Mit követelnek, követelhetnek a gondoskodást végzők?


Mark Twight

Volt két hír a BBC-n mostanában. Sokat beszélnek erről a témáról egyébként is. Az egyik arról szólt, hogy a Brexit óta mennyivel kevesebb nővér jött EU-s országokból a UK-ba dolgozni. 96%-kal kevesebb a jelentkezés, ami még a cool angolok szerint is wow. A másik hír az, hogy a britek nem nagyon akarnak nővérek lenni, és jelenleg többen hagyják el a szakmát, mint ahányan belépnek a rendszerbe. (A linkekre kattintva az eredeti cikkek elolvashatók, de megosztottam őket és továbbiakat a blog FB oldalán is.)

A rendszer recseg-ropog, látom a gyakorlatban is. Egy példa: a néni lábával van egy kis gond, ami állandó nővéri felügyeletet igényel(ne), de nem nagyon tudják megszervezni azt a színvonalú ellátást amihez korábban itt hozzászoktak már a polgárok, vagy ami az itteni norma. És az igény egyre nő, a lakosság öregszik, az ellátó személyzet száma pedig nemhogy nem nő, hanem csökken. A múlt héten még itt járt nővérről most kiderült hogy elhagyta a szakmát, és a körzet jelenleg égető munkaerőhiánnyal küzd. Csakúgy mint nagyjából minden körzet egyébként. Mondjuk itt legalább még nincsenek elfelejtett hullák a kórházakban, mint Magyarországon.

Három európai ország ápolási viszonyait van módom valamennyire ismerni, mind a háromban égető a nővér-, az ápolóhiány. Közben hallom Ausztriában és Németországban dolgozó kollégáktól, hogy ott is hasonló a helyzet.

***

Azt nyilvánvalóan mindenki tudja, hogy ez egy nehéz munka. A GONDOSKODÁS, AZ ÁPOLÁS NEHÉZ MUNKA. Akár ingyen csinálja az ember a családtagjaiért, akár pénzért idegenekért. Nem is nagy a tolongás érte.

Nem nagyon tudom, hogy van-e ennél lelkileg nehezebb munka, mármint békeidős, más emberek lelki és testi igényeit segíteni, szolgálni, ápolni, karbantartani, fájdalmaikat enyhíteni, gyógyítani. És közben ez az a tevékenység, amire mindig szükség van. Emberként függünk egymástól, életünk során végig kísér bennünket az, hogy időnként mások segítségére szorulunk.

Milyen furcsa ez nem? Ti szoktatok arról meditálni, hogy a mindennapjaink során milyen sok másik ember teremti meg az életünk, a létezésünk feltételeit? Akkor meg különösen, ha bajba kerülünk, vagy a szeretteink bajba kerülnek.

Ápolásra, ápolókra, gondoskodókra mindig szükség lesz, amíg él humanoid a földön!

És milyen genyó elegáns módon elintézte a patriarchátus, hogy ezt a végtelen mennyiségű munkát a nők nyakába sózza, lehetőség szerint ingyen, vagy éhbérért.

***

A munkám során megélt legmegterhelőbb dolgokról egy kedves extém sportoló embernek szoktam mesélni, aki egyben a szupervíziós segítséget is megadja. Nagyon sok éve és jól ismerjük/értjük egymást, és a közöttünk lévő kommunikációban a hasonlatok sokszor az extrém sportok tapasztalataiból és jelenségeiből jönnek. Ő egy férfi, de olyan férfi aki aktívan részt vesz a gyerekei gondozásában, tudja, hogy mit jelent ez, mekkora meló, lelki és fizikai terhelés. Ő ápol mikor beteg vagyok, és jól csinálja. Tudja mit jelent a kín, és a kín enyhítése.

Azt mondja keményebb vagyok mint Mark Twight. Mark Twight egy kemény gyerek. Ő van a fenti fotón.

Az igazán kemény emberek a láthatatlanok, azok, akik emberek lelki és testi kínjait enyhítik, és nem elfordítják a fejüket. Azok, akik szembe néznek a kínnal, és beleállnak hogy megoldják. Nem pedig azok akik megtehetik hogy félrenéznek, elkezdik bagatellizálni, rálőcsölni azokra akiknek nincs más választása. Női princípiumot emlegetnek, meg biológiai kódoltságot.

Az ápolás egy kemény és kegyetlen munka, és aki végzi, az a kemény, nem a kád széle.
Mondhatnánk. De nem lenne igazunk.

Az ápolást végzők, bár nagyon sokat elbírnak, elviselnek és elvisznek, valójában sokszor egyáltalán nem kemények. Hanem inkább a rendszer áldozatai, vesztesei, akiknek nincs más lehetőségük a saját életük keretei között, az adott társadalmi rendben. Megtört, kihasznált, elgyötört lelkek, többnyire nők.

Azzal, hogy egy nő szül, és bevállalja néhány gyerek felnevelését felelősen, olyan anyagi csapdába/függésbe kerül, ahonnan nem nagyon tud kimászni. A gyerekszülés tartja csapdában a nőket, akik aztán mit tehetnek, ápolják a porontyokat, az öregeket, és vállalnak el mindenféle méltatlan, és meg nem becsült munkákat, tökéletesen kiszolgáltatottan.

***

Csakhogy a kocka most fordulni látszik… Egyrészt egyre több olyan nő van aki nem vállal gyereket, vagy csak egyet, és megőrzi függetlenségét, anyagi és időbeli autonómiáját. Másrészt tanulhatunk már, lehet saját tulajdonunk, lakásunk, vállalkozásunk, bankszámlánk. Élhetünk egyedül, nem tiltja a törvény, sem a hagyományok. Hála anyáinknak és az ő harcaiknak, alanyi jogon is élhetünk, nem csak apáink majd férjeink tulajdonaként, a társadalom rabszolgáiként. So far so good.

És akkor előáll az történelmileg szokatlan (köz)gazdasági helyzet, hogy a gondoskodó jellegű munkák esetén már nem a rendelkezésre álló rabszolgák végtelen hozzáférhetősége határozza meg a társadalmi berendezkedést. Nincs már elég rabszolga, viszont sokan lettünk és sok az öreg is, a beteg is, a gyerek is, és nincs már aki ellássa őket.

Az Egyesült Királyságban jelenleg abszolút keresleti piac van. És Magyarországon is. Vagyis legalább már elkezdődött. Az utóbbi két évben, amióta jobban követem a bentlakásos ápolás fizetési viszonyait, az általános alap heti bér 400-420 fontról 480-500 fontra nőtt, és növekszik.

Az a történelmi pillanat van szerintem, amikor ahelyett, hogy a már ápolók, ápolást végzők elhagynák a szakmát, szövetkeznünk kellene, Angliában és Magyarországon is, és kimondani a szankcióinkat, a követeléseinket, és meghatározni azokat a feltételeket, melyek között hajlandóak vagyunk az ápolási munkákat, a gondoskodó jellegű tevékenységeket végezni. Beárazva.

Ebben a posztban a táblázatok akár számszerű kiindulási pontjai is lehetnek a pénzbeli követeléseknek.

Nem gondolom egyébként, hogy egyhamar ez valójában megtörténik, még mindig túl sok a nő aki nem tehet mást, mint vállalja tovább a lehetetlen körülményeket. És nem vagyunk sem elég bátrak, sem elég határozottak, sem elég elszántak. Még…

Ami cél lehet viszont, jelenleg is, hogy egyrészt beszélünk ezekről, tudatosodunk abban, hogy változik a helyzetünk és a lehetőségeink. Illetve egyéni szinteken is tisztába jövünk azzal, hogy van lehetőség jobb körülmények közé kerülni, és többet keresni. Az a társadalmi plafon, ami a nők feje fölött a gondoskodási kényszer miatt ott feszült áttörhetetlenül évszázadokon át, most eltűnni, de legalábbis vékonyodni látszik. Éppen ideje, hogy a társadalom elkezdje értékén kezelni az ápolást, a gondoskodást, és mindazokat, akik ezt hajlandóak végezni. Emberek növekvő milliói szembesülnek azzal, hogy milyen az, mikor nincs senki, aki megfelelően ápolja, ellássa őket. Ez minimum jó alap arra, hogy elkezdjünk egymással érdemben (újra)tárgyalni.

And we are chained together in the house of pain searching for our truths, beyond good and evil.
/Mark Twight/

 

.

.

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.

******************************************************************************

 

 

 

 

 

Advertisements

One thought on “Mit követelnek, követelhetnek a gondoskodást végzők?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s