Ez alatt a poszt alatt érkezett egy komment, amire a válaszom inkább megírom posztban. Egyúttal szeretném megadni/tisztázni az értelmezési tartományát is annak, ahonnan én írok, beszélek. Továbbá beteszek a posztba hivatkozásokat korábbi cikkekre, amik összefoglalják az adott felvetéssel kapcsolatos állításaimat, szóval ez egy kicsit ilyen összefoglaló cikk is lesz, megragadva a komment kérdései adta lehetőséget.
Őket érdekli, hogy veled mi lesz?
(értsd: az ügyfeleket és a családjaikat)
Kezdem a végén: nem, őket egyáltalán nem érdekli, hogy velem mi lesz. Az ügyfeleim és családjaik többnyire viszonylag jómódú, de kiszolgáltatott és kínlódó emberek, akik segítségre szorulnak. Én azért vagyok itt, hogy őket emeljem, és nem fordítva.
Két volt ügyfelem családjával tartom csak a kapcsolatot, a többiekkel nem. Általában nem az embert szeretik bennem, hanem a munkám, a figyelmem, a szolgáltatást amit nyújtok.
Ahogy olvasom a cikkedet, bennem merőben más vélemény alakul ki.
Sok szabadság, nagy fizetés? Ennyi aggódás az ügyfélért?A sok szabadságra nem jár egyáltalán fizetés. A fizetés csak Mo-n ill. más lepukkadt országokban jó, ott nem annyira, különben ők csinálnák.
Teljesen igazad van! Ez egy marha nehéz munka, főleg ha nehéz az ügyfél. De még ha nem nehéz akkor is. Igen, rengeteg aggódás az ügyfélért, ha az ember valóban odafigyel.
Nem is véletlen, hogy általában olyan emberek lesznek ápolók, akiknek nincs más választásuk. Erről még írok itt is.
Abban is teljesen igazad van, hogy a fizetés csak akkor sok, ha nem ott költi az ember ahol megkeresi. Magyarországon ezért a munkáért napi 6-15.000 Ft-ot fizetnek, ami az ottani költségviszonyok között arcpirítóan kevés. Erről még itt is írok.
Angliában én napi 100-120 fontot keresek, ami az itteni költségekhez képest is arcpirítóan kevés ezért a munkáért. Csak akkor sok ez, ahogy írod is, ha olcsóbb országban költi el az ember. Szerencsére a mediterrán országok olcsók, ott élni azért nem kifejezetten lepukkant élet. De értem, hogy mire mondod. Azért a napi 35-40.000 Ft-os fizetést Magyarországon költeni sem olyan rossz élet, ha egyébként az embernek van hol laknia.
A szabadsághoz: igen, abban is teljesen igazad van, hogy a szabadságra nem fizetnek, főleg ha csak 3 hónapot dolgozik valaki egy évben. (Ha valaki főállásban dolgozik, neki jár 28 nap fizetett szabadság és más benefitek.)
Azt, hogy pontosan milyen fajta szabadságot nyújt ez a munka, azt ebben a posztban írom le. Röviden: az a jó, hogy a korábbi magyarországi munkáimhoz képest, ahol társadalmi vállalkozóként és alulfizetett egyetemi oktatóként állandóan agyalni kellett és soha nem volt rendes megállás, itt most csak akkor dolgozom amikor én akarok, nem kell “hazavinni” a munkát, egyszerű az adózás, nagyon tiszta ügy az egész. Nekem ez új volt ebben a formában, és még mindig (évek után is) üdítő ez a fajta szabadság, rugalmasság. Tényleg az van praktikusan, hogy amikor dolgozni akarok, akkor szólok az ügynökségeknek, hogy jönnék, és 1-2 héten belül jövök.
A megoldás kulcsa szerintem egyébként két fő dologban rejlik. Az első, hogy te elfogadod magadnak ezt a munkát. Ide kéne eljutni. Nekem nem sikerült még 20 év után sem. Második pedig az ezen túli élet. Az anyagi kényszert nem említem, mert az nem elfogadás, hanem nincs más választás.
Ezt a részét máshogy látom. Én azt gondolom, hogy a megoldás abban rejlik, hogy nem szabad túl sokat csinálni egyszerre. Ha ezt a munkát folyamatosan kell csinálni, akkor azt szerintem nem lehet sem megszokni, sem megszeretni, abba csak beletörni lehet.
Nem is véletlen, hogy akik egy évben 9 hónapnál többet dolgoznak, azok általában 2-3 évig csinálják csak, mármint a magyar nők, és utána nem. Egyrészt megkeresnek vele elég pénzt maguknak, és hazamennek a pl. falusi, alacsony költségű életükbe, vagy nyugdíjba, másrészt kiégnek, váltanak. Ezt a 2-3 éves adatot az egyik ügynökség vezetője mondta nekem, őt idézem.
Az én helyzetem elég speciális, bár nem ritka. Gyakorlatilag cherrypick-elem a rendszert, a careworkcrisis-t, a fapados repülést, és az EU adta lehetőségeket. Azok közé a nők közé tartozom, akiknek lenne más munkalehetősége, boldogulási lehetősége, de valamilyen paraméterek miatt mégiscsak beszállnak ebbe. Volt olyan fiatal nő kollégám, aki tanár és művész, a bentlakásos ápolással megkeresi a saját házát, elindul az életben, és aztán majd vált. De olyan fiatal férfi kollégám is volt aki szintén az életének az anyagi alapjait akarta letenni és utána vált.
Nekem ugye nem csak ez a munkám van, és jelenleg évente elég keveset ápolok. Kijövök Angliába pár hétre, letolom a penzumot, felmarkolom a pénzt, elintézem az angliai dolgaimat, és megyek haza a mediterránba. Illetve kutatom a gondoskodás válságának brit viszonyait, az ápolás és az egészségügy rendszerét. Szóval elég sok legyet ütök le egy csapásra.
Így viszont, ahogy itt is írom, nagyon lehet ezt a munkát szeretni. Egészen különleges élményeket, tapasztalásokat nyújt, olyan tereket enged látni/kutatni, amikhez hétköznapi nem-angol halandók, máshogy nem is férnek hozzá. Ez különleges ajándék, még pluszban a fizetés mellett. Egy hónap alatt megkeresek tisztán kb. 1.000.000+ Ft-ot.
Ha egy évben 3-4 hónapot dolgozom, megvan a létem stabil anyagi alapja, a maradék időben meg csinálom az összes többi munkám és önkéntes tevékenységem, és nem vagyok anyagi kényszer alatt.
Időt lehet ezzel a munkával nyerni és szabadsági fokot, hogy azután az ember tényleg azt csinálhasson a maradék idejében amit szeretne, szabadon. És ez ugye beszámít a nyugdíjba, brit nyugdíjra leszek jogosult, lesz állampolgárságom, stb.
Én nem tudnám elfogadni ezt a munkát, ha csak ez lenne, és főállásnyi mennyiségben. Nem bírnám lelkileg, és szerintem senki nem bírja jól. Ahogy mondod “az nem elfogadás, hanem nincs más választás”.
Éppen ezért is írok és beszélek ennyit erről a témáról ezen a honlapon, és ez a munkám érdekképviseleti aspektusa: szeretném láttatni a társadalommal, hogy mi ez az egész, mennyire szívás, mik a körülmények, mi a realitás a vágyvezéreltségen túl. Ha már úgy hozta a sors hogy írástudóként, közgazdászként, kutatóként ennyire terepi szinten tudom folyamatában látni ezt a műfajt, akkor láthassa más írástudó is a cikkeimen keresztül. Illetve szeretném még segíteni tudni a családokat általában, a felkészülésben. Azokat akik előbb-utóbb szintén érintettjei lesznek az idősgondozás válságának, vagy már most is azok.
Abban reménykedek, hogy ha megérti a többségi társadalom, hogy MINDENKINEK szüksége van ápolóra, gondoskodásra, és egyre több embernek, akkor könnyebb lesz változást kinyomni a hatalomból. Szükséges, hogy megváltoztassuk a gondoskodás helyét és elismertségét a társadalomban, mert így mindenki szív, azok is akik ápolnak és azok is akik ápolásra szorulnak. Vagyis gyakorlatilag mindenki.
Ahogy az idő halad, és láthatóan jó sokan vagyunk ápolók hasonló szándékkal, sőt a policy szinten is alakul az érdeklődés a téma iránt, még akár valami jó szinergiák is összeállhatnak.
A gondoskodás árával kapcsolatos írások itt olvashatók.
A munka nehézségével kapcsolatos írások itt.
A munka szépségeivel kapcsolatosak, itt.
Miközben ezt a cikket írom, magyarországi kisvárosban tartózkodó külföldi ismerőseim kislánya beteg lett. Talán tüdőgyulladás. Az ügyfelem mellett ülve próbálok távban segíteni kideríteni, hogy hova tudnak menni, ahol valaki beszél külföldiül. Nagyon kimerült is vagyok már, szegény ügyfelem sincs jó hangulatban. Annyira iszonyatosan függünk egymástól, mi emberek, annyira fontos, hogy figyeljünk és segítsük egymást. Mindenki tudja ezt, aki átérzi a szenvedők kínját. Annyira jó lenne egy békés, szelíd, támogató fajta társadalmat csinálni erre a rövid időre, amíg itt tartózkodunk ezen a kis random bolygón.
******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
Facebook itt: https://www.facebook.com/egyapolonaploja/
******************************************************************************
egy ápoló naplója 
Köszönöm.
Én megértettem kezdetektől fogva a te 1) motivációdat erre a munkára és 2) ezen túli munkádat, ambíciódat és főleg a célját. Majd szívesen megkérdeznélek kb. 15 év múlva, hogy mit gondolsz retrospektiv a 2) pontba fektetett rengeteg energiáról.
“Abban reménykedek, hogy ha megérti a többségi társadalom, hogy MINDENKINEK szüksége van ápolóra, gondoskodásra, és egyre több embernek, akkor könnyebb lesz változást kinyomni a hatalomból.”
“A remény hal meg utoljára.
Milyen kár, hogy előtte mi, emberek.” Keresztury Tibor
Szerintem a UK-ben ezt elég jól kezelik más országokhoz képest, csak nincs elég munkaerő. Majd ha azzal a rengeteg benefiten élő emberrel is úgy elbánnának, mint Magyarországon a munkanélküliekkel és rászorulókkal, akkor majd lenne munkaerő ott is. Azt teljesen felesleges elvárni, hogy ezt a munkát sokkal jobban megfizessék. A kórházban sem keresnek jól és 1) mennyi invesztició után lehet csak oda bekerülni és 2) mekkora felelősség van rajtuk. Szerintem ha ebben az idősgondozásban lenne mondjuk napi 4 órahossza szabadidő valahogy elosztva, hogy el is lehessen onnan menni, pl. egy nyelvtanfolyamra vagy akárhová, akkor már teljesen nyerő lenne. De lelkizni azt nem szabad, mert abban felőrlődsz és belebetegedsz. Ez a 24 órás összezártság a gondozottaknak sem tesz jót. Azt hiszem a UK-ban sokban ludasak az ügynökségek, mert ők azt akarják, hogy egy ember orrvérzésig, de minimum 2 hónapig egyvégtében egy helyen maradjon. Voltam tavaly egy toborzáson és ott ezt mondták azzal indokolva, hogy az idős embereknek nem jó a váltás, de szerintem leginkább ők akarnak kevesebb munkát és nagyobb hasznot. Ráadásul milyen egy szemtelen fiatal csajt küldtek oda, csak lestem. Nem volt angol jómodor meg udvariaskodás, az nem jár a Kelet-európaiaknak. A másik csaj meg egy tök dilettáns volt, kidobott pénz volt amit ráköltöttek.
Ami pedig Magyarországot illeti, ki lehet tenni a “hagyj fel minden reménnyel” felíratú táblát a határon:
Bennem most már naponta érlelődik, hogy Európában, de talán az egész földön sincs még egy ilyen inhumánus, autoriter, egoista, irigy, széthúzó, intoleráns, pár szem peanuts-ért korrumpálható és megvehető, másokon uralkodni vágyó és mindenkit hülyének vevő népség, mint amilyenek mi vagyunk. Nem a politikusok rohadt szemetek, hanem ők ugyan olyanok, mint a többség, mert bárki van kormányon, mindenki valamilyen módon lezülleszti az országot és egy romhalmazt hagy maga után, csak ők tükröt tartanak elénk.
Ezt én nem mondtam: “ott élni azért nem kifejezetten lepukkant élet”. Nem lepukkant életről beszéltem, hanem országokról és ezen gyakorlatilag a Kelet-európai országokat értettem, mert ezt az idősgondozást főleg Kelet-európaiak viszik a hátukon a vezető Nyugat-európai országokban. Én tudom, hogy az a hely, ahol te élsz, nem lepukkadt, főleg Magyarországról nézve nem és úgy látszik, hogy nem is drága, ha ennyiből megél egy egész család, bár én azt gondoltam volna, hogy a lakhatás nem olcsó.
Igen, szerencséd van, hogy ki tudod szemezgetni a cseresznyét, ehhez nyilván el kell telni egy időnek. Aki újonnan megy oda az gondolom nem válogathat annyira és főleg nem könnyű rövid távú időket elcsípni kizárólag akkor, amikor neked tetszik és nem is fizetnek napi £ 100-120 -at. És nyilván az egész úgy van kikalkulálva, hogy az adóhatár alatt maradj vagy csak minimálisat fizess, hogy anyagi értelme is legyen.
Mivel már többször írtad, hogy majd brit nyugdíjra leszel jogosult, annak utána is néztél, hogy mennyi az a brit nyugdíj? Ugyanis az eléggé aprópénz. Áprilistól heti 168,60 font lesz, ha 35 évig fizetted a teljes járulékot. Ha mondjuk lesz ott 20 év biztosítási időd, amit évente csak egy negyed évre fizetsz,, akkor kb. heti 25 fontot kapsz. Jó, az összeg emelkedik, de nem egetverően. Persze nem szóltam semmit, ha fizeted egész évre a járulékot meg ugye még lehet nyugdíjkasszát is fizetni. Na de mi van a betegbiztosítással? Azt is fizeted pluszban egész évre a UK-ban vagy a lakhelyeden?
“Annyira jó lenne egy békés, szelíd, támogató fajta társadalmat csinálni erre a rövid időre, amíg itt tartózkodunk ezen a kis random bolygón.”
Hát igen, ez lenne a vágy, de ahogy olvasom a híreket, megrökönyödve tapasztalom, hogy az őrültek most kezdenek megint meggondolatlan fegyverkezésbe, ami nem éppen békés, szelid, támogató társadalmat sugall. Szerinted volt valaha a világ kezdete óta valahol olyan?
LikeLike
Nagyon fontos szempontokat hozol és nagyon örülök, hogy ezeket leírtad. Tök jól árnyalja azokat amiket beszélek, köszi!
Én egyébként úgy tudom, h 10 ledolgozott év elég a garantált állami nyugdíjhoz, ami nyilván az UKban nem sokat ér, de olcsó helyen lehet vele mit kezdeni:
https://www.gov.uk/government/publications/your-new-state-pension-explained/your-state-pension-explained
Bár egyébként ez csak egy plusz, azért arra nem fogadnék nagy összegben, hogy mire én odajutok még lesz egyáltalán bármiféle nyugdíjrendszer akár Magyarországon, akár az UK-ban.
LikeLike
Nyugdíjtéma … Igen “ledolgozott” 10 év, az azt jelenti, hogy egyáltalán jogosultságot szerzel állami nyugdíjra, de az nem azt jelenti, hogy megkapod a maximumot, amit 35 évre adnak, hanem csak részarányosan fogsz kapni és te nem is dolgozol permanent, tehát csak részben fizetsz járulékot. Azt én nem tudom, hogy az a részben fizetett járulék esetleg fedezi -e az egész évre valót, ez is lehet, de ennek most kell(ene) utána járni, ha még nem történt meg, mert később már késő lesz.
Ma már még a teljes state pensionból sem lehet még egy szegény(ebb) országban sem hátradőlni, sajnos. Amit én fent odaírtam, azt kiszámoltam, nem hasraütés: “Áprilistól heti 168,60 font lesz [a state pension], ha 35 évig fizetted a teljes járulékot. Ha mondjuk lesz ott 20 év biztosítási időd, amit évente csak egy negyed évre fizetsz,, akkor kb. heti 25 fontot kapsz. Jó, az összeg emelkedik, de nem egetverően.” Az idén ezek szerint £ 4,25 -öt emelnek rajta.
“You’ll get a proportion of the new State Pension if you have between 10 and 35 qualifying years.
Example
You have 20 qualifying years on your National Insurance record after 6 April 2016.
You divide £164.35 by 35 and then multiply by 20.
Your new State Pension will be about £93.91 per week.”
https://www.gov.uk/new-state-pension/how-its-calculated
Mikor megszavazták a Brexitet, akkor elég sok cikk volt a neten a szegény(ebb) EU országokban élő szegény brit nyugdíjasokról, főleg Spanyolország és Portugália vonatkozásában, hogy mi lesz velük, mert akkor már nem fizeti az állam nekik külföldre a gyógykezelésüket és a gyógyszereket és ők nem kapnak annyi state pension-t, hogy abból még Spanyolországban a betegbiztosítást is ki tudják fizetni, mert olyan kevés a nyugdíj. Én tudom, sok magyar nyugdíjas nagyon örülne annak a havi kb. 700 fontnak, de azért azt te is tudod, mivel járkálsz a világban, de legalább is Európában, hogy az ténylegesen mennyi. A régen megállapított nyugdíjak meg még ennél is jóval alacsonyabbak tudnak lenni. Ezt csak mondom, rád ez nem vonatkozik.
Igen, mindenhol azzal riogatnak a magánbiztosítók, hogy majd nem lesz nyugdíj, hogy nekik legyen miből jól élni, de azért abban igazuk van, hogy az állami nyugdíj mindenhol csökken, ami elsősorban demográfiai okokra vezethető vissza. Valami biztosan lesz, hacsak egy államcsőd be nem üt, de az ma már nincs garantálva sehol, hogy a nyugdíjból majd meg is lehet élni. Európában több országban kötelező pluszban a nyugdíjkassza ez miatt.
Szóval csak azt akartam mondani igazán jóindulatból, hogy szerintem járjál utána a dolgoknak, ha ez eddig nem történt meg. Egy e-mail nem kerül semmibe és most ez a Brexit jó ürügy az érdeklődésre, mivel nem tudod, hogy ez rád nézve hogy is fog alakulni.
Egyébként nem jött értesítés az e-mailre a new comment-ről.
LikeLike
Szia, szerintem valami nagyon el van itt tolva a munka-/szabadnapok arányában. Írod, hogy 3-4 hónapot dolgozol évente. A helyzet az, hogy magyarországi munka törvénykönyve írja elő a 24 órás szolgálatot követő 48 órás pihenőidőt. Tehát 24-re nem másik 24 jár, hanem 48! Ilyenformán, ha 4 hónap munkaidőt számítasz magadnak, és nyolcat pihensz, akkor pénzednél, és az újratöltési energiádnál vagy.
Ezek nem viccből vannak kitalálva hosszú munkaidejű dolgozókra, hanem a biológiai rendjük miatt.
És igen, be lehet csavarodni évek után állandó bentlakással, vagy akár 2-2 hetes váltásokkal, mert nehéz eseteknél bizony nem elég a “másik” huszonnégy a pihenésre, kikapcsolódásra. Akklimatizálódsz, lecsengesz, és megint készülsz. Munkában ugyanez. Megérkezel, felméred a változásokat, visszahangolódsz, beleveted magad az esetleges fejlesztésbe, vagy kísérésbe, majd az utolsó napokban már kimerülsz.
Nem is tudom, mi lenne, ha ezeket felvetném magyar csoportban, amikor ott még azt sem képesek értelmezni, hogy kéthetes váltásban pl. KÉT gondozót fizetnek, és nem egy lép le az “óriási” bérrel … Hiszen még itt sem, ezen a nagyon színvonalas, és értelmes blogon sem evidencia a 24/48!
érdekes, h a többségében férfiak által végzett biztonsági őri munkánál tök OK, hogyha valaki huszonnégyet őrködik, utána két napot pihen.
LikeLike