Mi ez az érzés? Minek lehetne nevezni?


Ahogy már írtam, tavasszal elvállaltam egy új állandó ügyfelet. Két hetet vagyok vele, és négy hetet távol. Eddig háromszor voltam nála. Nagyon megkedveltem, hatalmas fazon. Abszolút tiszta az agya, közel száz éves, karakteres, világlátott, kritikus és szeret mesélni. Napi 4-5 órát simán eldumálunk mindenféléről, pletyka, politika, oral herstory, minden van.

Az utolsó alkalommal, mielőtt eljöttem este, egészen elérzékenyültem ahogy  néztem. Nem nagyon lát, öltözött lefele, laza mozdulatokkal hajigálta a melltartóját, a harisnyáját a fotelba, vagy mellé. Oda sem figyelt, mert közben folyamatosan mesélt. Állok mellette és fülig ér a szám, egy élmény érzékelni a pirinyó testben élő egyedi lényét. Meg is fogalmaztam magamnak, hogy hiányozni fog, de nem mondtam semmit.

Aztán bebújt a hatalmas ágyába, betakartam, kapcsolom le a villanyt, kislámpa ég. Mondok: “Thank you for the day, good night!”. És akkor azt mondja, hogy szomorú hogy elmegyek, hiányozni fogok neki. Erre mondom én is, hogy az imént épp erre gondoltam. Aztán ennyiben maradunk, elmegyek aludni. Azt nem tudom, hogy neki eszébe jut-e, de nekem mindig, hogy lehet, hogy soha többet nem is látom.

Innen indul a gondolat. Megfigyeltem már valami hasonlót pár éve, egy másik ügyfelemmel, akkor itt írtam róla: “És akkor megszületik a szeretet”.
Mi ez? Hogy alakul ki? Mik a szükséges és elégséges feltételei? Mert elég jó érzés…

De igazából most azt gondolom, hogy ez nem a “szeretet”, hanem valami más. Még nem tudom mi. Végülis lehet hogy a szeretet, bár a “szeretet” definíciója sem egészen egzakt a magyar nyelvben. Az a sejtésem, hogy a magyar gondolkodás, attitűdök és nyelv, legalábbis a köznapi, egyszerűen nem elég szofisztikált és alapos ezügyben. Arra a fajta érzésre amiről most beszélni próbálok nincs önálló szavunk, de még az angolban sem. És ennek a hiánya elég pontosan indikálja azt is, hogy mi az ami hiányzik a zsidó-keresztény kultúrkörünkből, és ami talán a gazdasági berendezkedéseink kizsákmányoló jellegét is meghatározhatják. Mármint ennek a fogalomnak és társadalmilag elismert, értett, tanított, elmagyarázott, tudatos cselekvésnek a hiánya.

Állítólag a szanszkrit nyelvben 267 különböző szó is van a szeretet különböző formáinak kifejezésére: The Little Love Book: 267 Words for Love in Sanskrit. Nincs meg ez a könyv valakinek .pdf-ben vagy kindle formában?

Na, szóval keresem ezt a fogalmat/érzést/jelenséget, nézegetem, vizsgálom hetek óta, de nem találom. Mi ez az érzés? Ez a kérdés jár a fejemben. A minap viszont megnéztük a fiammal a Zöld könyv / Green book című filmet, és azt hiszem most leesett a tantusz. Sikerült meglátnom a strukturális kialakulását. Az Életrevalók / Intouchables is ezt a témát piszkálta részben, de a Zöld könyv kicsit/lényegileg/látszólag más. Ez a film két alapvetően sikeres, az útját járó ember viszonyáról szól, az Életrevalók-ban az egyik fél nagyon kiszolgáltatott.

Adott a tanult, szuperintelligens, nagyvonalú, elegáns, higgadt fekete zongoraművész, és a street-wise, dörzsölt, jéghátán is magát feltaláló, olasz megoldó/kidobó/sofőr ember, aki kb. mindenféle meleg helyzetből ki tud mászni. A saját életében mindkét fél elboldogul, sikeres, eközben millió kínjuk van érzelmi, családi, társadalmi szinteken egyaránt. A fekete férfi a 60’as évek amerikájának rasszizmusával küzd, az olasz fickó népes családját próbálja eltartani. A zongorista egy turnéra készül a sötét délre, ahol a feketék még mindig iszonyatos diszkriminációban élnek. Alkalmazni akar egy sofőrt és megoldóembert, ő lesz az olasz fickó, aki pár hónapra munkanélkülivé válik a munkahelye felújítása miatt. Az olasz fickó persze tök rasszista az elején. A két férfi egy nyolc hetes körútra indul, ketten összezárva egy autóban és a dél mérsékelten emberbarát társadalmi klímájában. Az a viszony ami közöttük kialakul, az a viszonyulás, érzés, konstrukció, aminek a nevét keresem. Ugyanez az Életrevalók két szereplője között is ami kialakul, és ez az amit én is megélek az ügyfeleimmel.

Ez egy nagyon tiszta, meleg, szeretetteljes, bőséges érzés, kifejezetten intim is. Ugyanakkor nem szoros, nem sztereotipikus és nem is fullasztó, mint egyes un. “szeretet”-fajták.

Mik jellemzők a kialakulására:

  • Idegen emberek valamilyen szükséglet miatt lépnek egymással üzleti vagy más érdek-kapcsolatba. Vagyis nem azért sodródnak össze mert kedvelik egymást, vagy mert kémia van, tehát az első kapocs kifejezetten nem-érzelmi motivációjú.
  • Ha ez a motiváció nem lenne, akkor nem kedvelnék egymást. Talán soha szóba sem állnának egymással. Akár jól meg is lenne a véleményük egymásról, mindenféle előítélet, sztereotípia mentén.
    (Ez mindkét filmben tök jól ki is jön.)
  • Össze vannak zárva hosszasan, függnek egymástól. (Sofőr/utas, ápoló/mozgássérült.)
  • Ugyanakkor ez a függés nem egészségtelen, és nem kizárólagos, mindkét fél helyettesíthető. Egyik félnek sem kell mindenáron ragaszkodnia a kapcsolathoz. Ha nagyon akarnak bármikor kiléphetnek belőle.
  • Az összezártság során mindkét fél esendő, hibázik, válik kiszolgáltatottá, érzelmileg és konkrétan is. Az esendő, a maszkok/sémák mögötti lényük válik láthatóvá egymás számára.
    (Pl. mikor az olasz látja ahogy a zongorista magányosan ül, italozik az erkélyén. Vagy amikor az olasz fickó botladozó levelet ír a nejének.)
  • Amikor az egyik, vagy mind a két fél “bajba” kerül, meg tudják egymást tartani, segíteni. A segítő emberséges marad, érzelmileg és praktikusan is. Biztonságban tudja tartani a segítettet, eközben végig tiszteletben tartva annak méltóságát, emberi mivoltát. Ha egyszerre kerültek bajba, akkor együtt oldják meg, és soha nem egymás kárára. Ez nagyon fontos.
  • Ha a külvilág felől jön támadás, akkor kiállnak egymásért, nem hagyják cserben egymást. Ez is nagyon fontos.
  • Amiben az egyik jó, azt jó szívvel adja a másiknak, ha az éppen azzal tud mit kezdeni, tanulhat belőle. Nagyvonalúak lelki értelemben is egymással, megosztják egymással mindazt amiben jobbak a másiknál, és ez kölcsönösen így van. Tanulnak egymástól, tanítják egymást, fejlődnek egymás mellett. Ez is nagyon fontos.
  • Alapvetően jó szívű, együttérzésre képes emberek.
  • Mit hagytam ki?

Van erre valami pontos kifejezés? Mi ez? Mi ez a kapcsolat? Hogyan nevezhetnénk ennek a velejét? Olyan szóval ami csak erre utal, és nem maszatol, nincs más jelentése is?

Az az érdekes (a saját életemben ezt sok kapcsolatban megélem), hogy ez a fajta finom kapcsolódás gyakorlatilag mindenféle viszonyrendszerben előállhat. Ugyanakkor kifejezetten intim érzelmi helyzetből indulva sem mindig jön létre. Viszont akivel egyszer létrejön, és bizonyos idő és helyzet próbáját kiállja, azzal aztán nagyjából soha nem múlik el. Maga a kapcsolat, az érzelmi kötődés örökre megmarad, legyen ő akár rokon, barát, szerelem, tanár, diák, kolléga, vagy bármilyen címkéjű relációban társ. Ez még az ügyfeleim családtagjaira is igaz, azokra akikkel mondjuk együtt küszködtünk az idős rokon ápolásának megoldásában és jól álltunk ki egymás mellett, egymásért.

Azt is megfigyeltem, hogy ez csak akkor működik, ha valóban mindkét fél jól hozza a saját részét a buliba. Ha az egyik fél jól figyel, jól ad és jól támogat, az a másik számára általában igen vonzó. De a kapcsolat nem lesz hosszútávú, sem energetikailag egyensúlyban lévő, és az adó fél egy idő után kilép a rendszerből, ha ez nem kölcsönös. Tényleg csak akkor működik, ha mindkét fél jól vesz részt ebben a lelki és logisztikai táncban, az adás és az elfogadás egyensúlyban marad. Pl. a mostani ügyfelem mindig és hiba nélkül figyel arra, hogy ami nekem fontos, neki mindegy, de van szava benne, abban mindig az én érdekeimet nézze és vegye figyelembe. Gondol velem. Érzelmileg mindig biztonságban tart, és odafigyel erre, ahogyan én is viszont.

És miért érdekes mindez, az egyéni szinten túl? Azért, mert ha belegondolunk, egy társadalomban, az ember-ember közötti viszony pont így alakul, innen indul: idegenek vagyunk egymás számára, nem is feltétlen szeretjük egymást, előítéleteink állítanak falat közénk és amúgy is bőven megvan a magunk baja.
Ugyanakkor mégis egy hajóban evezünk, egy egyre nagyobb létszámú állatfaj, komplex társadalmi struktúrák egyedeiként. Mindannyiunk érdeke, hogy mindannyian boldoguljunk. És ráadásul sok a magányos ember. Szükségünk van egymásra, szükségünk van gondoskodásra, és tessék, itt van egy módszer, ami a pragmatizmus szintjéről indulva létrehozza, szinte mechanikusan a kapcsolódást és az egymásról való gondoskodást. Miért nem beszélünk ilyesmiről többet? Miért nem tanítjuk magunkat és egymást erre?

Ha tudnánk egy jó nevet adni ennek a fogalomnak, és megtanulnánk készség-szinten ezek szerint működni, akkor úgy vélem sokkal békésebb, barátságosabb, kedvesebb és fenntarthatóbb közösségeket és társadalmakat tudnánk építeni.

Lehet, hogy megveszem ezt a szanszkrit könyvet és megpróbálom kikeresni, hogy van-e erre már ott egy jó kifejezés. Csodálkoznék ha nem lenne.

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
Facebook itt: https://www.facebook.com/egyapolonaploja/

******************************************************************************

 

2 thoughts on “Mi ez az érzés? Minek lehetne nevezni?

  1. Nagyon köszönöm. Tudom mi ez, amit írsz. Nekem ez a szeretet. Akár vadidegenekkel is. Tök mindegy. Ès , amit pl. a magyar emberek 80% -a szeretetnek tart, az a társfüggöség, vagy manipulálás vagy szolgálás-alázat vagy engedelmesség vagy megszokás vagy ösztönök (pl.házasság és szaporodás) vagy szülöi-gyerek elvárás+kötelesség stb. Ezer szó van azokra az emberi kapcsolatokra, amit SZERETETnek gondolnak és ámítják vele magukat az emberek. De én, amikor ezt élem+éltem meg, amiröl te írsz, akárkivel az életem során, sokszor én is csak hónapokra vagy pár évre, aztán jöttek új kapcsolatok,….szóval olyankor én szerettem és szeretve voltam, …vagyok. Köszönöm, amit írtál.

    Like

    1. Igen, ezzel is egyetértek. Ami számomra érdekes, az ennek az egésznek a pragmatikus volta. Nincs benne semmi magasztos, isteni, spirituális, nem kell hozzá semmi bullshit, és mégis törvényszerűen kialakul az összezártság, az emberséges viselkedés, az őszinteség, és a helyzetek közös megoldása során. Gyakorlatilag egy egyszerű recept és működik. Nem is értem miért nem általánosabb.

      Like

Leave a Reply to carer Cancel reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.