Mire számíthatnak a családok Magyarországon


Ezt az írást most leginkább azoknak a családoknak a figyelmébe ajánlom, akik még nem alkalmaztak ápolót, de a jövőben várhatóan fognak. Ez az, amire kb. fel lehet lélekben és logisztikában készülni. Nincsenek csodák, bár vannak szerencsés véletlenek és találkozások. De napi 6-10 ezer forintos bérrel, feketén alkalmazott random ismeretlenekkel, minőségbiztosító és közvetítő rendszerek híján, teljesen kaotikus jogi és kulturális viszonyok között kb. így fog kinézni a tér.

Abból a szempontból is érdekes a visszajelzés, hogy kb. mire számíthatunk a saját öregségünk kapcsán, ha fizetett ápolókra szorulunk.

A legutóbbi cikkel kapcsolatosan írt egy család, az engedélyükkel hozom itt is le. Azt tenném még hozzá, hogy amit ez a család ír, az kifejezetten általános. Nagyon sokan mesélnek hasonló történeteket.

A szakmai véleményem az, hogy a mai magyar viszonyok, az élet költségei között napi NETTÓ MINIMUM 15-20 eFt-ot kellene fizetni ezért a munkáért, plusz megfelelő munkakörülményeket teremteni ahhoz, hogy a családoknak napi szinten ne ilyen nehézségekkel kelljen küzdeni. (És mellé természetesen megteremteni a megfelelő képzést, minőségbiztosítást, információs szolgáltatásokat, stb.)

Teljesen egyértelmű, hogy ezeket a pénzeket az átlag családok saját hatáskörben nem tudják előteremteni. Állami beavatkozásra, struktúrákra és forrásokra van szükség mindezekhez. Amit pedig szerintem kizárólag úgy lehet elérni, ha az erőforrásos családok összefognak, és kikövetelik a megfelelő intézkedéseket a mindenkori parlamenti pártoktól és kormányoktól.

Bár nincs megfelelő kutatás és adat, a visszajelzések és terepi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy ma Magyarországon az idősgondozást vállalók nagy része azért vállalja ezt a munkát mert más lehetősége nincs. Sem a képzettsége, sem a hozzáállása, sem a tapasztalata nincs meg sokaknak. Akinek pedig megvan és megtehette, elment külföldre és sokkal jobb körülmények között dolgozik. A Magyarországon dolgozó jó ápolókat pedig nem könnyű elérni, mivel ők már általában dolgoznak valahol, olyan bérrel, amit csak kevesen tudnak megadni.

Ezeket észben tartva javaslom olvasni ennek a családnak a tapasztalatait:

Megkért a család, h vegyem le a levelét. A lényege az volt, hogy nagyon elégedetlen az ápolók munkájával.
Ha van olyan család aki szeretné megosztani a saját tapasztalatait anonim módon, és megírja leközölhetően, akkor szívesen beteszem ide.

***

A fentiekhez még azt tenném hozzá pl. az angliai viszonyok tükrében, hogy a magyarországi idősgondozási kultúra nagyon kiforratlan és igazán gyerekcipőben jár. Nagy szükség van a tanulásra, a dialógusra, a formális és informális szabályok és szokások kicsiszolására és elterjesztésére. Sok ápolóval beszélek, akik ezek hiánya miatt nem akarnak hazamenni Magyarországra ápolónak, és még csak nem is a lehetetlen bérek miatt elsősorban.

***********************************************************************

Az Egy ápoló naplója blogról

Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.

Kapcsolódó:

***********************************************************************

5 thoughts on “Mire számíthatnak a családok Magyarországon

  1. “Aki fizet annak a véleményét be kellene tartani, vagy tévedek?” Ezt szeretném azért egy picit körüljárni. Ezt a megbízói attitűdöt. Tisztelettel érdeklődöm a blogtulajdonostól, hogy ez Angliában hogy működik? Mennyire van beleszólása a családnak az ápolás-gondozásba? És fordítva is érdekelne az ügy, hogyha valamit jónak lát az ápoló, tehet-e javaslatot, mint frissen érkező kívülálló, elfogadják-e, hogy valamit nem ugyanúgy lát, mint a hosszú évek óta belülről küzdők, esetlegesen szakmailag is valamilyen újítás, más eszközök beszerzése, napirendi változás, étrendi változásra tehet-e javaslatot, és ha igen, akkor ki felé? A megbízó felé, vagy a közvetítőnek tartozik beszámolással, és a család felé az edukációt már a közvetítő intézi? Magyarországi ápolóként sok ilyenbe belefutottam. Köszönöm a választ!

    Like

  2. Nem tudom mennyit keresnek az itthoni ápolók, már olyanok, akikről itt az idézett szakaszban írnak. De ezt semmiképp sem értem, hogy miként merülhet fel bennük, hogy ők most akkor nem kell azt csinálják, amit kérnek tőlük, vagy követelődznek.

    Like

    1. 6-10.000 Ft per NAP(!!). Iszonyú deficites ez egész rendszer, és mindenki a másiktól várja h többet beletegyen. Az ápolásnak, az otthoni idősgondozásnak is megvannak a maga protokolljai elvben, és ez csak bizonyos mértékben a család beleszólása. Egy orvosnak sem dirigál a beteg egy bizonyos ponton túl, érted.
      Egyáltalán nem triviális az például, h egy időst minden nap le kéne vinni sétálni, akkor sem ha ez a család igénye. Ez az ápoló hatásköre eldöntetni, tekintve h az ő feladata megelőzni az esetleges megfázást.
      Nekem egyébként az a véleményem, h ennyi pénzért annak is örülni lehet h valaki egyáltalán odajön. Én már ott nem értem, h napi 10.000 Ft-ért ki mire lenne hajlandó, azok közül akik ennyi pénzért még minőségi munkát is várnak. Most ezzel nem bántani szándékozom, de gondoljunk már bele: 10000 Ftért hány óra rendes munkát várhatunk el bárkitől? Pláne ilyen stresszes és kemény munkát mint az idősgondozás. Ez kb. 3-4 óra munka bérének kéne lennie, nem a 24órás bentlakásé, ahol még kikapcsolni sem tud az, aki ott van.

      Like

    2. Keresménytől függetlenül. Például demens betegeknél nagyon határozottan ki kell jelölni a határokat. Ez biztonságot nyújt nekik. A korlátok kapaszkodóként (is) szolgálnak, és védenek sokmindennel szemben. Volt olyan családom, ahol ettől hátrahőköltek, és nem engedték ezeket a szabályokat felállítani. egy 72 óra volt a megbeszélés, és az, hogy utána vagy folytatjuk, vagy nem. A klienshez napi szinten 3x jöttek segíteni a mozgatásához, hogy tisztázni, mosdatni, fektetni tudjam. Uis nem lehetett a szakmai szabályok szerint végezni az ápolási feladatokat, hanem a család előírása szerint kellett azokat végezni. Például a reggeli székletet úgy kellett elintézni, h a túlsúlyos, és mozgáskorlátozott néni a kerekesszékéből ráhasalt félig a konyhaasztalra úgy, h közben a lábain “állt”, és közben ki kellett alóla húzni a kerekesszéket, és kicserélni a szobavécére. Mikor végzett a dolgával, ugyanez azzal, hogy szobavécé, és a kerekesszék kicserélése között a lábain alig álló túlsúlyos néni genitáliáit, végbelét le kellett volna rendesen tisztáznom úgy, hogy rendesen még terpeszállni sem tudott. Ráadásul pillanatok alatt elgyengültek a lábai, nem tudtam, mikor fogja a konyhaasztalt felborítani, vagy mikor fog ráülni a fejemre a 98 Kg-jával. Semmit nem tudtam a szakma szabályainak, és a néni jólétének megfelelően csinálni. Ezért amit tudtam, hogy nagyon gyorsan törlőkendőkkel, ahogy tudtam látatlanban(!!!) kitöröltem, és ahogy tudtam, összekentem Sudokrémmel. Ez volt a reggeli tisztázás. Mikor jött a decus-nővér, és látta, hogy a krémmaradványokban úszik a néni nemiszerve, azt hittem elsüllyedek a föld alá… Ez előtt a nővér előtt teljesen lejáratódtam, semmilyen lehetőségem nem volt elmondani, hogy gyakorlatilag nem vagyok ott szakmailag, hanem mint egy hozzátartozói utasítás-végrehajtó, és demens szeszély-kiszolgáló szerepemet töltöm ott be. Ez volt a fizikai baleset része az ügynek. / A mentális rész az, amikor a demens ember játszmázik mondjuk úgy, ahogy egész életében tette az elmúlt 70-80-90 évben, és nem szabhatsz határt. Mint amikor mondjuk egy óvódás gyereknek nem állíthat fel az óvónő határokat, korlátokat, szabályokat. Azon kell elgondolkodni, hogy hová fajulhat az óvódás gyerek ilyen esetben. Nos, a demens ember is pontosan odáig fajul. Ugrálni fog a vérnyomása, hisztériás rohamot kap, és dühöng…

      Ezért nem lehet pl. kiszolgáltatott helyzetű nőknek profin idősápolni…

      Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.