A szeretet, a barátság, a szerelem nem jár és nem is kikövetelhető


Ismeritek azt az embertípust, akinek az akarata/egója erős, intelligens, de érzelmileg rettenetesen függő? Ezerféle hiányérzettől szenved, és ezt a környezetéből igyekszik kisajtolni minden erejével, gátlás/önreflexió nélkül?

Nagyon érdekes őket működni látni, és ami engem mindig is érdekelt, hogy ezek az emberek mivé lesznek öreg korukra.

Az előző posztokban írtam már többször John-ról, aki egy ilyen ember. Ráadásul a sors úgy hozta, hogy fehérnek született, jó iskolákba járt, egy olyan korban, ahol fehér férfiként az egész közege őt szolgálta. Üzleti vállalkozásai nem voltak túl sikeresek, elmesélte, viszont mindig is elég sok vagyona volt örökségekből. A közege megtartotta akárhogyan is viselkedett, így nem volt rászorulva arra, hogy változzon.

Párt/házastársat úgy választott, hogy az a szitu is őt szolgálja, érzelmi és házimunka értelemben egyaránt, ami szintén elég jellemző az ilyesmi működésű emberekre.

Én azután csöppentem bele az életébe, hogy a felesége meghalt, ő megöregedett, ugyanakkor érzelmi értelemben az idők során nem sikerült felnőnie. Csak pár hetet töltünk együtt (itt írtam erről), és egy elég kötött szabályok szerint működő keretrendszerben. Én az ápoló vagyok, ő a kliens. Arról is írtam már sokat, hogy Angliában ez egy igen jól szabályozott viszony, ami védi az ápolót, így elég világosan eldönthető a kliens igényeiről, hogy azok jogosak-e, benne vannak-e a munkakörben, vagy sem. A kliensnek lehetnek extra emberi/érzelmi igényei, meg ezek adódnak is az együttélés során, de ezekre már “csak” barátként, vagy embertársként lehet reagálnunk, ha úgy érezzük hogy van erre szándékunk.

John és az én kapcsolatom 6 hétre szól, ebből eltelt 4. Közben két hét szünet, most az zajlik éppen. Van időm, terem és távolságom reflektálni az első 4 hét történéseire.

Nagyon érdekes volt figyelni John működését az első 4 hét alatt. Eleinte finom, példás úriemberként viselkedett. Magabiztos volt, szellemes, előzékeny, igyekezett megnyerő lenni. Jókat dumáltunk, rendes témákról, nem smalltalk egyáltalán. És akkor elkezdte tolni az egyéb igényeit. Erről itt írok.

Mindent elkövetett annak érdekében, hogy behúzzon ebbe a férjfeleség játszmába, amibe viszont én nem mentem bele. Ettől egyre idegesebb lett, egyre kevésbé tudta a kezdeti, kedves és egyenrangú viselkedését fenntartani.

Nagyon érdekes ez, már sokszor megfigyeltem. Adott a játszmás, manipulatív és elég gáz lelki élettel működő ember, aki igyekszik behúzni azt, aki elérhető vagy akit kiszemelt magának. Bár azt mondja egyenrangú, kölcsönös, baráti kapcsolatot szeretne, valójában lelki, érzelmi szolgára vágyik iszonyú erősen. Közben persze erős, autonóm, őszinte barátra is. Szomjazza, hogy valaki lássa és elfogadja őt, az igazi, játszmák-mögötti, szeretetre vágyó, belső lényét.

Akiket túl könnyen megvezet, akik a játszmákra kapcsolódnak, azokat nem tiszteli, sőt lenézi. És amikor a kapcsolat odajut, hogy a kipécézett “barát” átlát a sztorin és nem megy bele, vagy kilép belőle, akkor a játszmás ember egészen kifordul magából. A valaha volt “kedves”, “magabiztos” személy agresszív bántalmazóvá válik. Minősített esetben még a szeretetért továbbra is kuncsorgó, a “barátot”, a “társat” elengedni nem tudó, szerencsétlen lélekké.

John is ezt a tempót tolja. Mielőtt eljöttem, az utolsó este sírt. Rendesen, könnyekkel. Azt mondta, hogy szerinte az ápolónak dolga, hogy a klienst érzelmileg is boldoggá tegye, és hogy én túl hideg vagyok. Ez egyébként nem igaz, az ápolónak nem dolga a boldogtalan klienseket boldoggá tenni (jól is néznénk ki! 🙂 ).
Azt mondta neki szeretetre van szüksége, mert hiánya van és nézett rám, együttérzésért manipulálva. Mikor mondtam neki, hogy ezzel elég sok ember van így, akkor meghökkent. Ez nagyon vicces volt, mert ő egy kifejezetten intelligens ember, akit az érvek egyébként elérnek. Ezen így elgondolkozott és azt mondta, hogy “nos, ez igaz”.

Ráadásul tök világosan látja, hogy mi a helyzet közöttünk. Az a játszma, amit ő játszani akar, nekem nem hiányzik, nincs szükségem rá. Ezt ő úgy fogalmazta meg, hogy nekem van társam, családom, beállt életem, amiben jól elvagyok, nincs szükségem egyébre. Értsd, nem akarom eljátszani a “felesége”/”jóbarátja” (valójában érzelmi szolgája) szerepét, nem talál rajtam fogást a manipulációjával, amit pedig ő annyira szeretne kiénekelni belőlem.

És itt válik a szituáció személyesből politikaivá: Mi a dolgunk, dolgunk-e egyáltalán nőként, ápolóként, gondoskodóként, segítőként, az ilyenféle unfair és leszívó lelki játszmákba belemenni, azokat szolgálni? Van-e dolgunk ezekkel az emberekkel?
Én, mint ápoló és egy jóval fiatalabb ember, abszolút együtt tudok érezni a kínjával. Tudom őt segíteni és támogatni mindaddig, amíg nem kezd el unfairül játszani. Viszont ha túltolja, megsérti a baráti viszony kereteit, vagyis nem figyel az én határaimra és érzelmi igényeimre, akkor ott kénytelen vagyok határt húzni, és felkeményedni mint a fék. Ha nem tenném megenne kiskanállal, és másról sem szólna a viszonyunk, mintsem hogy az ő lelki igényeit szolgálom.

A szeretet, a barátság, a szerelem nem jár, és nem is kikövetelhető! Manipulálni lehet embereket, és beleragadni kölcsönös játszmákba, van is rá bőven példa, de az sem nem szeretet, sem nem barátság. “Nagyon akarom, hogy őszinte, baráti kapcsolatunk legyen és AKARLAK az életemben! De ne merj ellentmondani nekem, és saját akaratod se nagyon legyen!“.
Kábé ez a tempó.

Sajnálom a bácsit, és megértem a kínját, de nem tudok vele mit kezdeni. Annyira etikátlan a viselkedése, és annyira nem tud érzelmileg felnőttként működni, hogy ezt nem kívánom magamra húzni. És hála az égnek, hogy nem is vagyok rászorulva, sem rákényszerülve.

Azt mondta egy gyenge pillanatában, hogy nagyon szeretné, ha majd én ápolnám akkor, mikor leesik a lábáról és már majd a testét is ápolni kell. Mert bennem bízik, és azt gondolja jó ápoló vagyok. Ez mondjuk egy valódi és őszinte igény volt tőle, és nem játszmás helyzetben mondta. Viszont nem fogom elvállalni, mert eltékozolta a bizalmam.

Most ugye itthon vagyok, távolról elemzem a helyzetet és a saját érzéseimet is. Leginkább tudatosan fenntartott keménységet érzek iránta és ezzel védem magam. Óriási esélyt kaptunk a sorstól, mert az elején tökre bírtuk egymást, és az együtt töltött idő és tér ezt megengedte, támogatta volna. Elindultunk egymás felé nyitott szívvel, és bár még nagyon messze voltunk attól, hogy barátokká váljunk (mint ahogy az pl. remekül kialakult a Forma 1 rajongó nénivel), de elszúrta.

Nem volt képes arra, hogy amit odavittem neki magamból jó szívvel, azt értékelje. Nem az kellett neki belőlem amit barátságból, jó szívvel vittem (volna) neki, és amire szintén szüksége van, hanem annál jóval több.
Túltolta…
Nem tudott határt szabni a saját, öreflektálatlan és unfair igényeinek, így elveszített. Két hetet töltünk még együtt majd, aztán kisétálok az ajtón, és lezárul ennek a kapcsolódásnak is az értelmezési tartománya. Szerencsére ő már nem fiatal és nem tud bántani úgy, ahogy azt érzelmi bántalmazók szokták tenni (férfiak és nők egyaránt), miután leesik nekik hogy elveszítették azt, akit egyébként nem akartak volna elveszíteni.

 

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.

******************************************************************************

One thought on “A szeretet, a barátság, a szerelem nem jár és nem is kikövetelhető

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.