Zárul Miki mókatára, avagy a Brexit aktuális margójára


Kezdem a praktikummal: Aki még az elkövetkezendő időszakban ápoló akar lenni Nagy-Britanniában, az igyekezzen. Idén dec. 31-ig lehet az eu-s megszokott keretben elkezdeni dolgozni, aztán hogy utána mi lesz, az majd kiderül.

Jelenleg az van, hogy akinek már kialakult rendszere van az UK-ban, vagyis regisztrált munkavállaló így vagy úgy, annak úgy néz ki minden marad a megszokottak szerint.

Ennyit a szolgálati közleményről, mert maga a folyamat és a társadalmi történések az egyéni szintnél sokkal-sokkal érdekesebbek, és valójában erről szeretnék írni egy bejegyzést a brigádnaplóba.

Én ugye eléggé testközelből látom az idősgondozás helyzetét, hogy ezzel a triviális fordulattal éljek. Látom, hogy mennyire szarban van a rendszer és az öregek. Növekvő számban. Közben egyre nagyobb lemondással és szarkazmussal figyelem, ahogy az UK-ban a szemünk előtt zajlik le ugyanaz, mint ami Magyarországon is lezajlott az elmúlt 30 évben. Nevezetesen hogy az elit, gátlástalanul nyúlja le az országot olyan módon, ami utána a sérülékeny és/vagy tanulatlan rétegek számára kínjaik tetemes növekedését eredményezik. A folyamat neve: Brexit.

A minap bejelentette a brit kormányzat, hogy milyen pontrendszert akar bevezetni 2021 január 1-től, és ezzel be is dobta a társadalmi füstgránátot a térbe. Irtó érdekes az egész, ezerféle vetülete van politikai, gazdasági és ideológiai vonalon egyaránt. Én most kifejezetten az idősek és az ápolók szempontjából írom amiket látok:

  1. Már így is százezres nagyságrendű otthoni idősgondozó hiányzik a rendszerből. Plusz ugyanez a nagyságrend az egészségügyből. A szektor prüszköl, tiltakozik az új rendszer ellen, a média tele van a probléma társadalmi vitájával.
  2. Az idősek ugye egyre többen vannak, egyre növekszik az igény az ápolók iránt.
  3. Nagy tételben fogadok, hogy 2021-től olyan rendszert fognak bevezetni, ami az újonnan beérkező, a világ minden tájáról importált szerencsétlen sorsú nőket a vízumjaikon keresztül gyakorlatilag rabszolga sorba tereli. Legalábbis ahhoz képest, mint amilyen úri dolga most az EU-s munkavállalóknak van. Cudar idők jönnek az új ápolókra, és a kormányzat láthatóan gátlás és elegancia nélkül lépeget efelé ügyesen. KELL nekik az ember és KELL nekik, hogy ezek az emberek tök kiszolgáltatottak legyenek. Bámulatos figyelni ahogy egyre inkább testet ölt az alkalmazott, tróger cinizmus. Majdnem már a magyar viszonyokat idézi.

Iszonyú kíváncsi vagyok, hogy mindezeknek a folyamatoknak mi lesz az eredője, de az a tippem, hogy a társadalmi elit (középosztály+) ugyanúgy gyakorlatilag tapsikolva fogja minderre rámondani az áment, ahogyan ez 1989 óta lezajlott Magyarországon is. Lényeg hogy az előjogai és status quo megmaradhasson.

Ez egy nagyon jó cikk a témában: https://www.theguardian.com/commentisfree/2020/feb/19/the-guardian-view-on-a-new-immigration-policy-make-it-more-than-tabloid-fodder 

Ahogy a szerző írja:

“But there is a wider problem about how jobs that need empathy, kindness and patience are seen in Whitehall. It speaks volumes about the lack of thought given to a workforce needed to look after us in our old age.”

“De van egy szélesebb körű probléma is azzal, ahogy a kormányzat azokról az állásokról gondolkozik, amelyekhez empátia, kedvesség, türelem szükséges. Sokat elmond arról, hogy mennyire keveset gondolkoztak azon a munkaerő tömegen, akikre azért van szükség, hogy rólunk, öreg korunkban gondoskodjanak.”

Csakhogy ez totál nem érdekli a kormányzatot. Sem az öregek, sem a róluk gondoskodók. Immáron olyan eszközei vannak az elitnek, melyekkel simán bemanipulálja a tömeget mindenféle látszatmegoldásba. Lsd. ahogy megszavazták most a miniszterelnöküket, meg a magyarok is a sajátjukat. És az is benne van ebben, hogy amíg a döntéshozóknak és az adott országok társadalmi centrumainak van elég pénze lefölözni a teret, és egyéni, szubkulturális, informális csatornákon keresztül a saját családjait, családtagjait ellátni, addig minek is görcsöljön azon, hogy valódi megoldásokat szüljön a tömegek számára is.

Olyan iszonyú erővel és apparátussal dübörög el velünk a szekér egy Szép új világ felé, immár az AI-val és a közösségi médiával felturbózott manipulációs eszközökkel, hogy gyakorlatilag sztem esélyünk sincs a rendszertől semmiféle érdemi társadalmi megoldásra számítani.

Jelenleg azt gondolom, hogy amit hétköznapi emberekként tehetünk, az az, hogy közösségi, autonóm megoldásokat építünk, részben IT alapon, részben IRL. A szociális államot el lehet felejteni, egyszerűen nincs rá igény… Elmúlt. Akinek meg még vannak olyasmi reményei, eszményei és szándékai, hogy egy emberséges, minőségi és vállalhatóan felelős térben evickélje át magát az életen, annak két megoldása marad: 1. vagy teljesen kivonul és él egyedül valami tanyán amíg le nem esik a létráról, 2. vagy összefog a szűkebb-tágabb közösségeivel, és együtt megteremtik a saját, autonóm, közösségi struktúráikat.

Döbbenetesen érdekes figyelni azt, hogy a mostani középkorúak, az én generációm, mennyire teljes vakságban van a saját jövőjét és öregkori kilátásait illetően. Nemhogy a probléma volumene nem látszik, de még maga a probléma sincs meg az általános tudatosság szintjén. Egyébként szerintem én sem láttam volna rá erre, ha nem leszek idősgondozó, és nem kezdtem volna el tanulmányozni a teret az öregek valóságának nézőpontjából. (Aka, részvételi akciókutatás.)

Az a vicces az egészben, hogy paradox módon a legjobban ezzel most a már az UK-ban dolgozó keurópai ápolók fognak járni, akik immár szinte teljes jogú brit munkavállalók lesznek. És a béreikből mégsem a drága UK-ban kell megélniük (ami ugye elég problémás), hanem hazajárhatnak az olcsó országaikba. Már most beszéli a köztévé, hogy emelni kell az ápolók béreit, mert egyre kevesebben vannak. A hátunk mögött záródnak az ajtók, kérjük vigyázzanak. Továbbá “mind the gap”.

Aztán persze meglátjuk. Ha sikerül a már jól bevált brit gyarmatosító tempóval új és eddig még ki nem zsákmányolt munkaerőhöz jutnia Ázsiából és Afrikából az országnak, ahogy tervezi, akkor majd szépen helyrebillen a világ kereke. Vagy nem.

Ja, és ami még szintén a pakliban van: a skótok kiválnak, visszalépnek az EU-ba, mi meg kiszaladhatunk a konyhába behozni egy új adag popkornt, és elpisszenteni egy új doboz sört. Amíg még jó dolgunk van… Enjoy! 🙂

#gondoskodásválsága

UPDATE: Hírek Skóciából

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
Facebook itt: https://www.facebook.com/egyapolonaploja/

Csoportok amik érdekelhetnek:

Házi idősgondozás, bentlakásos ápolás, otthoni betegápolás Magyarországon
https://www.facebook.com/groups/idosgondozasmagyarorszagon/

Tudatos öregedés
https://www.facebook.com/tudatosoregedes/

Permakultúra, társadalmi fenntarthatóság, gondoskodás válsága https://www.facebook.com/groups/permakulturatarsadalom/

******************************************************************************

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.