Respekt a lábaknak


Szoktatok a lábakról az élettel összefüggésben gondolkozni? Valószínűleg nem nagyon. Én korábban soha. Aztán miután ápoló lettem egyre többet. Fiatalon, egészségesen, rohangászva a világban, kinek jut eszébe a lábak  fontosságáról elmélkedni…?

Azt pl. tudtátok, hogy az ápolóknak a láb körmeit Angliában tilos vágni? Csak pedikűrös szakember csinálhatja. Eleinte furcsállottam. Pedig öreg korban egy kis lábköröm vágási hiba ölhet! Ki a fene gondolta volna…?

Először is a lábban már sokszor rossz a keringés. A rossz tartás, a rossz cipő miatt mindenféle torzulás is keletkezik, bőrkeményedések, gombás körmök. Ettől aztán még nehezebb lesz a járás.

Volt olyan ügyfelem, akinek már annyira nem volt keringés a lábfejében, hogy tűvel szurkálva sem nagyon érezte. A bőrkeményedés alatt a járástól lett egy felfekvése, azon belül egy gyulladása, majd egy durva fertőzése. És a bőrkeményedéstől nem is észlelte. Kórházba került, és mire kiengedték már nem tudta ellátni magát. Leesett a lábáról… Akkor lettem az ápolója.

Egy rosszul levágott köröm, egy éles sérülés, és komoly esély van, hogy az öreg ember nem áll fel többet belőle. A seb nem gyógyul, feküdni kell, amiben aztán már könnyű úgy maradni…

És ott vannak a térdek is. Micsoda terhet visznek és milyen bonyolult mozgó szerkezetek! Egy másik  ügyfelem azért is lett szinte mozgásképtelen, mert a térdében állandó gyulladás volt és nagyon fájt neki a járás.

Csípő, derék, csupa iszonyú fontos részeink, melyekről nemigen elmélkedünk mindaddig, amíg egészségesek. Készpénznek vesszük. A mozgássérült emberek biztosan sokkal jobban átérzik ezt. Siklóernyős oktató mondta egyszer a lábra, hogy az a futómű, amire vigyázni kell. És tényleg.

Egyszer egy olyan táborban ahol a saját lelkünk ügyeivel foglalkoztunk azzal meditáltunk, hogy elképzeltük, hogy mindaz ahol ott és akkor tartottunk, az addigi életünk összes korábbi lépésének volt köszönhető. Így rendesen láttam magam előtt, ahogy ott ültem a körben csukott szemmel, jóllakva, békében, hogy mennyi mindent köszönhetek a lábaimnak. Az addigi összes lépésem vitt oda arra a helyre, abba a tökéletes pillanatba. Nagyon átélhető volt a hála.

Az imént kaptam egy értesítést az órámtól, mely szerint amióta használom 1593 km-t mentem, annyit mint Új-Zéland. Mindezt úgy, hogy az óra még messze nincs egy éves és én nem futok. Mármint tudatosan nem futok, mert nem akarom öncélúan terhelni a futóművet, tenni bele a kilométereket. Az autónak sem tesz jót. Mászkálok enélkül is bőven eleget, szeretném is még pár évig használni. Lábakat nem triviális elektromosra cserélni, mint egy elöregedett dízel verdát. Átlagos, hétköznapi jövésmenéssek is járunk egy újzélandnyit? Nem meglepő ez? Hány km-t megy egy ember átlagban egy életen át? Hányszor kerüli körbe a Földet?

Még soha nem gondolkodtam azon, h milyen rövid idő alatt is milyen sok kilométert beleteszünk a lábainkba, a hétköznapok során. És a lábaink bírják ha bírják, és ameddig.

Becsukom a szemem és elképzelem az általam ismert öreg embereket. Kinek milyen állapotban van a lába és mennyire mobilis. Illetve aki már nem mobilis, annak milyenek a lábai. Látom hogy mennyire kemény és fájdalmas úgy élni éveken át, hogy az ember elvesztette a mobilitását. Nagyon sok és egyre több a depressziós, lakásába zárt, tengődő öreg ember 😥 .

Ki tudja mennyi időm van még hátra. A napokban leszek 49 éves.  Hány km-nek kellene lennie még az ember lábában, közel fél évszázad után, ha még lehet, hogy ugyanennyi van előtte?

Azt hiszem az eddigieknél mégjobban fogok vigyázni a jövőbeli lépéseim hordozóira.

Kíváncsi lennék, hogy más erről mit gondol. Másnak is furcsa ebbe így, belegondolni?

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
Facebook itt: https://www.facebook.com/egyapolonaploja/

******************************************************************************

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.