Repülni és/vagy meghalni, avagy Dean Potter a tanító


Néhány éve mutatta életem párja Dean Pottert, egy mászófilmben. Teljesítményeit és a gondolatait is láttatja a film. Még a mászótársadalomban is kiemelkedő eredményeket ért el, “visionary”-ként emlegették. Kreatív újításai, saját határainak feszegetése új dimenziókat nyitottak a sportban. A film nincs fent a neten, de ez is egy viszonylag jó, amin átjön az üzenete. Számos olyan kulcsmondattal, amin aztán hetekig lehet meditálni.

Önmagában a fizikai teljesítményei, a szóló (biztosítás nélküli) sziklamászásai, a sziklák között többszáz méter magasan kifeszített kötélen sétálásai is figyelemre és csodálatra méltóak. Engem ugyanakkor az nyűgözött le, amit a saját tevékenységének filozófiai, pszichológiai hátteréről elmond több videóban, és filmben is. És ez az a vetület, ami miatt ennek a blognak a keretei között is érdekes az ő személye, tevékenységeinek, gondolatainak szimbólum, tükör volta.

Az ápolói munkám során nagyon sok olyan emberrel találkozom, akik félelmeikbe fagyva élnek, valójában rettentő bezárkózott életet. Az egyik ügyfelem elég világosan elmondta, hogy azért nem tud meghalni, mert úgy érzi még nem élt eleget, mindig félt élni. Így, ezekkel a szavakkal mondta ki ezeket. És ekkor már 92 éves, a karosszékéhez láncolt idős ember volt. Egészen félelmetes és rémisztő volt őt látni, kísérni, ezt az életvégi szenvedést, és kínt. Lelki értelemben gyakorlatilag semmit ne lehetett neki külső emberként segíteni, a meghallgatáson és a támogatáson túl. Ő maga pedig szintén elég limitált eszközökkel rendelkezett már, amivel bepótolhatta volna az elmulasztott “élést”.
A belső munkát, amivel mindezeket feldolgozhatta volna, pedig vonakodott elvégezni. Élni is félt és meghalni is, viszont a boldogtalanságába és félelmeibe belefagyva szenvedett, egy rettentő módon beszorult élethelyzetben. Ha valamit, akkor ezt biztosan szeretném elkerülni.
És egyébként éppen ez az, amit Dean Pottertől tanultam már akkor, évekkel ezelőtt, amikor még élt.

Dean Potternek kicsi korában volt egy visszatérő álma. Repült, aztán zuhant, majd lezuhant és meghalt. Ebben a videóban beszél erről. Ez az álom, és az ezzel kapcsolatos iszonyatos félelem vitte el a mászás, a slack lineing és a base jumping (bázisugrás) felé, és lett egészen elképesztően jó mászó. Ez a félelem annyira nyomasztotta, hogy le akarta győzni. Sokat beszél arról, hogy ez a legyőzési folyamat hogyan nézett ki az ő esetében, milyen érzéseken ment keresztül.

Volt egy mondása:

I love the idea that I can change the worst possible thing to the best possible thing, dying to flying.

“Szeretem azt az elképzelést, hogy a lehető legrosszabb dolgot a lehető legjobbá változtatom: a halált a repüléssé”

Ezt is még az életében hallottam, és nagyon-nagyon rezonált azzal, amit én is hiszek, keresek, vágyok. Ahogyan élni igyekszem.
Nevezetesen: olyan módon élni tudatosan és felelősen, hogy a félelmeim ne korlátozzák a lelki szabadságomat, ugyanakkor ne legyek kamikáze sem.
Elképesztő amit látok sokszor, emberek döntéseit figyelve, ahogy harsány kamikázeként teszik tönkre saját maguk, és szeretteik életét egyaránt.

Az extrém sportok éppen erre jók, megtaníthatják az embert tudatosan létezni: iszonyatos szabadság, eufória és tudati tisztaság profin csinálni, az adott tudásszintjén az embernek, ugyanakkor nagyon könnyű hibázni is, és az pedig akkor nem kis valószínűséggel halálos.
Pont mint az élet. Az élet a legnagyobb extrém sport. (A második videóban a poszt végén DP is mond ilyesmit egyébként, a slackline-ozással kapcsolatosan.) Ha jól csinálja az ember akkor extatikus szabadság és tudatosság, de nagyon könnyű akármit benézni, és akkor ultrakín.

Dean Potter vieóit nézve, a gondolatait hallgatva azt tanulom, hogy hogyan csinálja ezt valaki tök profin.
A Dalai Lama mondja azt valahol, hogy fontos, hogy az ember kritikusan, tudatosan és körültekintően válassza ki a saját tanítóit, és DP egy ilyen abszolút tudatosan választott tanító számomra.

És akkor, ez az ember, 2015-ben meghalt. Nem tudni pontosan hogy mi történt vele, egy barátjával ugrottak le valahonnan base jumpingolva, és mind a ketten meghaltak. Csak később találták meg a testüket, talán másnap.

WOW!

Kicsi korában volt egy álma, egy félelme, emiatt, a félelem leküzdésének érdekében kezdte el csinálni azt, ami végül az álmát valóra is váltotta. De a félelmét is leküzdötte közben, mindannyiszor.
Végig tudta, hogy mit csinál, pontosan tudta a veszélyeket, meghozta a maga döntéseit, élte az életét, vállalva mindent ami ezzel jár, és a végén belehalt.
Nem ez vajon önmagában a teljes élet folyamatának a szimbóluma?
Nem tudom, hogy mennyire tudom leírni ezt, mennyire megy át, de mindahányszor erre gondolok futkos rajtam a hideg.
Mi az élet, ha nem ez?

Élünk. Ja. Megyünk bele, isszuk, éljük, érezzük. Vagy nem. Leküzdjük a félelmeinket, vagy nem. Akárhogyan is van, nem nyerhetünk. A vége a biztos veszteség, ha úgy nézzük. Ahogy Peer Krisztián is mondja, a halál egy metafizikai nonszensz, és tényleg. És akkor is.

És ha elhelyezzük Dean Pottert (élt 43 évet, szenvedéllyel, fantasztikusan tudatos és tiszta pillanatokkal, meghalt egy annyira nem meglepő balesetben fiatalon) és a 92 éves, karosszékébe és félelmeibe fagyott nénit egy számegyenes két végén, és utána meditálunk kicsit arról, hogy hol szeretnénk magunkat ezen a számegyenesen látni, akkor mi jön ki?

Látok néhány szerencsés embert a környezetemben, akikről úgy tapasztalom, hogy számukra ez az egész egyáltalán nem ilyen nagy dilemma. Láthatóan boldogan, elégedetten élnek, és nem dilemmáznak ezen annyit. Azt hiszem az én utam más.

Sokszor érzem azt, hogy Dean Potter itt van velem, mindazon a szimbólumrendszeren keresztül amit a személye, a tevékenységei és a gondolatai számomra jelentenek. Hálás vagyok a sorsnak hogy ilyen tanítót is lehet választani, mint ő.

Van egy indián mondás:

“Most people have two sets of beliefs: the one they talk and the one they walk.
If you want to know what a person believes deep in their heart, watch their feet.”

Óriási élmény olyan emberektől tanulni, akiknek a szavai és a lábai is ugyanazt a szépséget beszélik…

 

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s