Milyen alapon remélik a Tudatos Gyerektelenek, hogy ők majd el lesznek látva öregen?


Egy nagyon érdekes kérdést tett fel egy kommentben valaki, ez alatt a cikk alatt, ami a túlnépesedésről szólt:

Viszont ha az egyén nem vállal gyereket, akkor miért, milyen alapon reméli, hogy lesz bárki is, aki sok vagy kevés pénzért majd ellátja idős korában, ha esetleg rászorulna?

Kezdem a rövid válasszal, és utána kifejtem: Azért, mert ők azok, akik a legnagyobb eséllyel ki bírják majd fizetni.

Hosszabban:

Köszönet a beküldött képért! 🙂

Ez a matek, hogy majd azt fogják ellátni aki megszüli a maga csemetéit, a gazdasági realitását és valószínűségét tekintve, egészen bámulatos. Miért?

  1. Már most is arra panaszkodnak az emberek, hogy a gyerekek messze vannak, a nagyszülők az unokákat sem látják, nem csak a gyerekeket.
  2. Már most is arra panaszkodnak az emberek, hogy nem győzik az ápolási, gondoskodási terheket. A középkorúak egyszerre ápolják az idős rokonaikat, a gyerekeiket, néha az unokáikat. A “szendvicsgeneráció” egyre jobban kínlódik. Az ápolásra szoruló idősek sokszor messze vannak, a gyerekek távban próbálják a helyzetet megoldani, több, de inkább kevesebb sikerrel.
  3. Az idősgondozást, idősgondozót kereső csoportokban folyamatosan megy a vita arról, hogy mennyit kellene fizetni a bentlakásos ápolásért, az ápolók és a családok ölik egymást a témán. Annyi pénzért ami van, sokszor csak “rossz” ápolókat találnak az emberek. Nem én mondom, ők jelzik vissza. De napi 6000 Ft-ért mégis milyen minőségű munkát várunk el akárkitől?? És már az is havi 200.000 Ft plusz az ellátás, rezsi, mármint az ápolóé, ami a bentlakásos ápolás része. Amennyit meg egy jó ápoló kér(ne), azt nem tudják kifizetni a családok, így az ápolók nyugatra mennek gondoskodási migránsnak, 3-4-5-ször annyit keresni.
  4. Akik láthatóan leginkább nem tudják a gondoskodási terheket megoldani, azok épp azok, akik maguk is több gyereket vállaltak. Gyerekeiket egyedül nevelő nők vannak satuban, mert nem győzik. De még kétkeresős családok is recsegnek a gyerekek rendes felnevelése alatt, és közben a szülőket is ápolni kell, vagy kellene. Egy bentlakásos ápoló havi díja (csak a munkadíj, feketén) 150.000-300.000 Ft havonta, még Magyarországon is. Ami egy demens idős esetén akár 20+ évig is terhelheti azt, aki fizeti. Hogyan? Honnan? Miből? Amikor Magyarországon a kaja is állítólag drágább már mint Németországban (ezt egy németországi ismerős mesélte, aki Magyarországon töltött Erasmus programmal egy évet, és erre nem volt felkészülve).
  5. Közben a nők _tényleg_ nem kis része _tényleg_ egyedül neveli a gyerekeit, állandó pénzhiányban. És amely gyerekek jó eséllyel külföldre költöznek majd, vagy csak országon belül valahova messze. Eközben ezeknek a nőknek fel kellene tudni készülni a saját öregségükre anyagilag, ha nem akarják a saját gyerekeik és unokáik nyakában hagyni majd az ellátásukat. Hogy visszautaljak az eredeti kérdésre: Ezek a nők mégis milyen alapon gondolják, hogy majd lesz aki ellátja őket? És főleg miből?

Ezzel szemben aki nem vállal gyereket,

  1. Annak van egy egész élete kitalálni, hogy hogyan éljen, milyen közösséget alakítson ki maga körül, mit dolgozzon, hova költözzön. Mobil, erőforrásos, rugalmas. Vagy legalábbis van erre esélye.
  2. Nem tartja sakkban a rendszer a gyerekein keresztül, 20+ éven át. Tud félretenni, takarékoskodni. Őrizni az egészségét.
    (Az egyik csoportban épp arról beszélgettünk, hogy a gyereket nevelő nők 10-20+ éven keresztül is krónikus alváshiánnyal élnek, és így haladnak az öregségük felé. Sokan már egészségileg romokban vannak, mire kirepülnek a gyerekeik.)
    Eközben a gyerektelenek élete nem annak a stresszéről szól évtizedeken át, hogy hogyan végezzék el az összes házimunkát, hogyan fizessék ki a csekkeket, és hogyan tartsák a fejüket a víz felett anyagilag, érzelmileg, energetikailag. A Tudatos Gyerektelenek, legalábbis azok akiket ismerek, köszönik, de nagyon jól vannak.
  3. Egyrészt kipihentek. Másrészt folyamatosan töltekeznek, inspirálódnak, figyelemmel vannak a saját sorsuk, egészségük iránt.
    Részben éppen azért, mert ők már hamarabb szembenéznek azzal a ténnyel, hogy nem lesz olyan ember aki majd magától ellátja őket. Ennek a feltételeit elő kell teremteniük.

Ha a gyereket vállalt és a tudatosan gyerektelenek öregkori kilátásait nézzük, akkor egyértelműen azoknak van jobb esélye az ellátásra, akiknek módja van felkészülni minderre, anyagilag és logisztikailag. Már most nagyon inspiráló kezdeményezései vannak a gyerekmenteseknek pl. Angliában. Újfajta közösségek, elkötelezett baráti-támogató struktúrák, újfajta lakhatási-modellek, társadalmi innovációk, előre-gondolkodás.

Miközben a gyerekesek azon stresszelnek, hogy rossz a suli, a gyerek kinőtte a cipőt, és a párkapcsolat is döcög, vagy nincs is. Az erőforrás-hiányos, túlméretezett családokban játszmák és manipulációk mentén öli egymást a vér szava. Az erőforrás-hiányos családi rendszerek a bántalmazás melegágyai. Tisztelet a kivételnek persze, de tényleg.

Az a nagy helyzet, hogy hiába szeretnénk azt gondolni, hogy ha már vállaltunk gyereket akkor nekünk majd jó lesz öregen. A való világ jelenlegi kilátásai szerint éppenhogy azoknak van nagyobb esélye békésebb öregkorra, akik nem vállalnak gyereket.

Ráadásul

A gyerekvállalás terheit egyre kevésbé hajlandóak az államok és a társadalmak vállalni. Azok akik gyereket vállalnak, egyre inkább magukra maradnak. Hamarosan nagy valószínűséggel abszolút átmegy a társadalmi vélekedésben, hogy gyereket rendesen felnevelni fenntarthatatlan vállalás, és a túlnépesedés miatt még csak nem is jófej viselkedés.
A materiális valóságot nehéz kidumálni…

Tippem szerint öt éven belül az lesz a gyerekvállaláshoz a társadalom hozzáállása, hogy ez egyéni szocproblem, és oldja meg mindenki, aki gyereket akar. A gyerek immár a gazdaság számára sem lesz kívánatos jószág, hiszen a robotizálás miatt egyre kevesebb munkaerőre lesz szükség.

A gyerekszülés, az anyaság pátosza kikopik a mainstream értékrendből, és egy fokozatosan vékonyodó társadalmi réteg számára lesz csak érdemi tényező. Ami sok szempontból sajnálatos, de mégis nagy valószínűséggel így lesz. Nem lehet máshogy, hiszen tényleg nincs szüksége több gyerekre gyakorlatilag semmilyen gazdasági rendszernek, sem pedig a bolygónak, így senkinek nem lesz igazán érdeke ezt az ideológiát tovább fenntartani. Tartalmas, értelmes életet pedig gyerek nélkül is remekül lehet élni, ezt most már elég sok példa mutatja a Tudatosan Gyerektelenek között.

És ezen a ponton lesznek csak igazán rossz helyzetben a gyereket vállalt nők és családok. Ott lesznek millió egy teherrel, költséggel, feladattal, és még a társadalom is sanda szemekkel néz majd rájuk. Ami egyébként már most is megvan, csak még nem ez a “hivatalos” álláspont.

Nyilván akkor is lesz majd aki vállal gyereket. Pláne, ha lehetősége sincs nem-vállalni. Ezek a szülők és ezek a gyerekek lesznek azok, legalábbis közülük sokan, akik erőforrás-hiányosak lesznek, szoros társadalmi és gazdasági kényszerek fogják meghatározni a pénzkereseti lehetőségeiket, így majd elszegődnek ápolónak vagy háztartási alkalmazottnak azokhoz, akik mindezekből kimaradtak, ellenben vannak megtakarításaik a saját ellátásukat megfizetni…

Sarkítok, és több állításom is elnagyolt. Viszont úgy gondolom, hogy strukturálisan mégiscsak ezek a kilátások, ahogy a gondoskodás válsága mélyül, az államok pedig tojnak az egészre praktikusan. Viszont aki már megszületett, azt így, úgy, vagy amúgy, de valahogy, valakinek, el kell látni. A Tudatosan Gyerektelenek azok, akik fenntartható módon, vagy legalábbis nagyobb valószínűséggel fenntarthatóbb módon mennek neki a saját öregkoruknak. Ezt azt hiszem elég könnyű belátni, ha figyelünk a gazdasági realitásokra és a társadalmi tendenciákra.

És nyilván vannak családok, ahol béke van, erőforrás, szeretet, és valahogy megoldják. A pontos számokat nem lehet tudni, nincs erre kutatás. De arra azért fogadnék, hogy ha valaki megnézné ezt az egészet egy rendes kutatás keretei között, akkor hasonló eredményeket találna. Sajnos elég bátran tennék erre pénzt…

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
Facebook itt: https://www.facebook.com/egyapolonaploja/

******************************************************************************

 

15 thoughts on “Milyen alapon remélik a Tudatos Gyerektelenek, hogy ők majd el lesznek látva öregen?

  1. Persze, lehet így élni, csak minek. Azzal a kellemes tudattal, hogy x év múlva megyünk a tepsibe és kész. Gyereket nem azért vállal az ember, mert hogy az anyagilag milyen jó, vagy hogy majd időskorban ki gondozza, hanem hogy legyen valami értelme ennek az egész életnek, valakinek továbbadni azt ami nekem van, látni gyarapodni, felnőni, és továbblépni azt a gyereket. Nem pedig csendesen belesorvadni az öregségbe és az elfekvőben majd vigasztalgatom magam azzal hogy mennyi sok pénzem maradt.

    Like

    1. A világ szerintem ennél sokkal érdekesebb, sokszínűbb, és messze nem csak ez a két opció van.

      Egyébként a realitás az, hogy a gyereket vállaltak is sokan csendesen rohadnak bele az öregségbe.
      És legtöbbnek még pénze sincs…

      Like

      1. Kinek a pap, kinek a papné. Én pl nem akarom úgy elhagyni ezt a világot hogy nem hagytam magam után semmit és senkit, csak egy rakás pénzt az államnak.

        Like

      2. Gyanúsan nagyon kevés pénzt fog bárkire hagyni az a földi halandó, aki valóban korrekten kifizeti majd a saját öregkori ápolását 🙂

        Like

  2. Végre egy értelmes cikk, ami nem az ostoba kormánypropagandát nyomja. A kormány csakis azért erőlteti a gyerekszülést, mert a kirovó-felosztó nyugdíjrendszer fenntarthatatlan piramisjáték. Egyébként tényleg semmi szükség több emberre a Földön. Időskori gondoskodást a gyerekeinktől várni, ez nonszensz dolog amúgy is.

    Like

  3. Ha a legtöbben tudatosan gyerektelenek maradnak (értem, amit írsz, és tetszik is a felvetésed), akkor ki lesz az, akiknek fizetnek, hogy ellássák? Valami felett elsiklottam?

    Like

    1. Szia, igen, sajnos sztem erre a problémakörre ugyanaz lesz a megoldás mint ami most is, h a kényszerpályán lévő nők fogják csinálni, illetve egyre több kiszolgáltatott férfi is, aki áramlik a szakmába már most is.

      A cikkben egyébként írok erről:
      “Nyilván akkor is lesz majd aki vállal gyereket. Pláne, ha lehetősége sincs nem-vállalni. Ezek a szülők és ezek a gyerekek lesznek azok, legalábbis közülük sokan, akik erőforrás-hiányosak lesznek, szoros társadalmi és gazdasági kényszerek fogják meghatározni a pénzkereseti lehetőségeiket, így majd elszegődnek ápolónak vagy háztartási alkalmazottnak azokhoz, akik mindezekből kimaradtak, ellenben vannak megtakarításaik a saját ellátásukat megfizetni…”

      Like

    2. Jelenleg is csomó olyan nő ápol, aki felnevelte a gyerekeit, azok kirepültek, a nő elvált már, vagy özvegy, tök ráér, egyéb munka-kilátása nincs. Sosem tudott mással foglalkozni érdemben mint háztartással, gondoskodással, és most legalább már fizetnek is érte neki, így életében először szabadabb és nagyobb a mozgástere. Nagyon érdekes dinamikák ezek egyébként, írok erről több helyen is itt a honlapon.

      Like

    3. Ja, és még egy. Tudatosan Gyerektelennek lenni már eleve luxus, csomó (legtöbb) nőnek nincs hozzáférése fogamzásgátláshoz, így kénytelen szülni. Az, hogy a “legtöbben” gyerektelenek legyenek, egyelőre még csak álom.

      Like

      1. Ó, mondtam, hogy elsiklottam felette. Köszi! Viszont az a világkép, amit most itt felvázoltál azokról a nőkről, akiknek nincs választása, nem tetszik. Pont amiatt, amit írsz, hogy maga a választás luxus. Olyan képzetet kelt bennem, mint a Szolgálólány meséje.

        Like

  4. Tudatosan, már 12 éves korom körül eldöntöttem, hogy soha nem b*szom el az életemet a szaporodással – meg hogy utána egy életen át a kölyköm miatt lemondásban éljek. Így 40 felett azt mondom, jól döntöttem és nem bántam meg! Anyagilag és és minden téren szabadságban, nyugalomban, biztonságban élek, ameddik a szerencsétlen kolléganőim hitelcsapdában vergődve, idegroncsként és kialvatlanul nevelik a gyerekeiket engem irigyelnek, mert kb. félévi biziosztás idején az a legnagyobb “gondom”, hogy Dubai vagy Doha átszállással repüljek a Maldív-szigetekre. Engem tökéletesen kielégít az, hogy bárhova eljuthatok a világban, bármit megvehetek és bármit megtehetek, amihez csak kedvem van. Nagyon nem hiányzik egy gyerek, a gondolattól is kráz a hideg, hogy a remek életemről lemondjak miatta. Én agy vagyok kiegyensúlyozott és boldog – és mivel nem b*sztatok senkit azért, hogy gyereket vállalt, elvárom, hogy engem se b*sztasson senki azért, mert én nem. Peace.

    Like

    1. Fair enough. Olvastam ma a Gyerekmentes Övezetnél, hogy ki hány éves, és megbánta-e h nem vállalt gyereket. Iszonyú tanulságos volt olvasni a kommenteket. Jó hogy láthatóvá válnak már ezek a vélemények, biztosan segíti az embereket abban, hogy körültekintőbben döntsenek a kérdésben.

      Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.