Tanítás az esetlegességről, avagy úton egy haldoklóhoz


A repülőn ülök éppen, úton az új ügyfélhez. Pár hete érkezett a kérdés az ügynökségtől, egy hat hetes munkára, ami az időszak, a kliens, a bér, a körülmények tekintetében egyaránt szimpatikus volt, úgyhogy bejelentkeztem rá. Elindult az egyeztetés a családdal, a most ott lévő ápolóval, mi a feladat pontosan, stb., megbeszéltünk mindent.

Már itt érdekes és váratlan fordulatok jöttek. Az ügyfélnek egy olyan úr ajánlotta az ügynökséget, akit én is ápoltam, nevezzük Williamnek. Mindketten volt katonák, és régi barátok voltak. William egy héttel azelőtt halt meg, hogy újra mentem volna ápolni őt, februárban. Az új ügyfél jelenlegi ápolója, nevezzük Katy-nek, pedig szintén ápolta korábban Williamet, bár mi még soha nem találkozunk. Így mikor felmerült, hogy esetleg én mennék, Katy és a család is kifejezetten megörültek a hírnek, hiszen hírből már ismertek, William elmesélései alapján. És nekem is jó érzés volt az, hogy bár nem is ismerjük egymást, mégis érzékelhető, tapintható a kapcsolat, a kapcsolódás, ami már itt rezeg a térben, a korábbi ápolásokon, közelségeken keresztül.

Ez egyébként amúgy is egy állandó, kedves érzés. Ez az ügynökség, akikkel a leginkább szeretek dolgozni, egy elég nagy öregközösséget és hálózatot szolgál ki. Adják őket szájról szájra, a kliensek köreiben. Viszonylag állandó ápolókkal is dolgoznak, mert sokan vagyunk olyanok, akik szeretünk velük dolgozni. Ebből kifolyólag van egy ilyen láthatatlan, de mégis érezhető, tapintható háló, kör, közösség, amihez kapcsolódunk, aminek mi is elemei, részesei, aktív cselekvői vagyunk.

Vannak az öregek, sokat látott, ráncos, angol arcok, vannak az ápolást szervező gyerekeik/hozzátartozóik, akik szintén leginkább már 60+ évesek, és vannak az ápolók, középkorú nők többnyire, sokan KEurópából, Afrikából, innen-onnan a világból. Egyszerre sokszínű és egyszerre homogén: csak idősek, családtagok és ápolók, illetve az ügynökség, aki az egész közösséget összetartja, szervezi. Nagyon szeretek ennek a közösségnek a tagja lenni, mert alapérték hogy kedvesek vagyunk egymással, és mindenki a legjobb tudomása szerint teszi bele a saját részét annak érdekében, hogy az öregek ápolásának, ellátásának, jóllétének a számtalan feladata el legyen látva.

Node vissza az ügyfélhez. Ma, tehát csütörtökön van a tervezett érkezésem. Minden le volt beszélve, megvettem a jegyeket, all done and dusted… Az esetlegesség nyilván alapvető jellemzője ennek a műfajnak. Ha egy térre igaz az, hogy „valami úgyis mindig közbejön vagy változik”, akkor ez az!

Kedden hív az ügynökség, hogy egyeztessünk, mert helyzet van. Az ügyfél leesett a lábáról, haldoklik, nem lehet tudni, hogy mennyi ideje van, 1-2 nap, 1-2 hét maximum a kilátás. Kérdezik, hogy mi a véleményem, akarok-e még így is menni, vagy hogy legyen szerintem. A család is tanakodik, mindenki méri fel a lehetőségeket, forró vonal. És ugye Covid helyzet van, ha beutazom az országba akkor 2 hét karanténban kell lennem, az ügyfél házában. A családnak is mérlegelnie kell, hogy mit szeretne, mit hajlandó vállalni.

Végül arra jutunk hogy bevállaljuk, ők is és én is elvi szinten, illetve tagnap este még azért konfirmáljuk a helyzetet. Tegnap este még beszéltünk, igen, jöjjek. Kérem, hogy ha reggelig meghal, akkor szóljanak és nem indulok el. Most az van, hogy jövök, és ha a napokban meghal, akkor ott maradok még két hétig a karanténban náluk. Szerdán még gyorsan csináltattam egy Covid tesztet a biztonság kedvéért és a család megnyugtatására. Ugye itt most a családtagok védelme is fontos.

Ebben vagyunk most. Amikor nemsokára leszállok, és visszakapcsolok a repülő üzemmódból, az első dolgom az lesz hogy megnézem írtak-e, hogy nem él már.

Mi lesz ezután? Mit hoznak a következő napok? Mik lesznek a történesek? Gőzöm sincs… Azt tudom, hogy gumikesztyű van elég, és amire nekem szükségem van azt beszerzi a család, hisz kimenni nem fogok tudni két hétig.

Mégis nagyon jó érzések vannak bennem. Olyan megindítóak ezek a komolyan vett szimbiózisok. Tudom azt hogy jó szándékkal, nyitott szívvel és a legjobb szakmai tudásommal megyek segíteni ennek a családnak, akik várnak, mert szükségük van segítségre. Ennek a majdnem száz éves embernek az utolsó perceiben leszek a segítségére, ha egyáltalán még odaérek időben. Az is tudom, hogy mind a családra, mind az ügynökségre számíthatok, mert a karantén alatt a segítségemre lesznek. Iszonyú jó érzés megélni azt, hogy ezt a spitiruálisan elég speciális helyzetet, egy idős embernek a haldoklását, halálát és a gyerekei gyászát most így, együtt kísérjük/támogatjuk, a rendszer szereplői, a legjobb tudomásunk szerint, összekapcsolódva. Minden rezdülésnek súlya, jelentősége van: a létezés, az élet maga! És az egymás iránti tisztelet körtánca.

Az ügyfél egyébként nagyon magas rangú tiszt volt a hadseregben és az ENSZ-ben, és igen sokat látott száz év alatt. Egy (még?) élő történelem könyv. Az egyik amiért olyan szívesen vállaltam őt, mert tudtam, hogy lelkesen követi a politikát, az aktuális dolgokat, és vágytam arra, hogy beszélgethessek vele. Sajnos erre már nem biztos hogy lesz lehetőségünk, de ez hamarosan kiderül…

Egy biztos: a sors a bentlakásos idősgondozókat is aztán igazán megtanítja arra, hogy mi is az élet esetlegessége! Írom ezt éppen akkor, mikor a gép nagyot rázkódik egy turbulenciában…

Folyt. köv. ha minden jól megy. Szurkoljatok nekünk, ha van kedvetek! 😊

********************************************************************
Az Egy ápoló naplója blogról

Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.

Kapcsolódó:

Ha tetszett a cikk és támogatnád a munkánkat:

One-Time
Monthly

Egyszeri adomány

Havi rendszeres támogatás

Válassz egyet ezek közül:

€5.00
€15.00
€100.00
€5.00
€15.00
€100.00

Vagy add meg te az összeget:


Köszönöm szépen, hogy segíted a munkát!

Köszönöm szépen, hogy segíted a munkát!

Támogatlak! További jó munkát!Támogatlak! További jó munkát!

 

One thought on “Tanítás az esetlegességről, avagy úton egy haldoklóhoz

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.