni érzelmileg a látványt: hogy mi, a humanoidok, a teremtés un. koronái, milyen érthetetlen mennyiségű kínt halmoztunk fel a lelkünkben és egymás lelkében. Holott minden eszközünk, tudásunk és erőforrásunk megvolt ahhoz, hogy a Mennyországot teremtsük meg magunknak itt a Földön.

***

Sokan kérdezik, hogy miért szeretem ezt az angliai ápolós munkát. Nem igazán értik, hogy miért nem akarom abbahagyni. Több oka is van, és most belefutottam egy jelenségbe, amin keresztül talán meg tudom mutatni egy lényeges aspektusát azoknak is, akik ezt még soha nem csinálták, viszont szeretnék érteni.

Ő Frank Watkinson, brit nyugdíjas. Pár éve tanult meg gitározni, és azzal múlatja az időt, hogy beül a nappalijába és zenél. Elemien autentikus és sejt-szintig szívmelegítő, amit láthatóan vissza is jeleznek az emberek a videók alatti kommentek áradatában. Frank pedig beül, válaszol, énekel, néha kötött pulóverben, néha hózentrógerben, vasalt ingben (kíváncsi lennék arra az emberre is, aki a vasalást csinálja) és gyűrött arccal tolja. Látszólag rezignáltan pengeti békejeles gitárját… Százas nagyságrendű videója van a youtube-on. Nézzétek, hallgassátok meg például ezt, nyitott szívvel és elmével:

***

Az brit középosztály lakásai borzasztóan hasonlítanak egymásra. A berendezés, a hangulat, a fotók, képek mindenhol, a vízforraló, a teafilteres, cukros, kávés, sütis dobozok. Sokszor a kutya és a macska, a nagy ablak a nappaliban, ami a kertecskére néz. Padlószőnyeg.

És a brit középosztály lakásaiban, magyar szemmel nézve nagyon hasonló idős, idősödő hölgyek és urak múlatják az időt. Persze, nyilván mindenki egy külön, önálló egyéniség. Magyar szemmel, a magyar kultúrából, a magyar szocializációból érkezve mégis van egy olyan különleges jellege és üzenete a lényüknek, amiből én speciel nagyon sokat tanulok, töltekezem. Bizonyos szempontból ebből született a Tudatos Öregedés is.

***

Frank videóit nézve ugyanez az érzés önt el. Szinte látom a környezetet, a lakást. A csizmát és esőkabátot amit felhúz mikor elmegy sétálni a kutyával. A nagyon hasonló habitusú szomszédait, akik szintén csizmában és esőkabátban sétáltatják a kutyáikat, és sütnek el pár nyakatekert poént az aktuális akármikről, továbbá Frank növekvő népszerűségéről a közösségi médiában és a fiatalok között.

A lelkükben hordozott kínokról nem beszélgetnek, panaszkodni nem ildomos, meg minek is. A kutyasétáltatás nem terápiás ülés… Egyébként is pontosan tudják, hogy mennyire jó dolguk van, hogy milyen szerencsések. Ezt aztán gyakran ki is mondják. “I am so lucky…”, mondják nekem is sokszor az ügyfeleim.

Látom aztán a vízforralót a konyhában, amit bekapcsol mikor hazaér, a teához vagy a kávéhoz. Ahogy dörmög valamit az orra alatt, vagy vált pár szót vagy poént a feleségével, ahogy dumál a kutyájával vagy a macskáival.

Aztán beül a nappaliba pengetni, énekelni, fejleszteni a tudását, érezni, elrepülni a lelkében.

***

Persze pontosan tudom, hogy amit most írok, annak nagy része az én saját projekcióm. Ahogy nézem Frank videóit, teljesen eltölt ez az érzés, amit az ügyfeleimet figyelve szoktam érezni. Befogadom a csetlő-botló kommunikációját, a brit angol nyakatekert logikáját, magát a brit akcentust, amitől teljesen elérzékenyülök. Ezt az egész hangulatot, amilyen tónussal és tempóval reagál egy beérkezett kommentre, és ahogy a végén még rezignáltan de illedelmesen elköszön: see you later, bye.

***

És akkor itt van zárásként ez a videó. Ez egy saját száma, amit a lockdown kapcsán írt. Itt röhögök percek óta, és a csúcspontja annak amit meg szeretnék mutatni. Ez az amit szüntelenül növekvő tisztelettel csodálok ezekben az emberekben, és ez az amit az ügyfeleimet figyelve is megélek. Ahogy képesek ennyire autentikus módon megélni és áttranszformálni a saját öregedésük, nehézségeik, fájdalmaik, örömeik, békéik, jólétük eredőjét valami végtelenül humoros, tragikus és abszurd valósággá. Nekem ez az egész annyira de annyira bejön 🙂 .

Figyeljétek meg a szöveget, Frank karakterét, arcát, ott, annak a random angol nappalinak és háznak a színpadán. Ha befejezte, lehet hogy megint felveszi a bakancsát és jár egyet a kutyával, és elsütnek pár poént, 2-3 méteres távolságot tartva egymástól, a szomszédokkal.

Átmegy vajon ebből az egészből valami? Bármi?

Hamarosan itt a tavasz, fotóztam ma szép virágokat. Hátha számotokra is vidámító.

Stay safe! 🙂 ❤

***********************************************************************

Az Egy ápoló naplója blogról

Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.

Kapcsolódó:

***********************************************************************

One thought on “Miért szeretem az angol öregeket?

  1. Nekem van abban valami hátborzongató, hogy mint a világ első számú gyarmattartói a fél világot kirabolták, mások könnyei és szenvedései árán engedhették meg maguknak a jólétet. Belenéztem a videóba, nem tudok angolul csak a zenére és a férfi előadására hagyatkozom ami jó ebből elsőre átjön nekem, megfog benne az az, hogy nem előad hanem egészen egy vele. Elfogadni a halált Isten kezéből még nekik sem könnyű bizonyos szempontból még nehezebb is lehet mint a kifosztottaknak. Talán az elcsukló hangban ez is benne van valahol mélyebben. És igen még a “lezárás” -ban is kivételezettek egy közép európaihoz képest is. Itt messze nem általános az, hogy egy középosztálybeli ember ott lakásra képzett és intelligens ápolót/kísérőt fogadhat maga mellé, hogy méltósággal, emberi módon fejezhesse be az életét.

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.