A magyar közoktatás, a magyar jövő, a gyerekeink jövője


Szembe jött ez a megosztás a FB-on. Ez így, 3. osztályos random feladatlap, még 2012-ből… Szépen szisztematikusan mossák a gyerek agyát, őrület. Ők lesznek a jövő magyar vezetői, polgárai, dolgozói, gondolkodói. Ők fognak (vagy nem fognak) gondoskodni arról a sok stratégiai elméről, akik most ilyen oktatási rendszert és tananyagot erőszakolnak rájuk. Persze nem most kezdődött ez már, évek óta megy. Itt van belőlük több is.

Mi Magyarország jövőképe? Mik a víziók és mik a koncepciók? Hol beszélnek/gondolkoznak/dolgoznak az írástudók, az értelmiség arról, hogy 10-20-30 év múlva konkrétan milyen országot szeretnének? Mármint részletesen leírva és beköltségelve. Látott már valaki ilyesmi tervet, koncepciót?

És miben reménykedünk, ha engedjük, hogy a gyerekeink ilyen tankönyvekből, tananyagokból, segédanyagokból, feladatlapokból tanuljanak?

Mégegyszer:
Miben reménykedünk, ha engedjük, hogy a gyerekeink ilyen tankönyvekből, tananyagokból, segédanyagokból, feladatlapokból tanuljanak?
Konkrétan, miben reménykedünk???

Sokat nézem itt kedves ügyfelemmel a tévét, ő is szereti a BBC-t és a progresszív hírcsatornákat. Lenyűgözve bámulom mindig azt a fajta társadalmi dialógust, ami kibontakozik a szemem előtt. Az értelmiség, az intézmények dolgoznak, keményen gyötrik magukat és egymást, a társadalmi szerepeik felelős elvégzése érdekében. Döbbenetes figyelni egy olyan országot, ahol az emberek komolyan veszik azt, hogy amennyire lehet ne beszéljenek nettó hülyeséget, mert egyrészt azért utána számon vannak kérve, másrészt ha két hónap múlva már tök mást mondanak, akkor azt is meg kell tudniuk magyarázni, hogy ez miért van. Az egyén hitelességének fontossága, mint társadalmi norma, teljesen átsüt a dialógusokon.

Az Egyesült Királyság egyébként elég nagy sz*ban van. Nem csak a Brexit miatt, hanem számos más strukturális ok miatt is. Carework krízis, NHS krízis, kevés a tanár, kevés az orvos, kevés a rendőr (szerintük), nő a bűnözés, nő a rák, nő a demencia, rossz a produktivitás, stb.stb.stb.
Szóval még véletlenül sem állítom, hogy itt minden rózsás lenne. Közben ugye IT forradalom van, dübörög az automatizáció. Folyamatosan beszélnek arról, hogy mennyi állás fog emiatt megszűnni. A középosztály süllyed (#shrinkingmiddleclass), a prolik sokszor nulla órás szerződések között nem tudnak megélni.

Ami mégis üdítő különbség itt, hogy az értelmiség nem szűnik meg komolyan gondolkozni és főképpen szüntelenül egyeztetni arról, hogy hogyan kellene reagálni a változó világ kihívásaira. Három éve figyelem ezt és nagyon tanulságosnak találom. És ez nem csak a tévében, a nagypolitikában van így, hanem a családok, közösségek szintjén is. Az emberek itt nem a csodára várnak, hanem a maguk szintjén részt vesznek és vállalnak a társadalom hajójának irányításában.

A cikken 1 db like van… 😦

Ezzel szemben Magyarországon mintha ez hiányozna.

Hol beszélnek emberek jól hallhatóan arról, hogy az ország pl. milyen módon kíván reagálni az IT forradalom munkaerőpiac-formáló hatásaira? Annak örülünk, hogy az AUDI ellen nyert a szakszervezet, de arról nem beszélünk, hogy az összes állás hány %-a fog milyen hamar megszűnni a robotika miatt?

Nincs szó arról sem, hogy a magyar közoktatásból kikerülő fiatalok mire lesznek képesek és mire nem a 10 év múlvára megjósolható világban.

Nincs szó arról, hogy hogyan kíván az ország a megújuló erőforrásokra átállni, a klímaügyek miatt.

Az ország leragadt a CSOK, a PAKS2, és a nemzethalál szintű “konstruktív” dilemmákban. Ja, meg hogy kapcsolgassuk le a villanyt és hordjunk vászonzacsit a bevásárláshoz. Ebből aztán majd lesz vízió, jövőkép…

Persze, van néha itt-ott szó előremutató ügyekről, ahogy a múltkor is írtam, a radar alatt sok jó kezdeményezés dolgozik. Az energetikai ügyekről pl. itt nagyon sok érdekeset lehet olvasni. De hol jelenik ez meg a közbeszédben, az értelmiség országvíziójának közös keresésében? És hol a törvénykezésben?

Évek óta keresem azt a teret Magyarországon, ahol a társadalmi, környezeti, gazdasági fenntarthatóságról stratégiai szinten lehetne egyeztetni és próbálni megszülni valami közös országvíziót, de nem találok ilyet.

És akkor bejönnek ezek a posztok, mint amit az elején betettem a közoktatás helyzetéről.

EMBEREK! A képzetlen, zárt, rugalmatlan, készség-nélküli, félanalfabéta munkavállalóknak NINCS jövője! Vagy hát van, csak olyan is…
Mi az égre számítunk? Mire játszunk?

Évek óta olvasom Ónody-Molnár Dórát aki újságíróként egymagában küzd szisztematikusan a közoktatás ügyeinek reformja miatt, és pár FB csoportot is követek ahol van erről szó, de ennyi. Ott megáll a folyamat. Nincs látható társadalmi ellenállás, nyomás, erő, sem a szülők, sem a tanárok részéről. Miért van ez így? Miért nem tud ez változni? Iszonyú nyomasztó.

***

Nyilván most sok időm van ilyeneken agyalni, ahogy üldögélek az ügyféllel és párhuzamosan nézem a brit köztévét, a fortyogóan dolgozó brit társadalmat, és a magyar közéleti híreket online. Rém plasztikus a kontraszt.

A munka nehéz, hiányzik a család, aggódom a bácsi miatt mert a felesége temetése lesz a hétvégén és nincs jól lelkileg, meg fizikailag sem. Plusz hamarosan otthonba megy, amit még nem is tud. Mobil térerő nélkül kell boldogulni és online intézni mindent, a világ végén. Nem panaszként mondom, ezek tények, és igyekszem megoldani a dolgokat. Dolgozom.

És akkor bejönnek ezek az infók a magyar közoktatásról…

Eközben az aktuálisan felvételiző gyereket felvették az eddigi összes egyetemre ahova jelentkezett. Persze egyik sem magyar egyetem, oda nem is jelentkezik. Most gapyear-t csinál és két állásban is keresi a pénzt a tanulmányaira, angolul, angolszász közegben. Megbecsülik, szeretik.
Jó iskolába járt…

Egy pillanatig átfut az agyamon, ezt a migránsozós feladatlapot nézve, hogy vajon dühös legyek-e vagy inkább hálás?

Iszonyatos dühös vagyok attól, hogy Magyarországon ennek vannak kitéve a gyerekek, és hogy nem vagyunk képesek ez ellen semmit csinálni. Hogy a lefolyóba húzzuk le az ország jövőjét, a gyerekeinkét, a nagy magyarságunkban… 😥

Ugyanakkor nem tudom elmondani mennyire hálás is vagyok, hogy kimenekítettük onnan a gyerekeinket. Valószínűleg soha nem lettem volna fizetett ápoló Angliában, ha nem vagyunk akkora anyagi nyomás alatt, mint amekkora alá betettük magunkat. Pusztán (bár nem kizárólag) annak érdekében, hogy rendes iskolákba tudjuk járatni a gyerekeinket… Nagyon sok segget kellett kimosni ezért, nagyon sok angol család életét és logisztikáját, és idős rokonaik jóllétét segíteni. De abszolút nem bánom.

Nagyon szeretem ezt a munkámat, és amit kapok tőle. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ki tudtuk ezt így alakítani, volt erre lehetőségünk. Sajnos van az a becsípődésem, hogy ha valakinek módja van nem vállalni gyereket, és mégis vállal, akkor dolga és felelőssége rendesen felnevelni őket, nagyjából bármi áron. A gyerekek nem akarnak megszületni, a szüleik rakják őket ebbe a helyzetbe. Az ő dolguk akkor gondoskodni a jóllétükről.

Mindennek ára van, amit valakinek, valahol, meg kell fizetni…

És hogy mi lesz a magyar gyerekekkel Magyarországon? Mi lesz az országgal? Hogy lesznek itt modern, kiművelt emberfők? Rajtunk múlik.

Mi lesz az értelmiség ország-víziója? Meglátjuk…
Akár még csinálhatnánk is egyet!

Mialatt ezt a cikket megírtam, levelezésben voltam az ügynökség vezetőjével, akikkel most dolgozom. Időnként átbeszéljük a helyzetet és írta, hogy beteg. Ez a legutolsó email tőle:

Thank you for this lovely email.
The family are very very happy with you
J xx
Azt hiszem inkább maradok a hálánál, maximum néha kidühöngöm magam.
De most tényleg! Nem akarnánk már végre összerakni és elkezdeni megvalósítani egy fenntartható, modern, progresszív országvíziót?
Ha csak már a meglévő, radar alatti struktúrákat rendszerbe raknánk, már azzal óriásit lehetne lépni előre. És azokra alapozva kifordítani az országot ebből a beteg tengelyéből végre.
Vagy akkor ez már mindig így lesz? Pontosan kinek a dolga (lenne) meghozni a változást?
.
.

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.
Facebook itt: https://www.facebook.com/egyapolonaploja/

******************************************************************************

 

4 thoughts on “A magyar közoktatás, a magyar jövő, a gyerekeink jövője

  1. Nem gondolom, hogy a 3. osztályos feladatlap ilyet tartalmaz. Kiadó, oldalszám minimum dukálna a hitelességéhez. A D jelölés kék alapszíne kivált gyanússá teszi a dolgot, hogy ezt valaki úgy szerkesztette. A gyerek ugyanis bekarikázza az egyforma jelölések közül a helyes válasz betűjelét, itt viszont eleve eltérő színű alapban van.

    Like

  2. Nehéz kérdések…nekem az a megérzésem, hogy sajnos a szülők is ennek az oktatási rendszernek(elődjének) a kineveltjei, tehát nincs is igényük tiltakozni, legalábbis nagy tömegekben, úgy, hogy hatást érjenek el. Akinek meg van, ő már nagyban gondolkozik, és vagy magánban, vagy más országban taníttatja a gyermekét. Sajnos nem tudom elképzelni, hogy ez a folyamat központi szinten megváltozzon:(. De ne legyen igazam!

    Like

    1. “nekem az a megérzésem, hogy sajnos a szülők is ennek az oktatási rendszernek(elődjének) a kineveltjei, tehát nincs is igényük tiltakozni, legalábbis nagy tömegekben, úgy, hogy hatást érjenek el.”
      Ezzel nagyon egyetértek, de tulajdonképpen az egésszel amit írtál.
      Az a kérdés van bennem folyton, hogy OK, de akkor mikor és mitől lesz változás? Vagy akkor ez ennyi?
      Kinek a szerepe, dolga, feladata egy társadalomban változást csinálni, ha rosszul mennek a dolgok?

      Like

Leave a Reply to cvd Cancel reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.