A családok nézőpontja, avagy mivel szív a megbízó… Minőségbiztosítás kéne…


Írtam a  minap ezt a cikket: 7 tipp, hogy hogyan készülj fel a kiszolgáltatottságra

Illetve még van ez is, ami a témához kapcsolódik: A bentlakásos idősgondozás hátrányai az idős emberek és a családtagok szempontjából

A két írás viszonylag nagy olvasottságot kapott, sok visszajelzés is érkezett, és a csoportokban is sokfelé vitáztunk róla.

Befutott tegnap egy nagyon fontos komment és vélemény, a családok szempontjából, amit szeretnék kihangosítani. Így látja, így éli meg a család az ápoló keresést, találást, az ápolókkal dolgozást sok esetben. Köszönet a beküldőnek, hogy megosztotta!  A beküldő szinte minden szavával egyetértek, nekem is pont ezek a tapasztalataim. Az idézet után még beteszem azt, amit az idősgondozás minőségbiztosításának hiányáról írtam.

Nagyon sok igazság van az írásban. Én megtapasztaltam, hogy milyen a másik oldalon lenni, az ápolót alkalmazó családtag szerepében.

Én is látom a csoportokban, hogy folyamatos az érdekellentét és a feszültség az ápolók és a családtagok között és sosem volt kérdés számomra, hogy a szerettem ápolása az a pénz, amit bár senki nem fog soha visszaadni, mégis bármennyit megér.

Most pedig hozzá tennék néhány gondolatot a hazai viszonyokhoz! Beszélni kéne arról, hogy mit eredményez és hova vezet az a jelenség, hogy az ápoló szakma nincs rendesen megfizetve és nincsenek lefektetve egyértelműen a követelmények.

Én ugyanis azt tapasztaltam, hogy a különböző csoportok teli vannak ún. potyautasokkal, akiknek az ég világon semmiféle tapasztalatuk, hozzáértésük, felelősségérzetük nincs, csak egyszerűen azt látják, hogy első pillantásra magas összegeket lehet keresni és van az a helyzet, amikor a családtagoknak nincs lehetőségük mást választani.

Én nem egyszer jártam úgy, hogy telefonon korrektül tájékoztattam az illetőt az ápolási feladatokról és a követelményekről, aztán személyesen kiderült, hogy teljesen alkalmatlan, gyakorlatilag gondozói feladatokat sem szabadna ellátnia. Volt aki telefonban azt mondta, hogy rendelkezik a szükséges gyakorlattal, személyesen pedig már kifejezetten büszke volt rá, hogy ő még nem csinált ilyet, sőt! Direkt vállal el új feladatokat, hogy bővítse az ismereteit! Aztán olyan is volt, aki egyik nap megijedt, hogy a terminális beteggel tényleg foglalkozni kell és már csomagolt is, hogy neki ez mégsem való.

Mindezt úgy, hogy én biztosítottam az általam természetesnek gondolt feltételeket, amennyire a lehetőségek engedték:

-Előzetesen megbeszélt munkabér, fél napok-és negyed napok kifizetése, plusz juttatások
-Nem kellett főzni, takarítani, háztartást vezetni, mivel ápolóra volt szükség nem pedig bejárónőre
-Internet, tv, szabadidő
-Utazásban segítség, legalább háztól pályaudvarig

Szerintem itthon sajnos ez a ritkább, de én igyekeztem mindent megadni és végül akik maradtak, velük elégedett is voltam, kölcsönös tisztelettel és megbecsüléssel váltunk el.

Röviden összefoglalva az ápoló szakma megbecsülését azzal lehetne növelni, ha sikerülne a munkaadói oldalról kiszorítani a kizsákmányolókat, a munkavállalói oldalról pedig az oda nem való potyautasokat.

Ehhez szerintem a családoknak juttatott támogatással és egy egyszerű bejelentéssel lehetne a legkönnyebben közelíteni.

És akkor két kapcsolódó cikk, ami a minőségbiztosításról szól:

Idősgondozás, gondozási migráció, minőségbiztosítás, avagy ki vigyázzon a Nagyira?

Nincs minőségbiztosítás a magyar idősgondozásban! Felhívás cégek és magánszemélyek számára!

Ha ez az írás eljut olyan emberekhez, cégekhez, akik szeretnének egy ilyen minőségbiztosítási rendszernek a felépítésében részt venni és finanszírozni, akkor jelentkezzenek. A koncepció megvan, nem is bonyolult, de egyedül nem tudom megcsinálni, sőt nem is szeretném. Közösségi, társadalmi összefogásra van szükség a probléma kezelésére és a kormányzatok láthatóan tojnak a problémára nagy ívben. Az érintettek meg küzdenek. Itt tartunk jelenleg. Kérdés, hogy mit kezdünk mindezzel.

 

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
Facebook itt: https://www.facebook.com/egyapolonaploja/

******************************************************************************

2 thoughts on “A családok nézőpontja, avagy mivel szív a megbízó… Minőségbiztosítás kéne…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.