Élők és holtak, öregek, betegek, családok, ápolók, orvosok, avagy a törzsi kapcsolódások szépségei…


Szeretnék megosztani veletek egy megélést, egy tapasztalást, ami számomra nagyon megindító. Ezt az élményt sem ismertem korábban, sőt fogalmam sem volt arról, hogy ilyen létezik a Földön. Nyilván aki világ életében az egészségügyben dolgozott annak ez nem lesz új.

Messziről kezdem, másvalaki történetével, nemrég hallottam. Tavaly váratlanul nagybeteg lett, 25% esélyt adtak a gyógyulására. Végigtolt egy brutális terápiát, kő keményen, a társa segítségével, meg egy kicsit a gyerekeiével. Sokan gondoltak rá szeretettel, sokan szurkoltak hogy kijöjjön a betegségből. Szerettei, családtagjai, ismerősök, a közösségek. És felállt a betegségből, jelenleg gyógyult, hízik vissza, jobban néz ki mint előtte. A minap véletlenül találkozott azzal a szakorvossal, aki legelőször diagnosztizálta a betegségét. Kérte az orvosnőt, hogy mondja meg mit szeret, mert azt fog neki hozni. Az orvos persze szabadkozott, hogy nem kell neki semmi. De az ügyfél kötötte az ebet és mondta, hogy akkor is hoz valami ajándékot ha nem mondja meg, szóval ha megmondja mindenki jobban jár, mert akkor olyat tud hozni, amit az orvos tényleg szeret. Csokoládé lett végül a titok megoldása… Sok szép és jó minőségű csokoládé… Ölelkezés is lett a dologból, kapcsolódás, igazi, emberi minőség és boldogság, az élet és a humánum ünnepe. Ha elképzelem hogy mit élhetett át az orvos, az ember, az idegen, aki arra szerződött a sorssal, hogy munkaként segíti másik idegen emberek életét, kicsit sírok.

***

Nem emiatt, de a napokban nagyon megindult állapotban vagyok. Erről szeretnék most írni. Úgy néz ki hogy felmondok az ügyfelemnél, majd talán később leírom részletesen hogy miért. Sajnálom hogy így alakult, de nem nagyon van más választásom, a saját határaim védelme érdekében. Otthagyom a bajban ezt a családot, ami rossz érzés, de ez a helyes döntés mégis.

***

Ilyen összegző, értékelő, elemző időszak ez most amúgy is, hogy immár több mint öt évet toltam bentlakásos ápolóként és mostanra egészen sok családot ismertem meg. Olyan érzés ez, mikor rájuk gondolok, mintha egy törzs lennénk. A törzs tagjai ápolók, ügynökségek dolgozói, idősek, a családtagjaik, stb. Ismerjük egymást, megismertük egymást, ott voltunk, ott vagyunk egymásnak a bajban.

És vannak interakciók, történések, kapcsolódások:

Az első néni akit sokáig ápoltam, pont egy éve halt meg. Emlékszem mikor írt a lánya. Azóta is tartjuk a kapcsolatot. Nemrég mikor Londonban jártak eljöttek hozzám, és az egyik szünetemben együtt kávéztunk, dumáltunk. Meglátogatjuk őket valamikor a lányommal. Barátok lettünk és összekapcsolnak az emlékek, a közös helytállás, egymás tisztelete.

Valamelyik nap annak az ügyfelemnek a rokonaival találkoztam, akinek a halálát együtt kísértük végig. Elmentünk együtt ebédelni az öt nő, mindazok akik ott voltunk a szeretett rokon utolsó lélegzeteinél két éve. Majdnem napra… Emlékeztünk rá, jöttünk-mentünk az autóval, véletlenül pont a háza előtt is el kellett vezetni. A tribe ünnepelt…

RIP ❤

Most, hogy felmondok a családnál, az ügynökség vezetője megkérdezte, hogy visszamennék-e két hétre ahhoz az ügyfelemhez, akit 2019 nyarán ápoltam. Akkor mikor annó eljöttem tőle, azt gondoltam nem fogok visszamenni. De azóta párszor leveleztünk ezzel az elég extravagáns úrral, és párszor találkozunk is, és szeretettel emlékeztem rá vissza. Szóval elvállaltam a két hetet. Már kezdtem egészen örülni, hogy újra látom. Ma reggel kaptam a hírt, hogy az éjjeli álmából már nem kelt fel. 92 éves volt, békében ment el, pont úgy ahogy szeretett volna. Mosolygok ha rá gondolok, érzem őt magam körül, úgy képzelem hogy vidám, és csillog a szeme, mint amikor a nyári hőségben fuvaroztam az öregfiúk buliba. Úgy akart meghalni hogy a méltóságának ne kelljen sérülnie, és ezt megkapta a sorstól.

Becsukom a szemem és itt vannak mind velem. Élők, holtak, emberek, akikkel a sorsom és a lényem immár örökre összekapcsolódott. Ez valami elmondhatatlanul békés és otthonos érzés, és nagyon finom rezgésű.

***

Ma végre egyedül tudok lenni, sokat aludtam, pihenek, mélázok, emésztgetem az érzéseket amik kavarognak bennem. Tegnap egy nagyon-nagyon kedves barátommal másodszor is megnéztem az egyik legszebb szerelmes és feminista filmet amit valaha láttam. A szereplők fiatalok benne, életerősek, érzők. Élnek.

Én is élek. Ha minden jól megy, akkor hamarosan egy kávé mellett, az érzések által elborítva és a boldogságtól letaglózottan bámulom majd a tengert bambán, hallgatom a zeném és adok hálát a sorsnak azért, hogy élhetek. Aztán veszem megint a motyóm, és nagy valószínűséggel megismerkedek egy új ügyféllel, egy új családdal, a törzs új, potenciális tagjaival.

Gondolatban összekapcsolódom azzal az orvosnővel, akivel soha nem találkoztam, de őt is a törzs részének érzem. Hálával gondolok rá. Abban a körben én vagyok a családtag és ő a fizetett idegen, a professzionális segítő.

We are all bloody connected… És hamarosan itt a tavasz is! Enjoy! 🙂

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
Facebook itt: https://www.facebook.com/egyapolonaploja/

******************************************************************************

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.