Nemsokára itt a tavasz. Már hosszabbodnak a nappalok. Nyugatra néző ablakon keresztül, jól lehet követni, ahogy a Nap járása változik az égen. Még tombol a korona, még hideg van. Az egészségügyi rendszerek túlterheltek, az ápolók, a gondoskodók, a betegek, az öregek küzdenek, küszködnek, és vagy sikerül nekik/nekünk életben maradni, vagy nem. Dübörög az emberiség motorja, túlérett és berozsdásodott rendszereink köhögve, köszörülve igyekeznek teljesíteni.
Figyelem, követem a híreket, miközben eléggé visszahúzódva várjuk a vihar elmúltát, immár lassan egy éve. Tikk-takk, az idő megy, öröm, szenvedés, születés, halál, egészség, betegség, körforgás: ÉLET. Annyira gyorsan elszalad.
Ti hogyan töltekeztek? Miből nyertek erőt?
Nekem nagyon sok erőt és lelkesedést ad az, hogy a folyamatokat figyelve tudatosítom magamban a múlandóság súlyát és ezzel szorosan összekapcsolva az élet értékét.
Lenyűgözve figyelem azokat az öreg embereket, akiknek sikerült megőrizniük csillogó szemüket, csodálatos gondolataikat, szenvedélyüket, az élet szeretetét. Egyes öreg emberek lelki szépsége szerintem egészen káprázatos. David Attenborough: A Life on Our Planet című filmje is egy ilyen idős embert láttat, a Netflixen van.
És itt van ez a videó is. Ahogy néz a két ember, ahogy a lelkük beleúszik a zenébe, a ritmusba, önmagába, és egymásba. Ahogy kivárják a ritmust a kezdésnél, és ahogy nevetnek egymás szemébe… Csodálatos.
Vajon mi lehet a történetük? Milyen úton és lépéseken át jutottak oda, a tévé elé, a szőnyegre. Mezítláb és papucsban. Lényeges-e egyáltalán, az adott pillanatban? A “Watch on Facebook” linkre kattintva meg lehet nézni a fészen:
Teljesen, és egyre jobban imádom az öreg embereket tanulmányozni. Minden egyes idős ember egy élő könyv. Történelem-, és tankönyv. Tekintetük, szavaik, mozgásuk, mind-mind mesél, tanít. És amikor az ember már elég sok ilyen könyvet hallhatott, onnan nézve meg aztán különösen érdekes visszanézni pl. a saját korosztályomra, a fiatalokra, a még erős, életerős emberekre.
Tánc az élet… Olyan tánc, amiben mindenféle érzést el lehet járni, sőt saját bőrön megélni az összes örömét, fájdalmát, izgalmát. Élesben. Nézzétek meg ezt a két embert, ahogy benne vannak az adott pillanat feszültségében és flow-jában. Fiatalok, erősek, övék az élet. Lekötik őket az aktuális örömeik, bánataik, gondolataik, félelmeik, izgalmaik. Mi lesz velük 20-30-40 év múlva? Tudják-e? Tudjuk-e a csillogást őrizni a szemünkben? És mit ér az élet a szem csillogása nélkül? Ér-e egyáltalán valamit?
Hosszabbodnak a nappalok, hamarosan itt a tavasz. Idén milyen táncot varázsolunk magunknak, a tavalyi után?
***********************************************************************
Az Egy ápoló naplója blogról
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
Kapcsolódó:
- Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon FB csoport
- Tudatos öregedés FB csoport
***********************************************************************
