Rettegés a kiszolgáltatottságtól avagy carework crisis, osztályharc, patriarchátus és nőelnyomás


Három markáns szál van, ami kalácsként összefondódva kiadja ennek a posztnak a mondandóját. Most reggel sikerült megfogalmaznom, ahogy a véres ruháit tettem be a mosógépbe, a Trump látogatás és a politikai hírek meghallgatása, illetve a sebes lábának gumikesztyűs bekenegetése után.

A tanulság előre: Az uralkodó osztályoknak nem csak anyagi, hanem pszichés érdeke is a gondoskodók elnyomása.

Folyomány: A rendszer elemei, mi magunk, mindent meg is teszünk általában ennek érdekében, ha megtehetjük. Elsősorban a félelmeink és a kényszereink miatt.

Első szál:

Viszonylag általános az, hogy az emberek nem szeretnek kiszolgáltatva lenni. Különösen testi szinten nem. Nem szeretjük pl. ha valaki undorítónak talál minket. Pláne nem az akinek a kezében vagyunk, mert ő gondoskodik rólunk és ki vagyunk neki szolgáltatva. Legyen az akár az anyánk, a feleségünk, az ápolónk, a kurvánk/szeretőnk.

Nyilván egészen pontosan tudjuk, hogy igenis sok undorító eleme van a rólunk való gondoskodásnak, hiszen mi magunk is viszolygunk pl. más seggének a kitörlésétől. Másrészt mindent megteszünk annak érdekében, hogy azok, akik rólunk gondoskodnak, befogják a szájukat. Ne beszéljenek arról, hogy milyen is nekik valójában, rólunk, a jogos és jogtalan gondoskodási szükségleteinkről testi és lelki szinten gondoskodni. (Egyáltalán létezik-e jogos gondoskodási igény? Jár-e, emberi jog-e a gondoskodás? Írni akarok erről majd, nagyon messzire visz a kérdés.)

Az anyáknak szeretni kell pelenkázni a gyerekeiket, takarítani a hányást. Ezt úgy érjük el, hogy azt mondjuk, “a nők erre vannak biológiailag kódolva” (Épp tegnap volt ebből vitánk az ügyfelemmel, őneki még ez a meggyőződése).
És akkor az anyák kussolnak, beáll a status quo, a nők meg magukat emésztik némán, ha mégsem annyira jön biológiailag a mosásfőzéstakarításseggpucolás, mert nyilván velük van a baj… Ha elég gazdagok és jó a társadalmi státuszuk, maximum felvesznek valami szerencsétlenebb nőt, elvégezni a piszkos munkát éhbérért.
#osztályharc

A feleségeink nyilván ezer örömmel gondoskodnak rólunk, sőt ez teszi őket boldoggá. Ezt sokféle módon érjük el, pl. anyagi függésben tartjuk őket, vagy elhagyjuk őket szimplán, ha nem elég jól teljesítenek. Női magazinok ezrei mossák a nők agyát évtizedek óta, hogy akarják ők is ezt az egészet. Az biztos, hogy az a nő aki kiszolgáltatott, nem fog tiltakozni, felszólalni, lázadni. Tűrni fog és húzni az igát, és éppen ez a cél.

Az ápolók többnyire anyagilag kiszolgáltatott nők, akik máshol nemigen tudnak boldogulni a munkaerőpiacon. Az oktatási rendszer és a munkaerőpiaci mechanizmusok nagyon ügyesen terelik a nőket a gondoskodó munkák felé, ahol aztán rabszolgaként húzzák az igát, és ha saját gyerekeik is vannak, akkor esélyük sincs kiszakadni ebből. Nyilván ők nem fognak valóban őszintén beszélni arról, hogy milyen is ez a munka, és milyen érzés benne lenni. És mivel számos szépsége van a foglalkozásnak, inkább abba igyekszik kapaszkodni az, aki a mai viszonyok között ápolónak áll, vagy kényszerül. Mindenki a mentális túlélésre játszik, ami érthető is.

A prostituáltak meg aztán főleg profik abban, hogy örömöt hazudjanak a klienseiknek, pláne ha szeretnék, hogy visszajárjanak hozzájuk. Tanárember barátom mondta, prostituált-használó, hogy a nők akik vele vannak szeretik ezt, élvezik. Teljesen ez volt a meggyőződése sőt komolyan elhitte. Járt is vissza hozzájuk szorgosan, sokezerért.

A gondoskodási rendszer minden pontjának megvannak azok az eszközei, melyek elég hihetően hazudják azt a jómódú gondoskodásra szorulónak, hogy 1. neki jár a gondoskodás, 2. hiába nem képes a gatyáját sem kimosni, azért még ő az úr a háznál, a rendszerben.

Második szál:

Az Egyesült Királyságban áll a bál, a Brexit népszavazás óta. Két év telt el, a visszafelé elsült politikai blöff óta. Az uralkodó konzervatív párt, és benne sok gazdag, fehér férfi, iszonyúan kapkod és erőlködik, hogy meg tudja tartani hatalmát. Persze mindig van egy-két nő, pl Theresa May, aki a hátára veszi az üvegszikla jelenséget, és megpróbálja kitakarítani a fost, amit az urak összehoztak. Csakhogy mostanra már TM sem elég jól muzsikál szerintük, és elég jó az esély, hogy most, Boris Johnson és David Davis lemondása után a keményvonalas Brexitesek hátbaszúrják majd. Trump mindenesetre idejött, és brutálisan beküldte a sarokba a miniszterelnök nőt, aki a mosolyogva hápogásig jutott válaszként.

Az utcán tüntetések vannak, folyamatos hír, hogy mindenféle elnyomott társadalmi csoport (nők, muzulmánok, melegek, feketék, proletárok, aktivisták, az ellenzéki munkáspárt vezetője Jeremy Corbin is és rengeteg környezetvédő) együtt tüntet Trump ellen. Amit persze a fehér konzervatív férfielit (a politikusok, az upper class) próbálnak kidumálni. KELL nekik az USA támogatás most, hogy eléggé benézték, hogy mit tudnak az EUból kiénekelni.
A BBC News gyakorlatilag onsite live társadalmi thriller és dokumentumfilm egyben. Iszonyú tanulságos követni. (Már amikor nem a fehérgalléros teniszt nézzük szofisztikáltan.)

Harmadik szál:

Az a viszonyrendszer, ami így, lassan egy hónap után kialakult közöttünk az ügyfelemmel, a társadalmi helyzetünkből és a politikai nézeteinkből kifolyólag.

Mert bár irtó szofisztikáltan vitázunk, ő egy keményvonalas, öreg, gazdag, konzervatív, angol férfi. Fehér, obviously. Én egy radikális, nemkonzervatív, nemangol, ápoló nő. Egy olyan kultúrából és közegből, ahol valaki egyszerre lehetett proletár és értelmiség, egyetemi oktató és ápoló, a szocializmusban felnőve.

A hiba a rendszerben ott keletkezik, hogy nem vagyok kiszolgáltatva neki, plusz elég jó oktatásban részesültem és van saját véleményem a dolgokról, plusz nem tud a játszmáiba behúzni.

Ő komálja Trumpot, Boris Johnsont, én nem. Ő a kemény Brexitet favorizálja, amiről eléggé látszik, hogy nem akar működni, szerintem meg lábon lövi ezzel magát az ország, de hajrá, csinálják csak! Érvelek, és a töke tele van, mert azt mondja tudja, hogy igazam van, de nem könnyen akaródzik neki elfogadni, hogy a saját pártja és eszmeisége dönti végképp le a valaha volt Birodalmat.

És ütközünk, vitázunk, keményen. Nincs hozzászokva, ugyanakkor tök okos, az érvek eljutnak hozzá. Nem tud mit kezdeni a helyzettel, amiben a mi viszonyaink között, az érvek hallatán konfrontálódni kénytelen a saját véleményével, egy hatalomban messze alatta álló, ráadásul nővel szemben.

Amikor ez a három szál összefonódik, kiad egy nagyon érdekes képet: Eljutott oda a világ, hogy a gondoskodók végre beszélhetnek, beszélnek. Beszélnek az anyák, a feleségek, az ápolók, mert egyre többen vannak közöttük azok, akik már nem (annyira) függő és kiszolgáltatott viszonyok között kénytelenek boldogulni.

Volt ez az írásom itt az idősebb ápolók rendszer-szintű prostituálásáról (szociális szexmunkás), ami miatt még mostanában is kapok rém goromba kommenteket emberektől, akiknek úgy tűnik nehezen megy a valósággal való realisztikus szembenézés. MINDEGYIK ilyen komment engem hibáztat, én vagyok a kiégett, a megkeseredett, a baj velem van. A kommentelő nem igyekszik feltenni magának a kérdést, hogy mi van akkor a társadalomban, ha netán mégis olyanról van szó, ami sokkal általánosabb és valós probléma. Meg eleve hogy beszélhet így egy nő, egy ápoló… Hova lesz a sok szegény gondoskodásra szoruló méltósága… (Volt ilyen érv is.)
(Az ügyfelem is nagymestere ennek, hogy nők hogyan és mit beszélhetnek, írtam legutóbb erről. Az urolkodó osztályok, a hatalmi helyzetben lévők ELEMI ÉRDEKE, hogy a gondoskodók befogják a szájukat.)

  1. Ezeknek a véleményeknek az célja, hogy fenntartsák a status quot és elhallgattassák a beszélőt.
  2. Az íróiknak érdekük hogy úgy lássák, hogy ez csak marginális vélemény, és nem valójában az ápolók, a gondoskodók döntő többségének a véleménye, akkor is, ha nem mondják ki.
  3. Az íróiknak érdekük hogy az hihessék, hogy a gondoskodók nem udorodnak tőlük, nem vetik meg őket, nem nézik le őket akkor, ha visszaélnek a helyzetükkel.
  4. Az íróiknak érdekük azt hinni, hogy nekik semmi dolguk és felelősségük nincs a jelenkori társadalmak gondoskodási válságát reálisan látni, és megpróbálni igazságosan és fenntarthatóan kezelni.

Csakhogy a nők, a gondoskodók, a feleségek, az anyák, az ápolók beszélnek immár… Ideje is, mert egyre több a carework igény és egyre kevesebb aki ezt boldogan mosolyogva, éhbérért vagy ingyen, kiszolgálni akarja.

Ezt írja a kommentelő a prostituált ápolós poszt után:

Sajnálat van bennem, hogy ilyen nyomorult megkeseredett mizantróp vagy, tisztelt cikkíró. Ez a tömény nyomorúság ami a soraidból árad – csodálom hogy még nem lettél öngyilkos.
De emberekkel biztosan nem kellene foglalkoznod.
Épp az ilyen kiégett emberi roncsok miatt rettegek az egészségügytől. Fujj.

Igen! Egészen pontosan ez a lényeg! Rettegnek az emberek a kiszolgáltatottságtól, és a túlhajtott, kizsigerelt, el nem ismert gondoskodók valódi véleményétől, mégsem törekszik a társadalom jobban megbecsülni őket.

Egyébként arra gondolt már valaki, hogy ha mindenki elhagyná a pályát aki kiégett, nem kedves, vagy csak szimplán undorodik a vértől, gennytől, testnyílásoktól és testnedvektől, százalékosan mennyi nő maradna a kórházakban dolgozni?

Jobban meg kéne becsülni a gondoskodókat, és odafigyelni arra amit beszélnek…

 

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.

******************************************************************************

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.