A burzsoázia diszkrét bája, onsite, IRL


Úgy alakul, hogy betekintést kapok a 60-90-es évek angol politikai elitjének társadalmi életébe és le vagyok nyűgözve. Elöljáróban annyit, hogy amiről az angol abszurd, a komédiák, és pl. a Burzsoázia diszkrét bája című film is beszél, az gyakorlatilag egy az egyben létezik és pontosan úgy, ahogy azok bemutatják. A Little Britain és Monty Python Angliáján röhög az ember, és azt gondolja túloznak, pedig nem. A vaskos sövénnyel körülvett társadalmi oázisokban egészen pontosan ugyanúgy zajlik minden, csak élőben!

Nagy dózisban kapom most itt ezt, mert a másik ápoló nem tud vezetni, így én viszem el mindenféle társadalmi eseményre, ebédekre, pletykakörökre. Szinte minden nap van valami. Kifejezett igénye, hogy ott legyek vele, részt vegyek a beszélgetésekben. Elmondhatatlanul abszurd amit látok, egyszerre röhögök és borzadok. Kirajzolódik egy olyan valóság, amiből világosan érthetővé válik, hogy hogyan jutott a világ oda ahova, hogyan lett a Brexit, és miért nem tud a fennálló politikai és társadalmi struktúra érdemi változást elérni pl. fenntarthatósági kérdésekben.

A hatalmi elit sok kis, jól képzett haszonélvezője, az írástudó, az anyagi javak és a politikai befolyás hatalmával tartja fenn a status quo-t, körmeszakadtáig. Férfiak is, nők is, izomból. Már amíg élnek. Utánuk az özönvíz. Vagy inkább a sivatag.
És már a velem egyidős gyerekeik, meg főleg az unokáig világa sem érdekli őket érdemben. Beleragadtak a múltba, és úgy kapaszkodnak egy valaha volt bandita-birodalom eszményébe, mint a járókereteikbe. 80 körüli jófejkedni akaró, ellenszenves úriember mondta nekem röhögve egy szülinapi partin, hogy mit érdekli őt, hogy mi lesz az országgal, pár év múlva ő már úgysem fog élni.
Ők azok a felmenők, akik úgy gondolják, hogy tiszteletet érdemelnek…
Persze Brexites ő is. Ezek ilyen “ultra conservative” körök, ahogy az ügyfelem fogalmaz, és aminek ő is oszlopos tagja “régi, jómódú, befolyásos család” sarjaként.

Tegnap egy korabeli prominens miniszterelnök személyi titkárának özvegyénél löncsöltünk. Vendég volt még egy másik özvegy politikus-feleség is.

Így négyen üldögélünk a körasztalnál a kisült angolkertben (két hónapja nem volt eső), a napernyők alatt. Lazacos rizst csipegetünk az elefántcsont evőeszközökkel, és kis ezüst kancsókából öntögetjük a tejszínt a málnára és az áfonyára, miközben a háziasszony exkuzálja magát, hogy nem elég fényes az ezüst. A hölgyek 84, 86 évesek, az úr ugye 90, könnyed csevegés van. Ki halt meg, ki demens, hogyvoltrégen, politika, időjárás, intrikák. What a lovely day… (Így rendesen hallom a fejemben a fordulatokat, amikkel élnek nyelvileg és hangulatilag.)

Iszonyatos mennyiségű energia volt annó fenntartani a színpad elemeit. Az angolkert, az ezüst, a ruházat, a frizura, ezer apró körülmény, mind úgy volt kitalálva, hogy szolgák, munkás kezek, gondoskodók tömegeire volt szükség, és persze nyilván emögött rengeteg pénzre, a fenntartásukhoz.

Az idők során azonban ez mind elkopott, főleg a pénzek és a szolgarendszer. De a nagy struktúrák, házak, kertek, birtokok, önérzet, még mindig állnak. Mondjuk úgy, hogy roskadoznak inkább. Minden kicsit szakadt, “tired”, ahogy az angol mondja. A fodrászolt megritkult hajakat összefújkálja a szél, az elefántcsont evőeszköz-nyeleket is megette az idő, és leginkább ócska műanyagnak tűnnek. Elképzelhetetlen mennyiségű elefánt költözött be az angol középosztály evőeszköz-tartóiba, eddig minden ügyfelemnél volt ilyen. Sokkoló.

A pázsit

Az “angol pázsit” olyan száraz, hogy a tarló beleáll az ember lábába zoknin keresztül. De amikor szóba került a klímaváltozás, az egyik hölgy széles, teátrális gesztussal legyint, hogy hagyja őt békén mindenki ezzel a hülyeséggel…

Pár napja egy katonai öregfiú találkozón voltunk. Az átlagéletkor tuti 80 fölött. Az egyik özvegy öregfiú birtokán zajlott a buli, akiről azt tudtam meg ügyfelemtől, hogy nagyon szomorú, mert az isten háta mögötti csodás birtokára nem tud feleséget szerezni magának. Na, vele ültünk egy asztalnál. A bácsi járni alig tud, tök mufurc. Nem demens, nincs agyi baja, annyira nem is öreg, csak mufurc. Ránézésre is egy élmény, női szemmel… De mikor a rezesbanda rázendített valami avítt indulóra, tiszteletadásból “felugrott”, vigyázzba akart állni, de majdnem seggre ült. Gyötrelmes volt látni, és persze eszméletlenül komikus.

Később megkérdeztem az ügyfelem, hogy ugyan mondjon már egy okot amiért egy olyan nő, aki a bácsi igényeinek megfelelne (merugye reprezentáció-képes menyecske jöhetne csak szóba), hajlandó lenne hozzámenni, de nem nagyon tudott mit mondani. Azt mondta a “pénz”. Aztán mikor megkérdeztem poénból, hogy akkor miért nem vesz magának feleséget az internetről, akkor meg volt sértődve 😀 . Az önérzet ugye…
És tényleg, az egyetlen ok, amiért ilyen öreg harcosokkal összeáll egy nem túl szerencsétlen nő, az a pénz lenne, de őt meg kivetné magából a közeg, hisz mindenki tudná, hogy mi a pálya.

Iszonyatosan kötik a konvenciók ezeket az embereket. És ami valaha az előjogaik fenntartásának elvi és gyakorlati struktúráját adta, mostanra az lett a börtönük kerete.

Ügyfelem nagyon okos és jó szeme van a világ dolgaira. Azt mondja, hogy számára lenyűgöző ahogy pl. én élek, mert lehet szabadságom, mozgásterem, szenvedélyeim, nem kötnek már azok a keretek, amelyek az ő generációját kötötték. Azt mondja, hogy ők a feleségével egy iszonyú konvencionális életet éltek. Kérdeztem, hogy boldog volt-e ebben és azt mondja igen, csak nagyon sok minden hiányzott, pl. a szabadság.

Olyan állításokat tesz a saját lelkével kapcsolatosan, hogy csak lesek, pedig kérdeztem, nem tanult pszichológiát, nem járt terápiába, magától jutott ezekre.

Kicsi gyerekként már valami bentlakásos oviba járt, az összes testvérével. Ez volt a szokás a gazdagoknál. Volt egy Nanny-jük, aki minden délután felöltöztette őket szépen, és a szüleik meglátogatták őket 1-2 órára. Utána bentlakásos iskola. Az apja egy pap volt, de nagy vagyont örököltek a nagyszüleiktől. Azt mondja az apja soha nem ölelte meg őket, nem kötődtek, és ő sem tud a saját gyerekeihez kötődni.

Azt mondja világ életében “insecure” volt és attól rettegett, hogy nem szeretik. Közben hangosan élt, falta a nőket, katona volt húsz éven át. Az élet insecure császára. Ő is persze a Brexitre szavazott, azt mondja azért, mert demonstrálni akart, és nem gondolta, hogy a végén kilépés lesz. Már bánja, és egyre jobban aggódik azon, hogy végül a megállapodás nélküli elszakadás lesz. Láthatóan egyre jobban aggódnak a köreiben és egyre inkább látják, hogy esélyes, hogy marha nagy öngólt lőttek.

De az öregfiúk bulin azért csattogtak a patrióta okosságok, hogy az EU csak a pénzüket akarja és hogy Trump is mekkora jóember. Igaz, hogy a lazacot papírtányéron szolgálták fel, de volt jó bor és rezesbanda, még tombola is.

Ami számomra lenyűgöző, hogy az ügyfelem tökéletesen látja mindezt. Azt mondja, hogy ha kicsit bátrabb lett volna, akkor nem így élt volna, hanem megpróbált volna többet tenni egy kevésbé konvencionális, szabadabb élet és világ érdekében. De azt mondja gyenge volt. Rettentő érdekes számomra látni, hogy egyszerre, egy személyben mennyire szerves része a saját szubkultúrájának és mennyire jól is látja azt.

Tegnap este lefekvés előtt megint megköszöntük egymásnak a napot, megállapítottunk ezt-azt, aztán röhögve mondta, hogy örül, hogy meg tudta nekem mutatni a “remains of the Victorian era”.

Iszonyú szívesen megfigyelném a mai aktív politikai elit mindennapjait. Vajon azok is ugyanilyenek, pepitában? A Konzervatív Párt (Tory Party) jelenlegi működése legalábbis erre utal. És ha igen, akkor mire számíthatunk tőlük, a politikai elittől, így a túlnépesedés, a carework crisis és a klímaváltozás közepén???

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.

******************************************************************************

One thought on “A burzsoázia diszkrét bája, onsite, IRL

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.