Hogyan gondoskodhat magáról a gondoskodó?


Nemes és gáláns egyszerűséggel szokták internetes mémek és bölcs idézetek mondogatni, hogy csak akkor tudunk másokról gondoskodni, ha először saját magunkról gondoskodunk. Ingoványos terület ez, mert nyilvánvalóan a magyar egészségügy, a bölcsődék, az óvodák, az iskolák és az otthonok mélyei tele vannak teljesen túlhajszolt nőkkel, akik a még meglévő fogaikat összeszorítva és erejükön felül igyekeznek helytállni és jól gondoskodni másokról.

Ugyanakkor az is tudható, hogy milyen sok kárt tudnak okozni például azok az anyák, akik éveken át, gondoskodási terhekkel túlvállaltan élnek és közben elhanyagolják, bántalmazzák a gyerekeiket. De ugyanígy a kiszolgáltatott öregeket is sokszor bántják már azok a családtagjaik vagy fizetett ápolóik, akik nem tudnak eleget pihenni, töltekezni.

A hosszútávú, megfelelő gondoskodásnak mindenképpen feltétele, hogy a gondoskodók eleget pihenjenek, töltekezzenek, legyen energiájuk adni.
Ez ennyire egyszerű sajnos. Ha megfelelő ellátást akarunk, akkor olyan rendszereket kell építeni amelyben a gondoskodók nincsenek túlhajszolva.

Ha egy mondatban kellene megfogalmazni, hogy ennek mi a feltétele, akkor azt mondanám: Nem szabad túlvállalni/túlterhelni magunkat! Ennyi. Amit persze szintén könnyű mondani. Mégis, úgy gondolom nem itt tartana a világ, sem pedig a gondoskodási válság, ha mindenkinek idejében lenne elég információja és erőforrása ahhoz, hogy körültekintően tudjon dönteni abban, hogy mennyi gondoskodási terhet vállal magára. Értem ezalatt elsősorban a gyerekvállalást, ami általában helyből kényszerpályára teszi a nőket, és ami után már kevesebb a jövedelmük, egyre kiszolgáltatottabbak, és egyre inkább kénytelenek jobb híján pénzért is alulfizetett gondoskodási munkákat elvállalni, bölcsődékben, óvodákban, az egészségügyben, magán ápolókként. Az ördögi kör pedig ezzel bezárul sajnos.

Az is nagy nehézség, hogy amikor az ember eleve kimerült, fáradt, sőt még netán bűntudata is van amiatt, hogy a rábízott gondozottat/gyereket/rokont nem tudja megfelelően ellátni, akkor iszonyatosan nehéz még magunkról is gondoskodni. A saját magunkról való jól gondoskodás is közel ugyanolyan energia igényes, mint a másokról. Mondjuk nyilván több az öröm benne.

Így állhat elő, hogy kimerülten a könnyen hozzáférhető önjutalmazási eszközökhöz nyúlunk, pl. nassolni kezdünk, dohányozni, könnyed tévé műsorokat nézni, stb. Valami kell, amivel enyhíteni lehet a fizikai, érzelmi, lelki, energetikai kimerültséget.

Önjelölt megmondók szokták próbálni azzal izélgetni az arra érzékenyeket, hogy szedjék össze magukat, csináljanak eztazt, menjenek nyaralni, fogyjanak le, egyenek szofisztikált és tápláló ételeket, melyeket lehetőleg nehéz beszerezni és macerás elkészíteni is. Ami nyilván mind nagyon klassz lenne, ha minderre lenne energiája az egyébként is szétesett, kimerült gondoskodónak. Ellenben gyakorta nincs…

Ebben a posztban arról szeretnék írni, hogy bentlakásos ápolóként milyen módszereket lehet alkalmazni annak érdekében, hogy ne sarcoljuk túl magunkat, illetve a lehetőségekhez képest minél hatékonyabban töltekezzünk. Illetve egészen pontosan azt fogom leírni, hogy nálam ez hogy áll össze. Beszélgettünk már erről itt régebben, és akkor ígértem, hogy összeszedem.

Elöljáróban azt mondanám, hogy az elsődleges szabály: Nem szabad túl sok munkát vállalni, túlvállalni. Nincsenek csodák sajnos, és ha az ember túlzottan kimerül, utána már csak a túlélésre játszás marad, nem pedig a harmonikus egyensúlyban maradás.

Az, hogy mennyi a túl sok vagy az elég munka, az nyilván elég egyedi. Én most március óta úgy dolgozom, hogy két hetet ápolok és négyet nem, és állandó ügyfelem van. Ez így most fenntarthatónak tűnik energetikailag, de azt hiszem pár hónap múlva egy kéthetes ciklust kihagyok majd, és három hónapot nem fogok ápolni.

Volt olyan időszak, mikor egy hónapot ápoltam egyben, és utána 3-4 hónapot nem. Illetve az eddigi legkönnyebb ügyfelemet egy hónapig ápoltam és egy hónapig nem, és az is úgy teljesen jól bírható volt. De volt olyan ügyfelem is, akit két hétig lehetett bírni, és halál volt a végére már, kifacsart voltam mint egy citrom.

Az a jó ebben a munkában, mondjuk a korábbi munkáimhoz képest, hogy amikor viszont elköszönök az ügyféltől, akkor „nem viszem haza a munkát”, sem a stresszt, sem az agyalást, semmit. Becsukom magam mögött az ajtót, felmarkolom a fizetésem és megyek a dolgomra. Ha két munka között van elég idő, és nincs túl sok másirányú stressz/terhelés, akkor tökéletesen jól fel lehet töltődni.

Ebben az esetben, a munka alatt csak arra kell odafigyelni, hogy az adott ügyfél, tér, hely, család, munka adta keretek között a lehető leghatékonyabban használjuk az erőnket és a legmegfelelőbb módon töltekezzünk közben is.

Nincs két egyforma ügyfél, hely, lehetőség, ápoló, szóval ezek eléggé egyéni és eseti megoldások.

Amit én pl. nem bírok, az az éjszakázás, emiatt csak olyan ügyfelet vállalok aki mellett nem kell éjszaka rendszeresen felkelni.

A másik, hogy szükségem van olyan időszakokra, amikor visszavonulhatok a szobámba és nem kell az ügyfélre figyelni. Sok olyan ügyfél van, aki azt igényli, hogy akár órákra magára legyen hagyva. És vannak olyan ügyfelek, és olyan ápolók is, akik kifejezetten nem bírják az egyedüllétet. A jó ügynökségek direkt gondot fordítanak arra, hogy ezeket az igényeket is összehangolják, mikor összekapcsolják az ápolót és a klienst.

Mik azok a szempontok, amiket a munka során követek

  • Az energetikai töltekezésem ne legyen egészségtelen. Ezért nem nassolok, nem éjszakázom, nem dohányzom, stb.
  • Csak jó kajákat eszem. A mostani ügyfelem különösen szeret jól enni, egészséges, tápláló, minőségi ételeket. Életének az egyik utolsó örömforrása az evés, eleve híznia kell, így a kaja központi kérdés. De ez eddig az összes többi ügyfelemnél is így volt. Ők örülnek ha jó kajákat készítek, én örülök hogy szeretnek minőségi alapanyagokat venni, mivel a kaját mindig az ügyfél fizeti. Win-win helyzet.
  • Úgy alakítom a szüneteket, hogy legyen módom csak úgy ülni és nézni ki a fejemből, nyáron a szabadban, télen pl. egy kávézóban.
  • Úgy alakítom a szüneteket, hogy legyen módom elmenni valami közeli gymbe.
  • Ha nagyon fáradt vagyok, és nincs energiám mozogni, akkor igyekszem hasznos dolgokat olvasni, jó FB beszélgetésekben részt venni, tanulni, írni.
  • Néha a szünetemen nem megyek sehova, hanem alszom egyet délután. Angliában az a szabály, hogy biztosítani kell az ápolónak napi két óra szünetet amikor elmehet, vagy ha otthon marad akkor nem szólhatnak hozzá, nem kérhetnek tőle semmit, az a saját ideje. Nyilván ennél több idő is van nyugiban, de akkor készenlétben vagyunk és bármikor hívhatnak. Az is előállhat, hogy pl. nem minden nap van két óra szünet, hanem mondjuk minden másnap négy, vagy ahogy megbeszélik a felek, de a heti 14 órának meg kell lennie.
  • Minden ügyfélnél kialakítok magamnak egy olyan rituálé-rendszert, ami a nap során mindig ad valamilyen örömöt, és ami örömre odafigyelek, várom, készülök rá, tudatosan töltekezem belőle.
    Pl. reggeli kávé, hosszas zuhanyzás, a kedvenc BBC News programjaim megnézése. De ide tartozik pl. a testem ápolgatása is, pakolások, masszázs, meditáció, jóga, hol, mikor, mi fér bele. Ezek apró dolgok, de nagyon-nagyon sokat segítenek és mivel az ember csak egy szem idős emberről gondoskodik, aki elül a fotelban és nem rohangászik, erre így azért jobban van is idő, mint pl. kisgyereket nevelő anyáknak.
  • Egyéb tippek, ötletek? Ti miket csináltok?

Most egyébként éppen elég fáradt vagyok, ma jöttem el az ügyféltől és repülök a mediterránba. Ha minden jól megy, holnap ezt a posztot, reggel, úszás után már a kedvenc tengerparti kávézómból fogom beélesíteni.

Nagyon fárasztó, kimerítő munka ez. Az egyenlege, így, azonban határozottan pozitív. Klassz lenne egy olyan világ, amelyben senkinek nem kellene túlhajtania magát gondoskodással, ellenben mindenkinek jutna elég jó segítség, ha rászorul.

Közben eltelt pár nap, sokat aludtam, úsztam, jókat eszem. Béke van. A két hét ápolás négy hét szünet beosztás azért is nagyon jó, mert ad egy stabil anyagi biztonságot, és egzisztenciális alapot. A két munka között pedig mindenféle más projekten lehet dolgozni, vállalkozást fejleszteni, tanulni, önkénteskedni, aktív állampolgárkodni.

Szeretném újfent felhívni arra is a figyelmet, hogy amíg a nemzetek és az EU nem képes a gondoskodási munkákat az értékén kezelni, addig az EU-n belüli ápolási migráció lehetőséget ad a szegényebb országokban élő nők számára ilyen módon anyagilag és energetikailag hatékony, autonóm munkát végezni, akár egyéni vállalkozóként.

Tisztában vagyok azzal, hogy amiket itt írok, azok nagy része jelenleg sajnos nem általánosan hozzáférhető. Ugyanakkor hiszem, hogy ha a gondoskodók tudatosodnak, előre gondolkoznak, megfontoltabban (nem)vállalnak gyereket, összefognak és együtt alakítják a munkakörülményeiket, és követelnek jogi és gazdasági változást a politikusoktól, immár kevésbé kiszolgáltatva a rendszernek, akkor mindez meglepően könnyen átvihető. Éppen azért mert a gondoskodásra, a gondoskodókra elengedhetetlen szüksége van a Homo Sapiensnek.
Érdemes nagyot álmodni! Mindannyiunk érdeke! És mert megérdemeljük.

Kapcsolódó írások:

Ki megy ápolónak? Avagy ki a fene marad egyetemi oktató, kutató, közalkalmazott, vállalkozó Magyarországon??
https://egyapolonaploja.wordpress.com/2019/06/26/ki-megy-apolonak-avagy-ki-a-fene-marad-egyetemi-oktato-kutato-kozalkalmazott-vallalkozo-magyarorszagon/

A földhöz ragadt transzcendencia
https://egyapolonaploja.wordpress.com/2018/10/15/a-foldhoz-ragadt-transzcendencia/

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
Facebook itt: https://www.facebook.com/egyapolonaploja/

******************************************************************************

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.