Meséltem a múltkor, hogy felmondtam az ügyfelemnél. Magát a felmondást is nagyban segítette az, hogy a folyamatot végig követte az ügynökség, amin keresztül dolgoztam a családnál. Gyakorlatilag mediálta az eseményeket. Már idejében elkezdtem jelezni, hogy olyan problémáim vannak amiket lehet, hogy nem tudok közvetlenül megoldani a családdal. Ekkor ők is bevonódtak és igyekeztek odahatni a családra, hogy legyen megoldás. De a család ezt nem tudta megoldani azelőtt, hogy én inkább a felmondást válasszam.
Így viszont oda-vissza minden rendesen meg lett beszélve, mindenki ért mindent, és békében váltunk el egymástól. Pedig elég masszív töréspontok alakultak ki az egyes szereplők érdekei között. Dióhéjban: az ügyfél egyre több energiát igényelt, és nem volt tekintettel az én igényeimre, nem tisztelte a mi, ápolói határainkat. Kértem tőle több ponton, hogy változtasson a viselkedésén (nem demens), de ezt nem tette meg és a család sem mutatkozott elég nyitottnak és gyorsnak arra, hogy akkor bevonjon több helyettes ápolót, segítséget.
Az ügynökség ismer, tudja hogy milyen ápoló vagyok, ismeri a családot is és pontosan átlátja, hogy mi a pálya. Sokat írtam már az angol viszonyokról, és hogy mennyire hiány van jó ápolókból. Egy ilyen eset után direkt energiát fordít arra, hogy ne veszítsen el engem, ne menjek pl. másik ügynökséghez. Mi, egyéni vállalkozó ápolók, egyszerre több ügynökséggel is kapcsolatban vagyunk, munka dögivel van, tehát valójában nem probléma új ügyfelet találni. Ergó az ügynökség érdeke is a jó munkaviszony.
A jelenlegi konkrét helyzetben az történik, hogy az ügynökség megérti az én szempontomat, én hálás vagyok nekik, hogy mögöttem álltak a felmondási folyamatban. Az egész ügyből úgy jövünk ki, hogy tovább erősödött a viszonyunk, mert mind a két fél jól állt helyt egymásért, ebben a turbulens és feszült ügyben.
Időközben másik két ápoló is felszabadult (meghalt az ügyfelük), ugyanannál az ügynökségnél. Egyikőjük régi barátnőm és kollégám. Így hárman összeálltunk egy csapattá. Azt találtuk ki, hogy együtt elvállalunk egy ügyfelet. Az ügynökség nagyon boldog, a The Dream Team-ként emleget minket, és keresi a számunkra leginkább megfelelő ügyfelet. Ez a konstrukció így nyilván az összes szereplőnek a legjobb, az ügyfél állandóságot kap, az ápolók egy jó csapatot, az ügynökségnek meg nem kell azon sakkozni, hogy milyen ápolókkal és hogy fedje le az idős ember folyamatos ellátását. Everybody happy. Reallly happy…
(Itt ugye nagyon fontos, hogy a család és az ügyfél személyisége passzoljon az ápolóéval, és viszont. Plusz ha pl. az ápolók nem akarnak éjszaka bóklászó ügyfelet elvállalni, vagy háziállatot etetni, vagy ilyesmi, akkor olyan ügyfelet keressen, akivel esélyes a hosszú távú jó együttműködés.)
Magyarországon, a gondoskodási válsággal, a gondoskodási migrációval kapcsolatos diskurzusban az ügynökségeket általában negatív felhanggal szokták emlegetni. A gonosz kapitalisták, akik kizsákmányolják a szegény ápolókat. Ami ugye sokszor tényleg igaz is. Csakhogy ritkán látszik a jó ügynökségeknek az a szerepe és strukturális helye, ami az egész idősgondozás minőségbiztosításának a technikai gerince pl. Angliában, és ami ugyanez lehetne Magyarországon is.
Én, mint angliai egyéni vállalkozó ápoló, simán tudnék maszek alapon is ügyfelet szerezni, tudom hol kell hirdetni, mit kell mondani, stb. Valószínű még jobb napidíjat is ki tudnék alkudni mint így. Mégis sokkal jobb nekem az ügynökségekkel dolgozni, mert ők számos olyan szolgáltatást elvégeznek számomra, ami nagyon fontos. És ezen a ponton nemcsak én dolgozom nekik, hanem ők is nekem, szinergikus együttműködésben vagyunk és nem hierarchikus viszonyban.
Melyek ezek a szolgáltatások
- Előzetesen szűrik az ügyfeleket, felmérik a pontos ápolási igényeket, a helyet, a családot, a klienst.
- Ismernek engem, tudják az én igényeimet és azt, hogy milyen jellegű ápolást végzek, és ez alapján elég profin tudják összehozni a potenciálisan passzoló személyiségeket. Ugye mi együtt lakunk a klienssel, és marhára nem mindegy hogy mennyire passzolnak a tempók.
- Ha gondom van, vagy az ügyfélnek gondja van, és nem tudjuk közvetlenül megoldani, akkor mediálnak.
- Ha hónapokon keresztül nem akarok dolgozni, akkor csak szólok, hogy most nem vagyok, és ez OK. Amikor újra jönnék vissza, akkor szólok, és szereznek ügyfelet.
- Egyszerűen nincs dolgom az ügyfélszerzéssel, és méginkább azzal, hogy lehetetlen családokkal és ügyfelekkel kelljen hadakoznom, akik ugye számosak.
- Stb. Stb. Stb. Stb.
A jó ügynökség egy áldás a családoknak és az ápolóknak, ezt kéne látni Magyarországon, és inkább megteremteni a működésük feltételeit!!!
Miért mesélem el mindezt? Azért mert megdöbbentő, hogy Magyarországon a bentlakásos ápolók milyen iszonyúan magukra vannak hagyva az ügyféllel, a családdal, az ápolási nehézségekkel, a munkakereséssel, a konfliktuskezeléssel. És láthatóan ezen senki nem nagyon tud/akar érdemben változtatni. Ugyanígy a családok is magukra vannak hagyva az ápoló kereséssel, a konfliktusokkal, az ápolási problémákkal.
Bejött pár kérdés mostanában, ápolóktól, családoktól:
“Üdvözlök Mindenkit! Azt szeretném megkérdezni rutinos ápolóktól, hogy mit lehet tenni akkor, ha az ápolt lecibálja magáról a pelenkát, vagy bele nyúlkál a pelenkába kiszedi a kakát és szétkeni az ágyon. Overall nem működik, azt is levette magáról.”
“”Kedves Kinga …szeretnék kérdezni ..de nem szeretném ha a nevem megjelenne … Több mint egy éve gondozok egy hölgyet .minden nap ,.napi 4 órában .heti menüt , hétvégén alakart ételt eszik / eszünk …az volt a kérése egyek vele, ne egyedül ebédeljen. 1 ebéd kettőnknek is elég. Mivel 1 fia van távol lakik, hetente 1×1 órát tölt vele, néha hoz is neki valamit, egy kis levest vagy kis főzeléket. A hölgy szeretné bevizsgáltatni az ételt mert gondolataiba , – meg akarják mérgezni. Lehet hogy igaza van néha elég zavartan viselkedik. Még eddig nem gondoltam erre, de most hogy mondja, nem tartom kizártnak. A hölgy 90 éves 90 % vak egyébként teljesen egészséges, gyógyszert nem szed, csak vitaminokat. Mit csináljak? Kihez forduljak a gyanújával. Nem szeretnék magamnak is ártani. Kérlek adjatok tanácsot .. Köszönöm szépen”“
“”Kedves Kinga! Egy kérdéssel,segítséggel fordulok Önhöz.A következőről lenne szó.Ha nem magyarországi a gondozó (de én 24 órás ápolást kérek )hanem pl ukrajnából vagy máshonnan jönne azt én hogyan tudom ellenőrizni hogy ő tényleg egy megbízható személy,hiszen nincs lehetőség személyes találkozóra.Ő utazik ide x km-t.És valljuk be egy ismeretlenre bízom a hozzám tartozót és a lakásomat is.Nekem nem lenne lehetőségem minden nap hazamenni mi is történik ott,hisz ezért kérem a segítséget.Senkibe nem akarok kételkedni mindenkinek megadom a bizalmat,de sajnos hallottam már rossz történeteket is.Mit szoktak ilyenkor tenni?Nagyon köszönöm előre is a válaszát.Köszönettel””
“Sziasztok! Jó napot! Milyen megoldások, lehetőségek vannak felvekvés ellen? Tudnátok/nak ajánlani felfekvés elleni krémet/ket? Köszönöm szépen”
Hogy lehet az, hogy ilyen nehézségekkel az ápolók és a családok magukra vannak hagyva???
Ilyen nehézségekkel, kérdésekkel, Magyaroszágon hova fordulhatnak a felek? Mik az intézményi, strukturális válaszok minderre? SEMMI… NINCS SZERVEZETT, STRUKTURÁLISAN IS INTEGRÁLT SEGÍTSÉG. FB csoportokban próbálják az ápolók és a családok kiszaszerolni a válaszokat…
Mostanra én is annyi kérdést kapok, hogy egyszerűen nem győzöm. Roskadoznak a családok az ápolók, kapnak fűhöz fához, kérnek infót, szívességeket, egyedül vannak.
Hogyan lehetne mindezeken viszonylag egyszerűen és sok pénz nélkül változtatni?
Az első és legfontosabb lépés, ami nélkül szerintem nem lehet lépni: ki KELL fehéríteni az otthoni idősgondozás rendszerét. Ez adná meg a keretét egy megfelelő minőségbiztosítási rendszer kialakításának, és a jó, helyi, közösségi képzési és informálási szolgáltatások/struktúrák megszületésének is. Jelenleg a törvényi keretek a fekete gazdaságba száműzik az egész problémát, direkt és tudatosan. Addig sincs dolga vele a döntéshozóknak, és lehet marginalizálni az ügyet, a nehézségeket, az érintetteket.
Viszont amíg ilyen vadnyugati viszonyok vannak, és nincs lehetősége a szereplőknek legális és átlátható struktúrákat építeni büntetlenül, addig ez hogyan tudna változni? Írtam egy hosszú elemzést itt a magyarországi helyzetről, illetve arról, hogy mennyire fontos és milyen egyszerű is lenne kifehéríteni, legalizálni az otthoni idősgondozást legalább: Az otthoni idősgondozás helyzete Magyarországon.
Ha ezek a keretek megvannak, akkor helyben, terepi szinten el tudnának kezdeni szárba szökkenni azok a kezdeményezések, melyek közösségi szintű szolgáltatásokat tudnának nyújtani: információt, mediációt, közvetítést, közösséget, stb.
Ez egyébént így is történik, de minden a radar alatt, informálisan, és iszonyú gyengén. Pont azért mert nem tudnak növekedni, a fekete gazdaság kaotikus és nyomasztó világába száműzve.
Ezek a kezdeményezések tudnának a fehér gazdaság keretei között olyan helyi társadalmi struktúrákká, vállalkozásokká, szövetkezetekké, civil szervezetekké, önkormányzati szolgáltatásokká stb. válni, amik ugyanazokat a lényegi szolgáltatásokat el tudnák látni mint a brit ügynökségek.
Nem ragozom most egyelőre ezt tovább. Túl nagy az ellenszél Magyarországon és túl nagy a zaj. Ez a modell működik és működhetne Magyarországon is. Én nem kívánok senkivel hadakozni ezügyben, és nem kívánom 57662929459-szorra is meghallgatni, hogy ez így miért nem működhet. Már csak azért sem, mert már most is látom a csíráit működni, épülni.
Azoknak a figyelmébe ajánlom ezt a cikket, akik látnak benne fantáziát, legyenek akár családok, ápolók, önkormányzatok, szakpolitikusok, vállalkozók. Azoknak, akiknek szándékában áll ezeket a csírákat tovább fejleszteni. Én magam is több ilyen kezdeményezésben mozgok, hordjuk össze a rendszert morzsánként, lépésenként. Itt tartunk…
Akkor lesz érdemileg jobb a rendszer Magyarországon, ha ezekhez a csírákhoz több szereplő kapcsolódik, szárba szökkennek és kialkul egy a mostaninál sokkal-sokkal transzparensebb és strukturáltabb ököszisztéma az otthoni idősgondozás körül. Elvi igény lenne rá, már csak fel kell rendesen építeni, és megharcolni a legális keretekért.
Mostanában egyébként több önkormányzati szereplő is felmerült a térben, együttműködési szándékkal. Meglátjuk mire jutunk, együtt, különböző terepi szereplők.
Az biztos: helyi strukturális szereplőkre, szervezőkre, közvetítőkre van szükség, akik motorizálják a folyamatokat, szakértői a szakmának, és mediálnak. Nevezzük őket ügynökségeknek. Olyan képződményekre, akikhez a családok és az ápolók is fordulhatnak információért, közvetítésért, mediációért. Akik helyben a téma motivált, állandó és motivált szereplői. Jelenleg ezek a képződmények tökéletesen hiányoznak sajnos.
A témával kapcsolatos dialógusok egy jó része ebben a csoportban zajlik, ha valaki szeretne kapcsolódni: https://www.facebook.com/groups/idosgondozasmagyarorszagon/
******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
Facebook itt: https://www.facebook.com/egyapolonaploja/
******************************************************************************
egy ápoló naplója 