Múlt vasárnap meghalt a néni. Nagyon szépen ment el. Az egész folyamat teljesen összhangban volt a korábbi hangulattal, amiről itt írtam. Ott voltunk vele mindannyian, a tesója, az unokahúgai, és az egyik lányuk, meg én. Ő pedig megdolgozott, hogy ki tudjon lépni az életből. A meghalás folyamata kísértetiesen hasonló érzetű mint a megszületésé, csak fordítva. Ezt mindig annyira megrendítő látni. Vajon minket is megszül valaki amikor meghalunk…?
A család megkért, hogy maradjak még pár napig, segítsek pakolászni és őrizni a házat. Hétfőn reggel vitték el a testét, azóta gyakorlatilag egyedül vagyok itt. Nagyon különleges ajándéka ez a sorsnak, lehetőségem van saját tempómban elbúcsúzni tőle, nem kell a családtagokra figyelni, csak néha jönnek át ők is, és akkor meg jókat beszélgetünk.
Végig jártam kétszer a szüneteim helyszíneit, átélve a furcsaságát annak, hogy nem kell időre visszaérnem. Vezetni az autóját, úgy hogy ő már nincs itt. Pakolászni a szobájában, érezve az illatszerei által még jelen lévő illatát.
Közben pedig már a jövőn dolgozni. Elvileg ebben a hónapban itt dolgoztam volna, de most nyilván újratervezés van, más projektek is kezdődtek. Ezalatt a pár nap alatt intenzíven és tudatosan megélhetően, plasztikusan ér össze a jelenben a múlt, és a jövő. Lebegés a csendben.
Rengeteg tapasztalás, érzet ért a legutóbbi poszt óta. A haldoklása és a halála, ahogy a család jelen volt, amiket beszéltünk, a kertben váratlanul kinyíló januári(!) két szál sárga rózsa árnyéka a falon az utolsó lélegzeteikor, és ahogy ezt a család értelmezte. Aztán egy éjszaka egyedül a házban a halottal. A padláson szaladgáló menyétek. Összeolvadás a spirituális és transzcendens áramlással. Pakolás, egyes holmik odaadományozása helyi civileknek, az ezzel kapcsolatos régi élményeim előbukkanásai, a tárgyalások a jövőről. Minden egyszerre létezik.
Holnap pedig behúzom a bőröndöm zárját, és irány London… Annyira döbbenetesen esetleges az élet…
Menni tovább…
Csak a változás állandó…
Felfedezni, inni, harapni az életet…
Nem beragadni…
Velőig érezni…
Mindig menni tovább…
Amíg majd egyszer csak úgy igazán…
Fish and chips, és sör. Az utolsó vacsora… Egészségetekre! És take care!
***
Ezt a számot kafa meghallgatni a sötétben, egy jó fejhallgatóval, hangosan:
Artist: Amy Stroup
Writers: Andrew Simple + Amy StroupWhat happens in the shadows
No one has to know
The truth is in the gallows
It’ll burn but it won’t goA whisper in the darkness
In the quiet it’ll grow
you can try to hide it in the farthest place
But everybody knowsSomething in the Shadows
Cuts you like an arrow
Shifting through the dark
Strength is in your weakness
This Fire in your blood
Hanging from that hope
I know that you know ( everybody knows)
There’s something in the ShadowsIt finds you in a cold room
Silhouette against the wall
Lit by the white moon
We’ll out run the dawnYou can see the faces
But you don’t know there thoughts
You can feel the traces
From the chalk lines on my heart
