Végjáték, avagy haldoklás egy szerető családban /filmdráma/


Nagyon tanulságos vége lett ennek a munkának és az elmúlt, összesen 19 napnak. Utóbb szépen eszkalálódtak az események, így ma reggel eljöttem. Konkrétan elpucoltam, a kollégával együtt. A néni szegény visszakerült a kórházba. Ma van a nyolcadik napja azt hiszem, hogy nem evett és nem ivott, ez gyakorlatilag biológiai csoda, bár nem egyedülálló. A fickó 4 napja részeg. Dióhéjban.

A történet előzménye itt olvasható. Ez a mostani poszt még nem annak a második része, az még készül. Most csak le akarom gyorsan írni, hogy a tények szintjén végül hogy alakultak az események, és majd utána elemzem, ha kialudtam magam. Túl intenzív még az élmény, túl sok a tanulság, amit fel kell még dolgoznom.

Az már írtam, hogy kiderült, hogy a pasi egy manipulatív érzelmi és verbális bántalmazó, és hogy elég csúnyán cserbenhagyott az egyik szünetem alkalmával, amikor is ahelyett, hogy szépen ott ült volna a mamával, beivott és elment aludni. A kötést cserélni érkező nővérek ébresztették fel. Szerencsére még pont úgy visszaértem a szünetről, hogy találkoztam a nővérekkel, és elég dühös voltam. Mondtam nekik, hogy akkor nekem itt elég, felmondok, egyedül nem tudom vállalni a haldoklót meg a részeget. Erre lett az, hogy akkor ketten voltunk ápolók, az isteni Diane, aki elvileg az éjszakai ügyeletes volt, beköltözött egésznaposra.

Ezzel meg is oldódott volna a helyzet, ha ez a szerencsétlen nem ekkora lúzer, de sajnos az. Mindent megígért, csak ne hagyjuk ott, mondta, hogy van pénze a másik ápolót fizetni akkor is, ha az állam az ő költségeit már nem vállalja. És végülis tényleg nem vállalta, tehát a pasi nyakába elkezdett költség szakadni, ami érdekes fordulatot hozott a történetbe. Ugyanis elkezdett játszmázni és húzni az időt. Közben ugye bármelyik pillanatra vártuk hogy meghal a mama, de nem.

Akkor már 3 napja ott volt Diane, fizetés nélkül.

Közben egyébként irtó jóban lettünk. Kiderült róla, hogy nyolc gyereket felnevelt, eltemette már az apját, a férjét, két testvérét (a tízből), egy gyerekét (a nyolcból), és egyébként meg palliatív ápoló. Haldoklók utolsó éjszakáit kíséri. 60 éves, ősz, nevető szemű nő, aki ipari mennyiségű kólát és cigarettát fogyaszt, és rekedtes hangon beszél, szór poénokat, káromkodik diszkréten (vallásos), és küldi el a pasast a vérbe mikor az részeg, olyan morális erővel, hogy a pasi haja lemegy.

Miután kialakult közöttünk a bizalom és a szövetség, pláne a részeg seggfej árnyékában, nagyon sokat röhögtünk. A pasi folyamatosan hazudott, és össze-vissza beszélt. Próbált manipulálni minket, de akkor már nem vettük be, és mikor visszabújt az ágyába aludni, akkor szétröhögtük magunkat. Közben ugye szegény néni ott haldoklott a szobában, ami egyrészt ilyen nagyon faramuci helyzet volt, másrészt akkor már annyira kimerültek voltunk agyilag és érzelmileg, hogy elkezdtük az egész helyzetet egy angol abszurd komédia és egy skandináv filmdráma keverékének látni, és attól aztán mégjobban röhögtünk. Így eljátszottuk a fickót, meg idéztük a hülyeségeit és dőltünk le a székről, könnyekig röhögve. Ez ugyebár nem szép dolog, csakhogy ez a rögvalóság, az ápolók rögvalósága, akkor is, ha a háttérzaj egy ilyen alap halálhörgés, már napok óta. (Filmben nyilván ütős jelenet lenne.)

És akkor a harmadik nap már elkezdett dühöngeni Diane, hogy nehogy bebukja a pénzét. Számítottunk arra, hogy addig amíg a mama él, a pasi nem fog nagyon kötekedni mert fél hogy lelépünk. Ezért beültette a kocsiba Diane a fazont, és kivetette vele a bankból a bérét. Amin aztán jól berágott a pasi, halálosan meg volt sértődve. A marha… Itt cseszte el végleg…

Kétszemélyes szakszervezetünk ekkor arra jutott, hogy ha másnap nem írja alá a szerződést, akkor nem maradunk tovább. Huzakodott még, próbált kibújni, persze közben tök részeg volt, de még akkor is nagyon okosan próbált manipulálni. Akkor kijöttek Diane főnökei és aláíratták vele a szerződést. Ez tegnap délután volt.
Engem kértek meg tanúnak, amit vállaltam is, de amikor aláírtuk a szerződést és láttam a fickó tekintetét, akkor jött el az a pont, hogy azt mondtam, hogy akkor tipli. Az volt a félő, hogy mivel úgy érezte hogy sarokba lett szorítva, de nem volt más választása mint aláírni, így nem fogja magát akarni kontrollálni, ha meghal a mama. Így tegnap megbeszéltük, hogy akkor ma reggel lelépünk.

Egyeztettünk a rendszerrel, nővérekkel, palliatív szakcsoporttal, nagyon jó fejek voltak. Mivel a pasas egyre kiszámíthatatlanabbá vált, így az egész ügy átkerült egy másik protokoll az un. “safeguarding” alá. Közben ő továbbra is részeg volt és aludt. Én szépen összecsomagoltam a motyóm, reggel 9-re volt bejelentve a levonulás.

Na, a reggel egyébként érdekesen alakult. Nagyon reméltük, hogy meghal a mama, de nem sajnos. Fél 9-re odavonult két nővér a rendszerből, csak az egyiket ismertem, plusz egy mentő, benne két 50+ éves, jókötésű, zord és sokat látott arcú NŐ-vel, lementeni a mamát a helyszínről. Mindenki egyenruhában, totál fókuszáltan és felelősen. Tök olyan volt mint egy film. Az udvar tele lett kocsikkal, és a mentővel. Ott voltunk 6 nő, plusz a hamuszürke eszméletlen mama. Berakták a mentőbe, szóltak a pasinak, hogy akkor ez itt most ennyi volt, és ütemesen levonultunk. Hat nő lementette a hetediket és saját magukat, a részeg fickó közelségéből.

Én mondjuk totál be voltam tojva, előző nap még azt mondta a pasi, hogy nem hagyná hogy elvigyék a mamát, szóval nem tudtuk mire lehet számítani. Szerencsére elég részeg volt már reggel, nem nagyon ugrált.

Ezek a nők, Diane, a két mentős és a két nővér, valami hihetetlenül profik voltak. Én csak lestem, remegő kézzel, és legszívesebben fotóztam volna, de az nem lett volna igazán appropriate, hogy úgy mondjam, úgyhogy hagytam.
Le voltam nyűgözve, párhuzamosan azzal, hogy közben marha nagy volt a stressz.
Az volt a különbség, a férfiarcú akciófilmekhez képest, hogy miután a mentő elhúzott, a négy maradék nő, mi, összekapcsolódtunk, mindenki alaposan megölelt mindenkit, valami nagyon furcsa tekintettel és érzéssel, pedig valószínűleg soha nem látjuk többet egymást, és úgy mentünk tovább. Hihetetlenül erősek a nők…

Aztán bevágódtunk a kocsijainkba, mint megannyi Starsky és Hutch és eltűztünk a helyszínről.
Diane meg én még levezetésképpen elmentünk egyet reggelizni valahova. Azt hittem majd felszabadulás érzés lesz, de inkább ilyen keserű és szomorú volt. Tudva, hogy az egész vesztese a mama, akinek már legkevésbé az újabb költözésre volt szüksége…

Ennek az egésznek nem kellett volna így végződnie, és abban, hogy így végződött kizárólag a fickó kíméletlensége és lúzersége a felelős. Sajnos.

És akkor egy furcsa csavar még a történethez.
Van egy másik nő a történetben, Gréta, aki nem angol, egy mediterrán országból költözött ide 30 éve. Nagyon jóban lettem vele is, ugyanabból az országból származik, ahol most egyébként én élek, úgyhogy nagy büszkén próbáltam itt az angol valóságban, a saját nyelvén beszélni vele. Azt például remekül meg tudtuk beszélni mindig mikor jött, hogy épp részeg-e a pasi…

Korábban ő ápolója volt a néninek és a fickó élettársa is. Azóta már szakítottak, de barátok továbbra is. Gréta nagyon rendes nő, lelkiismeretes, tök jót akar, és bár tele a puttonya a fickóval, jólnevelt hatvanas mediterrán asszonyként, de nem tud nemet mondani arra, hogy segíteni hívja bárki. Ezt mondja is.
(Bezzeg a régi szép időkben még tudták a nők mi is az a princípium…)
És szintén jól nevelt mediterrán asszonyként erős Mamma stílusa is van, ordított sokat a pasival, hogy hagyja abba az ivást és viselkedjen rendesen az anyjával, és velünk. Sokat segített nekem is végig. Megígértem neki, hogy ha eljövök felhívom, szólok neki. Ő végig arra bátorított, hogy csak addig maradjak amíg úgy érzem, mert a pasi mindenkit kihasznál aki hagyja magát, őt is kihasználta és kihasználja, ezért is szakítottak annó.

***

Na, és akkor a csavar: most, hogy már eljöttem és a szakmaiság/munka már nem volt meghatározó szempont abban, hogy mit mondhat vagy nem mondhat nekem, csak az emberi kapcsolat közöttünk, Gréta elmondta, hogy ez az egész történet csak a pénzről szólt, mert a pasi a néni után kapott pénzből tengődik és iszik, évek óta. És marha jól eljátszotta a szerető fiút, ezt már csak én teszem hozzá.

És a másik csavar: azt is elmondta Gréta, hogy a néni is ugyanez volt még korábban, anya és fia nagyon hasonló karakterek. Neki is mindig a pénz számított először, és valójában leszarta a gyerekeit, mind a hármat, akik közül kettő eleve leszarta, hogy a néni haldoklott és felé se néztek. Ezt nem mószerolás céljából mondta egyébként, hanem arra válaszul mikor kérdeztem tőle, hogy vajon miért hozatta ki a kórházból a fickó a mamát, ha utána ennyire leszarta hogy hogy alakul a sorsa.

Ahogy Vonnegut mondja: így megy ez…

Rettentő sok tanulsága van ennek a 19 napnak, de most aludnom kell egy kicsit…

***

Na, és mire ide jutottam, hogy kirakom a posztot, hívtak: meghalt a mama…

The End

.

.

.

******************************************************************************
Ez a blog egy napló, egy ápoló, egy bentlakásos angliai ápoló naplója. A “the personal is political” elve motivál arra, hogy nyilvánosan is elérhetővé tegyem. Úgy vélem, hogy a jelen társadalmi helyzetben változásra van szükség, mert elveink, céljaink, működési mechanizmusaink nem fenntarthatóak a jelenlegi formában.
A célom, hogy ezekkel az írásokkal hozzájáruljak egy fenntarthatóbb világ létrejöttéhez.
A posztok sokszor egymásra épülnek, ha folyamatában szeretnéd látni, érdemes lehet feliratkozni az email értesítőre a jobb felső sarokban látható kék gombon keresztül.

******************************************************************************

 

Advertisements

One thought on “Végjáték, avagy haldoklás egy szerető családban /filmdráma/

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s