Idősgondozás Angliában: mit jelent(het) ez a magyar középkorú nőknek mostanában

Az Egyesült Királyság kilép az EU-ból, legalábbis most ez a hivatalos álláspont. 2019 márciusa a határidő, hogy még a jelenlegi, viszonylag egyszerű és bejáratott módon tudjon valaki belépni a brit munkavállalási rendszerbe. Sokan kérdezik, hogy mire számítunk mostanában, angliai idősgondozóként, mi a véleményünk, mik a kilátások? Ezekre szeretnék a posztban reagálni.

Arról az alapról indulok, hogy bár ez egy nehéz munka, sok szempontból könnyű és könnyen hozzáférhető munka is. Ha belefeccöl az ember egy kis időt és energiát, hogy profi ápolóvá képezze magát, akkor 1-2 év alatt fel tud úgy fejlődni, hogy havi egymillió forintot simán meg tud keresni. Tökéletesen kialakítható konstrukció az, hogy valaki Magyarországról ingázva, 1-2 hónapot dolgozik, majd hazamegy és éli otthon, a magyar árviszonyok között az életét, az angliai keresetéből, sok szabadidővel, sok szabadsággal, anyagi biztonságban és azzal a viszonylag stabil nyugalommal, hogy munkája biztosan van, lesz, nem kerül utcára, nem kell aggódni a megélhetés miatt.

Mi változott a Brexit szavazás óta?
(Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Királyság kilép az EU-ból.)

Két éve, mikor elkezdtem Angliában az idősgondozást, még alig volt szó arról, hogy az UK kiléphet az EU-ból. Volt kampány, de senki nem igazán gondolta, hogy valóban kilépés lesz a szavazás eredménye. Maguk a britek sem hitték el, egy politikai blöffnek tűnt az egész, meg az is volt. Csak nem jött be… A népszavazás eredménye nagyon meglepett mindenkit, tényleg mindenkit.
Én a magam részéről azt gondolom, hogy nagyon rosszul döntött az ország, és a már meglévő strukturális problémáikra ez nemhogy megoldást nem hoz, de méginkább rossz helyzetbe hozza őket, ami nyilván senkinek sem jó igazán. De majd kiderül. Ugyanakkor azt kell hogy mondjam, hogy ez nekünk, már kint dolgozó keurópai ápolóknak valójában nemhogy nem rontja a helyzetünket a tapasztalataim szerint, hanem még javítja is.

Másfél év telt ez a népszavazás óta, elég sok idő, látszódnak a tapasztalatok a mi szempontunkból is. Melyek ezek közül a legfontosabbak:

1. Az idősek, rászorulók száma továbbra is folyamatosan nő.
2. Keurópából sokkal kevesebb munkaerő érkezik az országba.
3. A meglévő ápolók és nővérek is sokan elhagyják a szakmát, a britek másba fognak, sok keurópai munkaerő inkább hazamegy, vagy átmegy Németországba, Ausztriába dolgozni.
4. Összességében elmondható, hogy mégnagyobb lett az ápoló hiány, ami nyilván nekünk csak javítja a helyzetünket.

Hogy változnak a keresetek?

Viszonylag gyenge nyelvtudással, kevés/semmi ápolási tapasztalattal is el lehet indulni a szakmában, vannak olyan ügynökségek akik direkt erre a szegmensre építenek. Itt a bér ugyan elég kevés az angol viszonyokhoz képest, HETI bruttó 420-504 font, ami viszont még mindig nem kevés a magyar viszonyokhoz képest. Továbbá ezek a munkahelyek remek ugródeszkák, hiszen segítenek elindulni az angol rendszerben (NI szám intézés, DBS, bankszámla nyitás, ilyesmik), ami óriási segítség a szűz szemmel, és brit társadalmi rutin nélkül érkező munkaerőnek.

Ahogy írtam is már, a rutinos és talpraesett ápolók számára simán elérhető a napi 100-110 fontos bér. Ez már általában egyéni vállalkozóként, ami szintén nem egy bonyolult ügy, én is így csinálom már egy jóideje.

Ha valakinek van leigazolható és valódi idősgondozási tapasztalata és angol nyelvtudása, de most érkezik először Angliába, akkor 480-550 fontos heti bruttó bért fizető cégekhez reális elhelyezkedni kezdésként, ami 600-650 fontig hamar felmehet. Nem annyira a képesítés mint a szakmai tapasztalat és a referencia számít.

Mi várható a Brexit után, ha valaki akkor akar kimenni?

Igazából nem lehet még tudni. Az szinte biztos, hogy a munkavállalás törvényi kerete nem lesz ennyire egyszerű, könnyen lehet, hogy adminisztratív macera lesz a munkavállalási engedélyek megszerzése. A nem-EUs országból érkező munkavállalók számára most sem egyszerű az élet, az ápolóké különösen nem az. Arra fogadnék, hogy nehezebb lesz bejutni a rendszerbe.

Ugyanakkor biztosan nem lesz lehetetlen, tekintettel az égető munkaerő hiányra az idősgondozás területén. Csak jobban ki lesz szolgáltatva a munkavállaló a munkaadónak várhatóan, főleg az elején.

Azt fontos tudni, hogy nem csak Angliában lehet idősgondozni. Németorszában, Ausztriában is hiánycikk az ápoló, és bár ott lényegesen kevesebb a bér (kb. fele az angolnak), de az országok hozzáférhetőek továbbra is, miután az UK már kilépett. Figyelem én is az ottani lehetőségeket a biztonság kedvéért, és látom, hogy mennyire keresik ott is az ápolókat.

Kik azok, akiknek segíteni tudok jelenleg Angliába kijutni?

Három olyan céggel vagyok kapcsolatban, ahova várnak új munkaerőt. Ezek mindegyike más-más felkészültségű ápolókat keres:

1. Kevés munkatapasztalat, gyenge angol. Itt a kezdő fizetés 420-504 font (heti bruttó). Ez a cég segít intézni az első adminisztratív ügyeket és gyakorlatilag folyamatosan keresnek embert. Ők keresnek bentlakásos és kijárós munkára is embert, szállást biztosítanak térítésért. Fontos: így elindulni, (szerintem) lelkileg és energetikailag nagyon kemény, erre jó ha felkészül mindenki. Az első félév iszonyú intenzív lesz, rengeteg tanulással, új helyzettel, sok munkával. Ez a félév lesz a “befektetés” a jövőbe, érdemes így tekinteni rá. Fél év alatt már jó ápolóvá tud válni valaki, és az angol nyelvtudást is bejáratni. Amit még látok, hogy a nők önbizalma sokszor nagyon megerősödik mikor látják, hogy “megcsinálták”, és övék innentől a tér és a lehetőségek egy sokkal szélesebb tárháza (pláne a magyar női valósághoz képest).
2. Egy év körüli ápolási tapasztalat minimum, és jó angol nyelvtudás. Itt főállásban dolgozó, bejelentett munkaerő lesz az ember, 480-500 font körüli kezdő fizetéssel (heti bruttó).
3. Profi ápolók, profi angol, profi megjelenés. Ennél a cégnél egyéni vállalkozóként tud dolgozni az ember, és a napi bér 92-100 font körül van. Az ápoló általában a kliensnek számláz közvetlenül.

Hogy lehet elindulni, ha valaki még soha nem volt ápoló?

Két szempont van: 1. kell egy alap nyelvtudás, 2. nem árt ha van valamennyi ápolási tapasztalat. Plusz egy: egy kis bátorság, elszántság jól jön.

Az alap angolt megtanulni nem könnyű, leginkább szerintem azért, mert a magyar oktatási rendszer egyáltalán nem úgy kondicionálja a magyar agyakat, hogy nyitottak legyünk a nyelvtanulásra. Ha ezt a gátat valahogy sikerül leküzdenünk, akkor viszont rengeteg olyan, akár ingyenes alkalmazás van (pl. duolingo), amivel el tudunk kezdeni tanulni, ha nincs lehetőségünk pl. egy szuperintenzív, akár ápolás-specifikus nyelvtanfolyamhoz. Én mindig azt tanácsolom mindenkinek, hogy kapcsoljon be otthon BBC Newst ha van, vagy szóljon állandóan brit rádió online, hogy folyamatosan halljuk a brit beszédet. Utazás, főzés, takarítás közben folyamatosan igyekezzünk csak hallani a nyelvet, akkor is, ha egy szót sem értünk belőle. Ez az a minimum, amit lényeges beruházás nélkül el lehet kezdeni. Első körben a cél csak annyi angoltudás, hogy az embert felvegyék, kint már, éles közegben úgyis nagyon gyorsan tanul az ember, rá is van kényszerülve, meg anyanyelvi közegben ez egyszerűbb is.

A másik az ápolási tapasztalat. Vannak helyek ahol már úgy is felveszik az ápolót, hogy nincs semmi tapasztalata. Vagy ha csak mondjuk saját rokont ápolt az illető. Amit tanácsolni szoktam azoknak akik most kezdik, hogy menjenek el önkénteskedni, heti pár órában, egy napban, egy közeli idősotthonba. Elképesztően sokat lehet így tanulni, onsite.

A lényeg: igyekezzünk magunkat olyan szintre hozni, hogy egy ugródeszka céghez már felvegyenek minket. Ennyi a cél, és nem több. Az angolt és az ápolást is a leghatékonyabban már kint lehet megtanulni, és akkor már úgy, hogy nekünk fizetnek érte

Elmesélem én hogy csináltam a tapasztalat megszerzését. Az angolom már jó volt. Nekem eredetileg nem az ápolás szakmai/megélhetési kitanulása volt a célom, hanem csak annyi, hogy segítsek beteg embereknek, haldoklóknak konkrétan. Elvégeztem a Hospice Alapítvány önkéntes képzését, és néhány éven át önkénteskedtem náluk. Amikor láttam, hogy ez nekem passzol, és ráadásul külföldre is akarunk költözni, akkor elvégeztem egy OKJ-s ápoló képzést. Ez jórészt távoktatásos módszerrel ment, illetve egy idősotthonban kellett a szakmai gyakorlatot letöltenem, ami iszonyú hasznos volt. Abból a szempontból is, hogy láthattam hogyan működik a magyar állami rendszer.

Ezután külföldre költöztünk, nem Angliába, hanem egy mediterrán országba, ahol szinten elvégeztem egy elég jó, masszív képzést, majd egy nagy otthonban dolgoztam egy ideig. Ez is nagyon hasznos volt, mert 240 lakó ezerféle kínját láttam, és azt, hogy ezekre ápolóként hogyan kell reagálni. Plusz láttam egy külföldi idősotthon működését.

Ezek után mentem át Angliába, immár “profi” ápolóként, így egyből viszonylag jó bérrel és jó helyre tudtam menni. Ha valakinek van lehetősége és ideje invesztálni még otthon ilyesmikbe, akkor érdemes lehet ezt a stratégiát is megfontolni.

Mostanra úgy gondolom, hogy ennek a műfajnak a csúcsára jutottam, ennél többet nem tudom, hogy hogyan lehet ebből kihozni:

• A reális maximumot keresem
• Az időm minimum fele részében otthon vagyok, és tervezem, hogy minden három hónapból már csak egy hónapot fogok ápolni, tavasztól.
• Kialakítottam azokat a struktúrákat magam körül, melyekkel gyakorlatilag bármikor tudok új, jó ügyfelet szerezni.
• Egy olcsó országban élek, ahol a brit keresetem nagyon tág teret ad a minőségi életre.

Van időm és lehetőségem más projektekben és munkában részt venni. Jelenleg is két egészen más témájú vállalkozási lábat fejlesztek, plusz szenvedélyesen önkénteskedem egy nem-ápolási területen. Továbbá van időm és pénzem hobbizni, sportolni, pihenni, semmittenni, meditálni, töltekezni. Nagy a szabadság amit ez a munka ad.

Jelenleg egyáltalán nem tartok attól, hogy a Brexit bármi lényegi nehézséget okozna nekünk, angliai ápolóknak. Ráadásul az idő ketyeg, és szeretném megszerezni a brit állampolgárságot, ami így lehet hogy még könnyebb is lesz azoknak, akik már beágyazódott munkavállalói a brit rendszernek. Meglátjuk.

Nyilván, és ismétlem, ez egy kemény munka, sok lelkierő és elszántság kell hozzá meg egy jó adag alázat is, ha jól akarja csinálni az ember. Nem mindenkinek jön be, és nem is mindenki alkalmas rá. Ugyanakkor, ha kontextusban vizsgáljuk, mondjuk a magyar kilátások és lehetőségek között, akkor úgy gondolom, hogy mindenképpen egyféle, lehetséges és megfontolandó alternatíva. Most, hogy a gyerekeim már felnőnek, terem és módom van az új, szabadabb életem kereteit megteremteni, az egészségemet ápolni és óvni, takarékoskodni, félretenni a saját öregkoromra.

Jövőre újrakezdem a spanyolt, tervezek pár hónapot Spanyolországban önkénteskedni, és nincs kizárva, hogy a sok angol nyugdíjashoz hasonlóan én is ott fogom az idős éveimet tölteni. Ha megérem, és minden jól megy… Valami kedves Andalúz faluban. Vagy hát ez is egy lehetőség…

Negyedik éve költöztem el Magyarországról, innen visszanézve már egyre kevésbé értem, hogy hogyan lehet ekkora a különbség a nők lehetőségei és kilátásai között Magyarországon, és másutt… Az élet még akár hosszú is lehet, és ahogy a vicc is mondja, leginkább akkor kezdődik, mikor kirepültek a gyerekek…

A magyar társadalom, a társadalmi/gazdasági struktúrák nagy ívben lesz*ják a nőket. Sokan, mire felnevelik a gyerekeiket ott állnak a semmi közepén, szaktudás, egzisztencia nélkül, sokszor már megrogyott egészséggel. És akkor még ezután kellene a saját öregkorunkról gondoskodni. Miből? Hogyan? Mi a társadalom strukturális javaslata a középkorú nők számára? Gyakorlatilag semmi… Szűkek és szorosak a keretek, korlátozottak a lehetőségek és még vállalkozást indítani sem reális otthon, a jelenlegi jogi és gazdasági feltételek között. Márpedig 40-50+ évesen még előttünk lehet pár év. Jó vagy rossz. Nagyon nem mindegy, hogy ha a hazai rendszerektől semmi jóra nem lehet számítani, akkor mindezzel mit kezdünk, hogyan boldogulunk, haladunk tovább, középkorú nőként.

 

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.

******************************************************************************