Isten nem kockázik


Mondta állítólag Einstein gyakorta. Talán igen, talán nem. De a sors biztosan kockázik, legalábbis nekem abszolút így tűnik.

Hétfőn még egy egyetemi permakultúrás projektről és együttműködésről tárgyaltam a mediterránban, és lötyögtem délután a parton. Kedden hajnalban felmarkoltam Mary Poppins típusú bőröndömet és elindultam az ismeretlenbe.

Meg is érkeztem az új helyre. London. Egy közel 100 éves, vak és nagyothalló néni az ügyfelem, aki ráadásul nagyon rossz bőrben van. Az szerencse, hogy olyan kicsi a súlya, hogy ölben elbírom, ha szükséges. Közben nagyon rossz hírek jöttek a családból. Kijött a migrénem is. A nénit, az igényeit, az állapotát, a milyenségét még egyáltalán nem ismertem, ehhez képest szerdán egész nap aludt szinte. Iszonyú nehéz helyzetben voltam, hogy kell-e ezen aggódni, netán orvost hívni, vagy csak hagyni pihenni.

Csütörtök reggelre mégrosszabb híreket kaptam otthonról, felkelni is alig bírtam, egy tök idegen helyen. A néni a szomszéd szobában aludt, én a klotyón hánytam, és elképzelésem sem volt, hogy hogy oldom meg a helyzetet. Lehet hogy ki kell hívni a mentőt magamhoz, de a nénit is el kell(ene) látni valahogy, ha felébred. Abban sem voltam biztos, hogy akarom vállalni a munkát, azok alapján ahogy láttam a körülményeket.

Senkit nem ismerek errefelé, gőzöm sem volt, hogy kihez fordulhatnék. Egyedül voltam, egy beteg öreg emberrel, magam is betegen, és lelkileg is romokban.

Visszafeküdtem, aludtam egy órát, utána jobb lett a fejfájásom. Csütörtökön már a néni is erősebb volt, el is mentünk sétálni a tolószékkel. Gyönyörű környék, park, kávézók, boltok, a Temze.

Pénteken a néni már teljesen erejében volt és otthonról is jobb hírek érkeztek. A fejfájásom is elmúlt. Nagy sétára mentünk a környéken, három órát kolbászoltunk, vásárolgattunk, kajáltunk. A néni tud és szeret is élni, de a végére eléggé kifáradt.

Hazafelé a lépcsőházban éppen a csomagokkal molyoltunk és kezdtünk volna felmászni a lépcsőn, mikor a bejátaron behaladt valaki…

Szerintetek mekkora a matematikai esélye annak, hogy a sors befúj dolgozni egy olyan lépcsőházba, ahol egy másik lakásba egy régi gimis barátomat és családját fújta be lakónak, pár héttel ezelőtt…???

30 éve barátaim ők, akikről tudtam hogy itt laknak Londonban, hogy új helyre költöztek, és akiket akartam is keresni hogy találkozzunk, ha egy kicsit berendezkedek. Ha minden jól megy felszaladok ma hozzájuk a szünetemben egy kávéra. Papucsban…

A terv az, hogy ezen a helyen most két hetet vagyok, és ha a család akarja hogy állandó ápoló legyek, és én is elvállalom, akkor ide fogok most egy ideig visszajárni. Ez még nincs eldöntve, majd látjuk a következő napokban.

Kifejezetten azt gondolom, hogy a sors kockázik. Reménykedve, félve és izgalommal várom, hogy a családi hírek és a munka kapcsán is mit fog dobni.

Ami még plusz értelmezhetetlen adalék. Kedves társammal Afrika felé kacsintgatunk egy ideje, kinéz, hogy oda megyünk majd dolgozni a közeljövőben. Itt írtam erről. Itt a néninél az ápoló váltótársam egy délafrikai fekete csaj, aki nagyon jó ápolónak tűnik, nagyon profin átadta a munkát mielőtt elment. Már több afrikai ápolója is volt a néninek, akikről órákon át szeret mesélni. A fejemben egyészen színes kép kezd élni azokról a nehéz sorsú afrikai nőkről és az életükről, akik Angliában kötnek ki ápolóként. Dél-Afrika, Zimbabve, Nigéria. Mi Kenyába és Ugandába készülünk.

Kicsikét néha összerogyik a lelkem a benyomások alatt. Méghogy a sors nem kockázik… Persze lehet, hogy csak mókás arc, és szórakoztatja ha látja, hogy az emberek mit tudnak kezdeni a fordulataival… Én jelenleg remegek és igyekszem állni amit kapok. Mindenesetre nem unalmas, azt mondhatom.

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
Facebook itt: https://www.facebook.com/egyapolonaploja/

******************************************************************************

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.